Deáki major, avagy merjünk nagyot álmodni!

   Polgári társulásunk immáron hat éve határozta el, hogy szeretné színesebbé tenni kicsi falunk, Deáki közösségi életét. A különféle rendezvények szervezési tapasztalata alapján felismertük, hogy ha hosszú távon akarunk tervezni, szükségünk van valami biztos pontra, amely köré mind fizikai, mind szellemi síkon támaszkodhatunk és követhetjük az általunk kijelölt utat. Meg is indult a keresés, hogyan és miben lehetne a mai rohamosan változó szociális hálókkal átszőtt, mégis magányos világunkba valami állandót, valami biztos pontot létrehozni.

   Ekkor jött az ötlet! Gyerekkorunkban a nagymamáink már-már mesébe illő elbeszélései motiváltak minket. Egy helyről meséltek a faluban, mely egy letűnt kor megszépült emlékfoszlányait tárták elénk, egy helyről ahol dédapáink éltek és haltak, ahol bár nehéz, de becsületes munkájuk közben nótaszótól zengett a deáki határ. Ez a hely nem más volt, mint Deáki község évszázadokon át lüktető világi motorja, a deáki bencés major.

   Ahogy múlt az idő, szép lassan jöttek a gondolatok, ötletek és elhatároztuk, hogy megpróbáljuk feléleszteni őseink hagyatékát, és méltó helyére visszaállítani a major régi fényét. 2020 elején a történelmi major egy része elhagyatva, elgazosodva, egyesek által illegális szemétlerakónak használva állt, de ekkor mi már megkezdtük a munkát! Készültek a tervek, elkezdtük rendezni a telekviszonyokat, Deáki községtől bérbe vettük a területet 30 évre, és beadtuk az első pályázatokat. Mihelyt az időjárás engedte, levertük az első akác cölöpöt, majd még egyet, és szép lassan megalapoztuk a feltételeit annak, hogy 2020 júliusában megérkezhettek az első lakók, akik birtokba vehették az addigra kitakarított legelőket.

   Itt meg kell említenem, hogy a régi major utolsó épületeit is már több mint 20 éve lebontották és széthordták. Szervezetünk célja nem az volt, hogy visszaállítsa az eredeti állapotába. Ez mára már lehetetlen, és értelmetlen vállalkozásnak bizonyulna. A dohány és paprikaszárító, a mentagyár, a tehenészet, a zsellérlakások és még sorolhatnám, mára már csak az emlékezeté maradtak. Feladatunk és kötelességünk az őseinkkel szemben, hogy emlékük meg is maradjon az utókor számára. Szerettük volna élettel megtölteni az elhagyatott területeket, és létrehozni egy helyet ahol az állatok a lehető legtermészetesebb körülmények között élik mindennapjaikat. Célunk, hogy az emberek örömüket leljék a jószágokban, és közös erővel ki-ki a maga hozzájárulásával meginduljon egy kulturális közösségfejlesztő munka, gondolok itt például néptánc oktatásra vagy termelői piacok és kézműves vásárok rendezésére.

   A lovakra természetesen nem véletlenül esett a választás, hatalmas szilaj állatok, melyeknek már a puszta jelenléte kiváltja az ember csodálatát, növeli önbizalmát és felelősségérzetét. Az sem titok, hogy a múltban többször szerveztünk ingyenes lovas oktatást, elsősorban gyerekeknek, hogy kipróbálhassák milyen a világ a nyeregből. Ezt a tevékenységünket itt is szeretnénk folytatni, elsősorban hátrányos helyzetű gyerekeket szeretnénk felkarolni és támogatni, illetve hosszú távú terveink között szerepel az is, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk lovas terápiák lebonyolítására. Ahhoz, hogy mindezt elérjük még hosszú út áll előttünk, ezért folytatni kell és folytatni fogjuk a megkezdett munkát.