MAGYAR KULTÚRA NAPJA a koronavírus árnyékában

   Kölcsey Ferenc 1823-ban, ahogy a ránk maradt kéziraton olvasható, január 22-én fejezte be a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című versének a megírását. 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.

   1823. január 22. - Kölcsey Ferenc megírja Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című költeményét.

   1828 decemberében az Aurora című almanachban megjelenik a Hymnus.

   1844. február 29. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére. A határidő 1844. május 1. „20 arany pályadíjat tűz ki a legjobb népmelodiáért - Kölcsey Ferencz koszorús költőnk' ,Hymnusára' ének és zenekarra téve.“

   1844. február után - Erkel Ferenc megírja a Himnusz zenéjét. Anekdotikus feljegyzés szerint az idős Erkel visszaemlékezése: „Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...“

   1844. május előtt - Erkel Ferenc benyújtja pályaművét a Nemzeti Színházhoz. Jeligéje: „Itt az írás, forgassátok - Érett ésszel, józanon. Kölcsey.“

   1844. június 15. - A Nemzeti Színház igazgatósága által felkért bizottság elbírálja a beérkezett tizenhárom pályaművet.

   Döntésük: „A 20 darab arany jutalom egyhangúlag az első szám alatti, s következő jeligés pályaműnek ítéltetett oda: ,Itt az írás forgassátok - Érett ésszel józanon. Kölcsey“ mint a melly a mellett, hogy magyar jellemű s a költemény' szellemét leginkább megközelítő, a két főkivántatóságól is, t. i. a dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben megközelité.“

   1844. június 16. - Szigligeti Ede, mint a Nemzeti Színház titkára közzéteszi a bizottság döntését.

   1844. július 2. - a Himnusz bemutatása a Nemzeti Színházban.

   1844. szeptember 10. körül - a Himnusz kottája megjelenik Pesten, Wagner József kiadónál.

   1848. augusztus 20. - a Himnusz először szólal meg hivatalos állami ünnepségen, a budai Mátyás-templomban.

   1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról“ Ennek 1.§ szerint: „Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilváníttattatik“, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20-tól lép hatályba.

   2008. január 22-én, Galántán megtartatott ülésén a Csemadok Országos Tanácsa úgy határozott, hogy 2009-től kezdődően minden év január 22-én, a Himnusz születése napján, a magyar kultúra napján országos szintű ünnepséget rendezzen, a kezdeti években Galántán. Az ünnepi megemlékezés műsorában az ország kiváló együtteseit és szólistáit léptesse fel és kerüljön átadásra a Csemadok legmagasabb kitüntetése a Csemadok Életmű Díj.

   Az eddig megvalósított 12 évfolyam keretébe a magyar kultúra napi országos ünnepségen nagyszámú közönség, az időjárástól függően telt ház, jeles neves hazai és külföldi vendégek jelenlétében eddig 62 személy vehette át alapszervezeteink és területi választmányaink Országos Elnökségünk által jóváhagyott javaslatai alapján hosszú évtizedes eredményes tevékenységük elismeréseként Szövetségünk legmagasabb kitüntetését a Csemadok Életmű Díjat. Örömünkre szolgál, hogy a kitüntetettek között találhatjuk régiónk, a Mátyusföld tíz jeles személyiségét.

   A Csemadok Országos Elnöksége 2013. október 10-én Nagymegyeren tartott ülésén döntött a Csemadok Közművelődési Díjának a létrehozásáról. A létrehozott díjjal a Csemadok Országos Elnöksége azon kiemelkedő teljesítményt nyújtó szervezőknek, csoportvezetőknek a munkáját kívánják elismerni, akik évek óta sokat tesznek népi, nemzeti kultúránk, értékeink őrzése, ápolása fejlesztése és továbbadása terén.

   A Csemadok Közművelődési Díját 2014-től 42 tagunk vehette át, akik között ott volt régiónk hat képviselője is.

