A munkavállaló kártérítési felelősségéről

   Tényként tudjuk, hogy a munkavállaló és a munkáltató között munkaszerződéssel létrejövő jogviszonyban mindkét felet jogok és kötelezettségek illetik meg. Ezek közé tartozik a munkavállaló kártérítési felelőssége is, amely a gyakorlatban viszonylag ritkán kerül szóba, viszont Damoklész kardjaként mindig ott lebeg a dolgozó feje felett, mint egy megtorlásként a dolgozó kötelezettségeinek esetleges megszegéséért. Jelenlegi jogi rovatunkban a problematika nagyon összetett és bonyolult mivolta lévén valószínűleg nem tudok majd kitérni a munkavállaló kártérítési felelősségével kapcsolatos összes kérdés megválaszolására, de egy rövid kitekintés és a témába való bevezetés útján remélem, hogy hasznos információkkal tudok szolgálni a kedves olvasóknak.

   A dolgozó egyik fő kötelezettsége úgy eljárni, hogy a munkavégzés során ne kerüljön sor emberélet és testi épség kockáztatására, tulajdon megrongálódására vagy megsemmisülésére, sem pedig jogalap nélküli meggazdagodásra. Ahhoz, hogy a munkajogviszonyban a munkavállaló felelősségéről tudjuk beszélni, egy esetleges károkozásnál egyszerre több jogalapi elemnek kell együttesen fennállnia: elengedhetetlen a munkajogviszony létezése, a jogellenes cselekmény vagy egy káresemény megvalósulása, a kár keletkezése közvetlenül a munkavégzés során, az okozati összefüggés a jogellenes cselekmény (káresemény) és a kár között, valamint a dolgozó szándékos vagy gondatlan vétkessége. A jogalapi elemek együttes fennállását minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania.

   A Tt. 311/2001 számú Munkatörvénykönyv a dolgozó esetében alapvetően, nagyon leegyszerűsítve két típusú felelősséget különböztet meg attól függően, hogy a munkáltatónak milyen mértékben kell bizonyítania a dolgozó szándékos vagy gondatlan vétkességét. A munkavállaló általános felelőssége és a kármegelőzési felelőssége elsősorban a dolgozó ártatlanságára alapoz, ezekben az esetekben mindig a munkáltatónak kell bizonyítania a dolgozó vétkességét. Ellenkezőleg, a munkavállaló leltári felelőssége és a megőrzési felelőssége körében nem lényeges a dolgozó vétkessége, vagyis azt a felelősség megállapításához nem kell vizsgálni, illetve a munkáltatónak sem kell bizonyítania a dolgozó szándékos vagy gondatlan részesedését a károkozáson. Természetesen az utóbbi esetekben a dolgozó mentesülhet a felelősség alól, ehhez viszont bizonyítania kell, hogy a kárt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. Megjegyzem, míg a munkavállaló általános felelőssége és a károkozási felelőssége automatikusan a munkajogviszony megalapításától terheli a dolgozót, addig a leltári felelősség és a megőrzési felelősség mindig egy külön leltárfelelősségi megállapodás megkötésével, vagy a megőrzött dolgok írásos átvételével jön létre.

   A kártérítés összegszerűsége tekintetében sem mindegy, hogy a károkozás a dolgozó részéről szándékos vagy gondatlan volt-e, illetve, hogy a felelősség meghatározásánál a munkavállaló vétkessége lényeges-e vagy sem. A munkavállaló leltári felelőssége és a megőrzési felelőssége nem csak az miatt nagyon veszélyes, hogy nem kell vizsgálni a dolgozó vétkességét. A kártérítés szempontjából ezeknél a felelősségeknél a dolgozó köteles az általa megőrzésre, visszaszolgáltatásra, vagy elszámolásra átvett dologban keletkezett kárt, vagy hiányt teljes mértékben megtéríteni. Természetesen, ahogy már említettem, a dolgozó bizonyíthatja ártatlanságát, illetve támaszkodhat az ezekre a felelősségekre vonatkozó további jogalapi elemek teljesítésének megvizsgálására (a munkavállaló írásos nyilatkozata a dolog átvételéről, leltárfelelősségi megállapodás megkötése, leltározási rend, leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele stb.). A munkavállaló általános felelősségénél és a kármegelőzési felelősségénél azon felül, hogy a munkáltatónak kell bizonyítani a dolgozó vétkességét, fontos szempont, hogy a kár a dolgozó szándékos vagy gondatlan vétkessége miatt keletkezett-e. Gondatlan károkozáskor a kártérítés összege maximum a munkavállaló négy havi fizetésének összege lehet. Ezzel szemben szándékos károkozáskor vagy ittas, illetve bódult állapotban okozott kár esetében a munkavállalónak a teljes kárt meg kell térítenie. Előfordulhat az az eset is, hogy nem egy dolgozó okozza a kárt, hanem több munkavállaló együtt vesz részt a károkozásban. Ilyenkor a dolgozók vétkességük arányában felelnek a károkozásért.

   A munkajogviszony megszűnésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a dolgozó károkozása önmagában nem felmondási ok, és expressis verbis nem is törvényes indok a munkajogviszony azonnali megszüntetésére. Ennek ellenére, a munkáltatók a munkafegyelem súlyos megsértésére hivatkozva, károkozás esetén sokszor élnek a munkajogviszony megszüntetésénék lehetőségével, amely főleg a munkavállaló valós kötelezettségszegésekor indokolt.

   Ez a jogi tanácsadás nem teljeskörű; a korlátozott kérdésfeltevés, valamint a szűkös terjedelmi korlátok folytán nem minden esetben alkalmas az adott probléma mindenre kiterjedő megválaszolására, valamint a teljes jogi vélemény kialakítására. Ennek következtében sem a szerkesztőség, sem pedig a választ adó ügyvéd nem vállal teljeskörű felelősséget az adott jogi tanács gyakorlatban való felhasználásáért. A felmerült jogi problémájával kapcsolatos végső döntése előtt mindenképpen konzultáljon jogi képviselőjével.