Ünnepi megemlékezés Királyrévben

   A Magyarországra való kitelepítés és a Csehországba deportálás 70. évfordulójára meghitt emlékező ünnepséget tartottak Királyrévben.

   A Csehországba deportáltakkal való embertelen bánásmód ellen még a nemzetközi közvélemény is felemelte hangját. A faluból 28 családot vagoníroztak be Galántán, Žatecba vitték őket. Voltak, akik életük kockáztatásával hazaszöktek, a többieknek idővel sikerült haza költözniük. A Magyarországra kitelepítettek maradtak. Falunkból 40 családnak és kb. 178 személynek kellett elhagynia otthonát, hazáját. Nekik maradniuk kellett. Mára már megfogyatkoztak. Őket és leszármazottaikat ölelte keblére a falu népe ezen a napon. A közös ima eggyé forrasztotta a lelkeket. Halálukig kíséri őket a történelmi kegyetlenség, amely kiszakította őket falunkból.

   A feltörő felejthetetlen emlékek s a könnyek a sokat megért, barázdált arcokon megrendítette az itt maradottak szívét is.

   - Éjjelente arra ébredek, hogy ütik a szeget a faládákba, mintha a koporsónkat zárnák le. Az idős asszony még mindig megborzong.

   - Lelki beteg lett mindenki, idegroncs. Az apósom két évig bent ült a lesötétített szobába, résnyire nyithattuk meg az ajtót. Egyszer azután falunkból látogatók érkeztek. Apa, apa Királyrévből vannak itt!  Csak nehezen mozdult a lelke – tárjátok, tárjátok ki az ajtót, felállt, és kijött a fényre.

   - Nem voltunk mi olyan gazdagok, a földnek voltunk a szolgái, ez adta a munkát és az örömöt. Itt kellett hagynunk a jó zsíros földeket, és az Isten háta megetti szikes talajból kaptunk ott egy darabot. Az állatok helyett is mi dolgoztunk, toltuk a szekeret a hegyoldalba, de a termés nem adott megélhetést.

   Később szétszóródtak az elhurcoltak. Az egyik ilyen befogadó falu lett Nagynyárád is. Királyév ezzel a faluval ápol barátságot.

   Azok nevét, akik soha többé nem térhettek vissza szülőfalujukba, a most leleplezett emléktábla őrzi a királyrévi templomban.