   A már említett ülésen döntött a Csemadok Országos Elnöksége a Gyurcsó István-díj létrehozásáról is. A Szövetség országos vezetése ezzel a díjjal kívánja megköszönni egykori munkatársainak a hosszú évtizedeken keresztül folytatott kiemelkedő, Csemadokban végzett munkát. Példamutató tevékenységéért a Gyurcsó István-díjat eddig Szövetségünk 8 egykori munkatársa vehette át országos ünnepségünkön, Galántán.

   Kulturális Szövetségünk Országos Elnöksége 2017. november 4-én tartott tanácskozásán döntött arról, hogy 2018-tól a Csemadok által létrehozott Fábry Zoltán-díjat a magyarság Kárpát-medencei összefogásáért dolgozó nem szlovákiai személy kaphatja és veheti át a magyar kultúra napjának felvidéki ünnepségén. Ezt a jeles kitüntetést 2018-ban Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség tiszteletbeli elnöke, 2019-ben Bokor Béla, a pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány alapító elnöke, 2020-ban Erdei Péter, Liszt- és Bartók Béla Pásztory-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze Díjjal kitüntetett jeles karnagy vehette át.

   Az ezévi ünnepségen, ha a koronavírus járvány megfékezése miatti kijárási tilalom nem lépett volna életbe, akkor a 2021. január 24-i Országos Ünnepségen a Fábry Zoltán-díjat Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti), az EMKE országos alelnöke vehette volna át, a Gyurcsó István-díjjal pedig a Szövetségünk kötelékében hosszú évtizedeken keresztül hasznos tevékenységet kifejtő Hornyák István (Éberhard) és Molnár Zsuzsanna (Dunaszerdahely) lettek volna kitüntetve.

   Országos Elnökségünk döntése alapján a Csemadok Életmű Díjával kitüntetettek jegyzéke ezidén a következő személyekkel bővül: Kantár Éva (Szímő), Petro Lajos (Vilke), Suba Anna (Vágtornóc), Szcsuka Edit (Hosszúszó).

   A Csemadok Közművelődési Díjával az alapszervezeteink és területi választmányaink elnökségeinek a javaslata alapján az Országos Elnökség úgy döntött, hogy 2021-ben a következő személyek lesznek kitüntetve: Gaál Ildikó (Losonc), Győri Béla (Nemeshodos), Lőrincz Sarolta Aranka (Ipolybalog), Morovics Ibolya (Alsószeli), Nagy Géza (Csicsó), Radosicky Györgyi (Ógyalla).

   Őszintén reméljük, hogy a járvány elmúltával méltó módon tudjuk megvalósítani ezen szép hagyományú rendezvényünket az elmúlt évekhez hasonlóan kiváló csoportjaink és szólistáink közreműködésével!

Mézes Rudolf

Csemadok Életmű Díjasaink:

• 2011 - Sipos Béla
• 2012 - Rózs Ernő
• 2013 - Szabados László
• 2014 - Gágyor József
• 2015 - Balogh Csaba
• 2016 - Mészárosné Pék Ilona
• 2017 - Pék Éva
• 2018 - Mészáros Magdolna
• 2019 - Jónás Katalin
• 2020 - Mészáros Győző

   Közművelődési díjasok:

• 2015 - Srejner Tibor
• 2016 - Száraz Erzsébet
• 2017 - Vankó Ferenc
• 2018 - Renczés Nóra
• 2019 - Vígh Sándor
• 2020 - Józsa Mónika

   Csemadok Közművelődési Díj- 2021

   Kitüntetési javaslat

   A Csemadok Galántai Területi Választmányának Elnöksége a Csemadok Közművelődési Díjjal javasolja kitüntetni 2021-ben a magyar kultúra napja alkalmából Morovics Ibolyát.

   Morovics Ibolya 1957. július 31-én született Alsószeliben. Az alapiskola első öt osztályát szülőfalujában végezte, majd a felső tagozatot Felsőszeliben látogatta. Mindkét iskolára nagy szeretettel és hálával gondol vissza. Kitűnő pedagógusok nevelték, oktatták, akik közül sokakra a mai napig példaként tekint.

