Szabadság, avagy mi mindenre jogosult a munkavállaló

   A Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalót megilleti a munkabér, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem biztosítása, és a munkavégzés utáni pihenés. A szabadsághoz való jog minden munkavállaló személyes joga. A szabadsághoz való jog célja, hogy a munkavállaló számára lehetőséget biztosítson a munkaszerződésben rábízott feladatok elvégzése utáni pihenésre, regenerálódásra. A szabadság a legjelentősebb pihenőidőként definiálható, amely alatt a munkavállaló felszabadul a munkavégzés alól, de nem kell tartania a bevételkieséstől. A szabadság igénybevételekor a munkavállaló anyagi biztosítása az átlagkereset összegének megfelelő bérkompenzáció. A szabadság igénybevételének feltételeit, annak terjedelmét a Munka Törvénykönyve szabályozza. A Munka Törvénykönyve háromféle szabadságot különböztet meg, nevezetesen: éves szabadság, szabadság a ledolgozott napokért és pótszabadság.

Szabadság kezdetének meghatározása

   Még ha a szabadság jogosultja a munkavállaló, ezen alkotmányos jog tényleges érvényesítését a Munka Törvénykönyve a munkáltatóra bízza. A Munka Törvénykönyvének rendelkezései rögzítik, hogy a szabadság kezdetét a munkáltató határozza meg. A munkavállaló a szabadsághoz való jog jogosult alanya, a kötelezett pedig a munkáltató, aki köteles biztosítani a szabadságot, illetve meghatározni annak kezdetét figyelembevéve a munkavállaló érdekeit. A munkavállaló önállóan nem döntheti el, hogy mikor veszi ki a szabadságát, kivéve azt az esetet, ha a munkáltató a szabadság kezdetét legkésőbb a következő év június 30-áig nem határozza meg úgy, hogy azt a munkavállaló ez év végéig felhasználhassa. Ebben az esetben a munkavállaló maga határozza meg a szabadság igénybevételét.

   A fenti eset tehát kivételt képez a szabály alól, hogy a szabadság igénybevételét a munkáltató határozza meg. E rendelkezés célja a munkavállalók szabadsághoz való alkotmányos jogának maradéktalan érvényesülése.

Éves szabadság

   A munkavállaló szabadságjogosultsága mindig az adott évre vonatkozik, a jogosultság feltételeit minden évben külön-külön értékelik. Az a munkavállaló, aki egy adott munkáltatónál fennálló munkaviszonyának folyamatos időtartama alatt egy évben legalább 60 napot ledolgozott, éves szabadságra vagy annak arányos részére jogosult, ha a munkaviszony nem tart folyamatosan a teljes év során. Az éves szabadságra való jogosultság alapfeltétele tehát a folyamatos munkaviszony és a legalább 60 napos munkavégzés ugyanazon munkáltatónál.

   A munkaviszony folyamatos tartamának minősül a fennálló munkaviszony megszűnése és azt követően új munkaviszony létesítése is ugyanazon munkáltatónál. Figyelembe kell azonban venni, hogy a munkáltató akkor is megadhatja a szabadságjogot a munkavállalónak, ha a munkavállaló még nem teljesítette a szabadság létrejöttének feltételeit, de feltételezhető, hogy azok az év végére teljesülnek.

   Életkortól és munkakörtől függetlenül a Munka Törvénykönyve alapján az éves szabadság minimális időtartama 4 hét. A Munka Törvénykönyve azonban bizonyos körülmények között nagyobb mértékű szabadságra jogosítja fel a munkavállalót. A legalább 5 hetes szabadság illeti meg azt a munkavállalót, aki az adott év végére betölti a 33 éves életkort, illetve azt a munkavállalót, aki gondoskodik a gyermekéről.

   Legalább 8 hetes szabadság illeti meg a pedagógusokat, egyetemi tanárokat, állami egyetem kutatóit és művészeti dolgozóit, a legalább másodfokú egyetemi végzettséggel rendelkező munkavállalókat, akik a Szlovák Tudományos Akadémia szervezete, állami kutatóintézet vagy állami költségvetési szervezet kutatóhelyén kutató-pedagógiai tevékenységet vagy tudományos tevékenységet, kutatási és fejlesztési tevékenységet végeznek.

Szabadság a ledolgozott napokért

   A Munka Törvénykönyve szabályozása szerint az a munkavállaló, aki egy évben nem dolgozott ugyanazon munkáltatónál legalább 60 napot, nem az éves szabadságra, hanem a ledolgozott napokért való szabadságra jogosult. Ennek a mértéke úgy van meghatározva, hogy a munkavállalónak minden ledolgozott 21 nap után jár az éves szabadság egy tizenketted része. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a szabadság egy részét akkor is megkapja, ha nem dolgozott 60 napig a munkáltatónál.

Pótszabadság

   A pótszabadság az egyéb szabadságfajtákon kívül létező külön szabadság, amely csak a meghatározott munkakörülmények között dolgozó munkavállalói kategóriákat illeti meg. Ez kompenzációként szolgál azoknak a munkavállalóknak, akik nehezített körülmények között végzik a munkájukat. Pótszabadság illeti meg azt a munkavállalót, aki egész éven át föld alatt dolgozik ásványkinyerésben, illetve alagútásásban, valamint a különösen nehéz vagy egészségre ártalmas munkát végző munkavállalót.

   Különösen nehéz vagy egészségkárosító munkát végző munkavállalónak minősül például az a munkavállaló, aki közvetlen fertőzésveszélynek van kitéve, aki munkahelyén jelentősen ki van téve az ionizáló sugárzás káros hatásainak, vagy rendkívül megerőltető munkát végez, amelyben jelentős mértékben van kitéve káros fizikai vagy kémiai hatásoknak.

   Amennyiben Önnek vagy ismerősének jogi tanácsra vagy képviseletre volna szüksége, bátran keressen fel egy ügyvédet vagy ügyvédi irodát, aki az adott jogi területen otthonosan mozog.

JUDr. Bános Róbert

www.banos.sk