A felsőszeli Kikelet citerazenekar

   Az egyik legrégebbi és legelterjedtebb népi hangszer a citera. A pengetős hangszerek családjába tartozik. A közkedvelt hangszer újabban ismét reneszánszát éli. Tájainkon a diószegi, vízkeleti, királyrévi, peredi és a vágkirályfai csoportok muzsikája volt az etalon. Felsőszeliben a hetvenes évek elején volt próbálkozás a Csemadok jóvoltából, amikor Nádszegről elhívták Kratkóczki Istvánt, hogy vezesse be az érdeklődőket a citerázás rejtelmeibe. Az akkori kezdetek objektív okok miatt később megrekedtek.

   A népdalversenyek, főleg a Bíborpiros Szép Rózsa lehetőséget kínált a hangszeres zenét bemutató együtteseknek is. Tehát a citeramuzsika mindig ott volt, s az éneklőcsoportok nagy áhítattal hallgatták a zenélésüket, fellépésüket, s köztük én is.

   A legmeghatározóbb impulzust 2012-ban kaptuk Csepelen, amikor a Vass Lajos Népzenei Versenyen vettünk részt a felsőszeli férfikarral. A zsűri döntésére várva a szereplők ismerkedtek, beszélgettek, s egyszercsak citeraszó hallatszott az előcsarnokban. Készítőik kínálták megvételre portékáikat, s néhányan ki is próbálták azokat. Közben dalra fakadtak a szereplők, s egyre többen énekeltek velük. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, s egyik dal után újabb és újabb dalok jöttek elő. A citerások pedig bírták szusszal meg húrral is. Olyan csodálatos érzés fogott el bennünket, mintha egyek lennénk, a muzsika és a közös éneklés elvarázsolt minket. A másfél órás szünet szinte elröppent. Ha másért nem, már ezért az élményért is érdemes volt eljutni Budapestre. Akkor éreztem, hogy a citera milyen szép hangú és milyen csodálatos hangszer. Szívesen megtanulnék rajta én is.

   Amikor kihirdették az eredményt, s a férfiak a kiemelt Nívó-díjjal térhettek haza, rendkívül boldog voltam. S a szívemben hálás voltam a férfiaknak ezért a sikerért, de azért is, hogy részese lehettem a közös éneklésben a citerásokkal együtt.

   Itthon részletesen beszámoltam a csepeli eseményekről, s javasoltam, alakítsunk citerazenekart mi is. A tervet jónak látták a többiek, sőt az énekkarból is akadtak támogatói, azonban nem találtunk vezetőt, aki tanítana minket. Az álmunk 2014-ben kezdett valóra válni, amikor a királyrévi Fürge Ujjak vezetője, Erdélyi Csaba vállalta a beavatást.

   A kezdeti lelkesedést nem törte meg a hangszerek hiánya sem, hiszen kaptunk tőle kölcsön citerákat. Majd fokozatosan megvásároltuk a saját hangszereinket, ill. a Csemadok helyi alapszervezete is vett néhányat. A csoport péntekenként próbált, s lassan összeállt az első dalcsokor. A felsőszeliek a "Hol jártál az éjjel, cinegemadár" kezdetű csokrot hallották tőlünk először. Vezetőnk bíztatásának és kitartó munkájának köszönhetően egyre jobban összehangolódtunk és egyre több csokrot megtanultunk. A fellépések is szaporodtak meg a tapasztalatok is. Első hivatalos megmérettetésünk a Bíborpiros Szép Rózsa Népdalverseny legutóbbi évfolyamában volt, az országos döntőben, Dunaszerdahelyen, ahol a zsűri ezüst koszorúját kaptuk. A Kikelet citerazenekar tagjai: Jakubec Orsolya, Végh Eszter Viktória-prim, Flaska Rita, Keszi Attila, Kubovics Alica, Mészáros Magdolna-tenor és Földi Tibor köcsögduda.

   Ez az elismerés a Kikelet citerazenekar tagjainak és Erdélyi Csabának az érdeme. Természetesen a sikerhez hozzájárult a nyári Népzenei tábor is, melyet a Csemadok Művelődési Intézet szervez évente Dunaszerdahelyen. A tagok lelkesedése töretlen, s az utóbbi hónapok bezártsága sem akadály. A régi csokrok ismétlése, a tábori anyag gyakorlása, új tervek kovácsolása erőt ad a nehézségek leküzdéséhez. Bízunk benne, hogy az elmaradt jubileumi találkozót a tavaszon megvalósíthatjuk, s a közönséget új fellépésekkel örvendeztethetjük meg.