   Élete legmeghatározóbb időszakának a galántai gimnáziumban töltött négy évet tartja. Mint saját maga vallja az ottani tanár-diák – osztály-közösség, az esztrádcsoporttal, tánccsoporttal átélt felejthetetlen fellépések, az igazi „alma materi” légkör, s nem utolsósorban a tartalmas tanórák, kedves tanárai formálták emberré és segítették abban, hogy kikristályosodjanak jövőbeli céljai: pedagógusnak lenni, s az itteni magyar közösséget szolgálni. 1976-ban érettségizett, majd felvételt nyert a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára, ahol négy évig magyar - szlovák szakon készült választott hivatására.

   1980-ban friss tanári diplomával került a Felsőszeli Alapiskolába, s azóta is ebben az iskolában tanít alsó-és felsőszeli gyermekeket magyar és szlovák nyelvre. Munkája valóban a hivatása is. Kollégáival együtt az a célja, hogy iskolájuk egyrészt nagyon jó színvonalon tanítson, másrészt emberségre, magyarságra, anyanyelvünk, régiónk, emlékeink, kultúránk ismeretére, szeretetére neveljen. Az évek során mindent megtett azért, hogy tanítványainak megfelelő alapokat nyújtson további tanulmányaikhoz, s igyekezett emberileg is segíteni, ha szükség volt rá, sosem sajnálta az órákból egy kis időt „elcsípni” a beszélgetésekre.

   Szívügye a tehetséges tanulókkal való munka, s fogalmazási, anyanyelvi, irodalmi versenyek sokaságára készítette tanulóit, akikkel országos és nemzetközi versenyeken is szép eredményekkel szerepeltek. Évekig vezette az iskola irodalmi színpadát, s összeállításaikkal megemlékeztek nemzeti ünnepeinkről, karácsonyi, ballagási műsorokkal is felléptek.  Szívéhez legközelebb mindig a vers- és prózamondó versenyekre való felkészítés állt. Kedves tanítványaival nagyon sok élményekkel teli megmérettetésen vett részt. A kezdetektől fogva minden évben eljutottak a Tompa Mihály Vers-és Prózamondó verseny országos fordulójára, ahonnan, ha nem is mindig helyezéssel, de fantasztikus élményekkel tértek haza. Emellett még sokszor sikerrel szerepeltek más hazai, magyarországi és nemzetközi előadói versenyeken is. Az Ipolyi Arnold Országos Magyar Népmesemondó Versenybe szintén nagy lelkesedéssel kapcsolódott be. Tanítványaival elsősorban helyi, Alsó- Felsőszelihez kapcsolódó régi történeteket tanított be, akik minden évben aranysávos minősítéssel tértek haza Rozsnyóról, az országos forduló színhelyéről.

   2011-ben magyar szakos társaival együtt kidolgoztak egy hosszú távú projektet Iskolánk kedvenc irodalmi művei címmel /ismertebb nevén: Iskolánk Nagy Könyve/, amellyel az irodalom népszerűsítését tűzték ki célul a diákok és szüleik körében is.  Az egyes osztályok minden évben kiválasztottak egy művet, amellyel kapcsolatban feladatokat kaptak/ plakátkészítés, a mű színpadi előadása, prezentáció a műről stb./, ezekkel dolgoztak az év során, majd az év végi vetélkedőn eldőlt, mely osztály műve nyeri el a Nagy Könyv címet. Ez a projekt nagy lelkesedést váltott ki diákok és felnőttek közt egyaránt, hiszen 2011 óta kb. 70 színvonalas művel dolgoztak a gyerekek, s ismertették meg azokat diáktársaikkal, valamint szüleikkel s minden érdeklődővel a versenyeket követő rendhagyó irodalmi esteken.

   Pályafutása mottója mindig is a következő volt: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!“ Reméli hogy talán sikerült hozzájárulnia ahhoz, hogy jónéhány csiszolatlan gyémánt kristállyá alakuljon.

