Tanuljunk a nagyitól!, Farkasd

„Beszélj velem úgy, mintha felnőtt lennék! Játssz velem úgy, mintha gyerek lennél! Bízz bennem! Adj nekem feladatot, majd meglátod, milyen ügyes vagyok!”

/Dávid Rózsa/

   Régen a gyermek nevelése a több generáció együttéléséből adódóan nemcsak a szülő feladata volt. A nagyszülők, dédnagyszülők a saját gyermekkorukban játszott játékok, énekek továbbadásával nemcsak szórakoztatták, tanítgatták unokáikat, hanem egyben lehetővé tették ezeknek a játékoknak, daloknak a fennmaradását, továbbélését is.
   A tanulók a tananyagok kapcsán sokszor találkoznak a néphagyományokkal. Az irodalmi-nyelvi terület keretében a szöveges folklóralkotások, népdalok, mesék, mondák, találós kérdések kaphatnak helyet, az ének-zene tantárgy oktatásában a népzene, a népdal, az énekes népi játékok. A vizuális nevelés tantárgyban jelenvan a népi díszítőművészet. A testnevelés órán mozgásos népi játékokat játszanak, de sorolhatnám a többi tantárgyat is, ahol fel-felbukkannak a néprajzi jelenségek. Ezek megértéséhez nem elég a tanári magyarázat vagy a könyvben lévő illusztráció megtekintése. A tanulás leghatékonyabb formája: hallom-látom-csinálom /megélem/.
   Nagyszüleink, dédszüleink életével, szokásaival való megismerkedés hatékonyabb a tanulók alkotó bevonásával, miközben fontos emberi, közösségi, műveltséggel, munkával kapcsolatos értékek épülnek be személyiségükbe.
   Szeptember 21-én délután az iskolai diákklub 2. csoportjának tanulói nagymamák-unokák találkozóra hívták meg a helyi nyugdíjasklub tagjait. A gyerekek egész héten lázasan készülődtek. A meghívottak a rossz idő ellenére pontosan megérkeztek. A kölcsönös bemutatkozás után minden nyugdíjas szimbolikusan 2-3 unokát fogadott „örökbe“. A népköltészeti alkotásokból, vicces jelenetekből álló bevezető műsort mosollyal és tapssal köszönték meg a nagyik. A gyerekek átadták a nagy gonddal készített ajándékokat, majd egy kis frissítővel kínálták a vendégeket., akik nem érkeztek üres kézzel. Tudták, hogy a gyerekhez vezető legrövidebb út egy szelet csoki. A résztvevők közösen megtekintettek egy kisfilmet, amely bemutatta, hogyan éltek régen a falusi emberek, mivel játszottak a gyerekek, milyen volt a tanulás, tanítás a falusi iskolában. A rövid múltidéző beszélgetés után kezdődött a népi élet igazi, játékos megismerése.
   Csodák csodájára, a nagyik rövid idő alatt gyorsultak 100-on, vagyis felvették az energiától duzzadó gyerekek ritmusát. A fiúk megtanultak kukoricát morzsolni, kóróból tornyot építeni, kukoricát-babot válogatni. A lányok eközben csutkából és csuhéból babát készítettek. Mindenki örömmel és szorgalmasan dolgozott, nem volt szükség büntetésre, de azért érdekességképpen kipróbálhatták a kukoricán térdeplést. Jókedv és életöröm jellemezte a délutánt, amely még az osztály takarítása közben sem szűnt meg. A gyerekek /kényszerítés nélkül/ olyan rendet raktak, hogy na!
A foglalkozás végén elbúcsúztunk a nagyiktól, akik megígérték, hogy máskor is szívesen jönnek, ha hívjuk őket. Biztosan komolyan gondolták, mert közben mosolyogtak. Nekünk meg már van is újabb ötletünk, de még nem áruljuk el.