   Morovics Ibolya már középiskolás kora óta tagja a Csemadoknak és az Alsószeli Magyar Dalkör fellépésein kezdetben a tánccsoport tagjaként, szólóénekesként lépett fel. 1990-ben ő is tagja lett a Dalkörnek, amellyel azóta számtalan fellépésen vett részt. A legemlékezetesebbek számára a Nótaestek voltak, amelyek fantasztikus élményt jelentettek nemcsak a közönségnek, de a dalosoknak is.

   Hosszú évekig volt a Csemadok vezetőségi tagja, egy ideig elnöke is. A közösségi munka mindig nagy örömöt szerzett neki. Részese volt a millenniumi emlékmű felújításának. Részt vett a kitelepítések 50. és 60. évfordulóinak megszervezésében, örömmel segített a falunapok, borkóstolók, Csemadok-bálok, gulyásfőző versenyek, március 15-i ünnepségek és egyéb helyi események megrendezésében.

   Az Alsószeli Evangélikus Gyülekezet tagjaként több egyházi rendezvény lebonyolításában segédkezett, melyeken nemcsak a gyülekezeti tagok, de a falu lakosai is élményekben, lelkiekben gazdagodhattak.

   Csemadok Életmű Díj- 2021

   Kitüntetési javaslat

   A Csemadok Galántai Területi Választmányának Elnöksége a Csemadok Életmű Díjjal javasolja kitüntetni 2021-ben a magyar kultúra napja alkalmából Suba Annát.

   Suba Anna 1944. december 25-én született Ebeden. Alapiskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a felső tagozaton Párkányban fejezte be. Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskola elvégzése után egy évig Szímőn tanított, majd tanulmányait a Nyitrai Tanítóképző Főiskolán folytatta.

   Magyar-orosz szakos pedagógusként 1966. szeptember 1-től Sókszelőcén kezdett tanítani.

   1988-ban az iskola igazgatója lett, majd 2004-es nyugdíjba menetele előtt még egy időszakban betöltötte az iskola igazgató-helyettesi posztját is. 1984-ben pedagógiai doktori címet szerzett.

   Működési helyén aktívan bekapcsolódott a szabadidős tevékenységbe. Diákjait bekapcsolta a különböző versenyekbe, vetélkedőkbe. A jeles évfordulók megünnepléséhez irodalmi színpadi összeállításokat készített az iskola diákjainak a közreműködésével és különböző alkalmi műsorokat valósított meg a felnőttek bevonásával.

   A Csemadok alapszervezet vezetőjeként főleg az irodalom népszerűsítő és a történelmi-honismereti rendezvények, író-olvasó találkozók, vetélkedők, kirándulások előkészítésében, megvalósításában vállalt hosszú évtizedeken keresztül aktív szerepet.

   Az iskolában a gyerekekkel több színdarabnak, a Csemadok keretében pedig a felnőttekkel sok-sok esztrádműsornak volt a betanítója.

   A kilencvenes évek közepén az SzMPSz Galánta-Vágsellyei Járási bizottságának elnökeként aktívan bekapcsolódott a nyári egyetemek elindításába, valamint fontos szerepet vállalt a magyar iskolák megmentéséért folytatott küzdelemben.

   Jelentős szerepe van abban, hogy településének iskolája felvehette jeles szülöttjének, egykori pedagógusának, Osztényi Leándernek a nevét.

   A Csemadok Tornóci Alapszervezet vezetőjeként, majd elnökeként fontos szerepet töltött be lakóhelye társadalmi és közművelődési életében, ahol sikeresen folytatta a Csemadok keretében Sókszelőcén elkezdett tevékenységet.

   Több évtizede aktív tagja a Csemadok Galántai Területi Választmánya elnökségének.

   Fontos szerepet töltött be főleg a művelődési rendezvények, vetélkedők, versenyek előkészítésében és sikeres megvalósításában.

   Aktív segítségére, támogatására mindig számíthattunk a különböző régiónkban megvalósuló nemzetközi, országos, regionális, és járási rendezvények megvalósításában.

   Lehetőségeiből kiindulva rendszeresen látogatja az egyes alapszervezetek évzáró taggyűléseit, a jeles történelmi évfordulók alkalmából megvalósuló különböző rendezvényeit.