Együtt emlékeztünk, Galánta

   Két év kényszerszünet után végre Galántán is ünnepeltünk, március 13-án vasárnap 1400 órakor sor került az 1948-49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 174. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségre. A Csemadok városi szervezetének tagjai és a lakosok a hagyományokhoz híven a galántai temetőben gyűltek össze, hogy e verőfényes tavaszi nap délutánján együtt emlékezzenek elődeik tetteire, melyekből ma is erőt kell tudnunk meríteni, hogy megőrizhessük nemzeti identitásunkat, keresztény kultúránkat.

   A megemlékezést a Szózat dallama indította, majd Bukovský Dorottya csodálatos előadásában Radnóti Nem tudhatom című versét hallgathattuk meg. Ezt követték az ünnephez kötődő, hazafias, megzenésített versek a nagyfödémesi Czinege László előadásában. Március 15. eseményeit és jelentőségét ünnepi beszédében Mézes Rudolf, a Csemadok regionális alelnöke és Zupkó Tamás, a Szövetség galántai járási elnöke méltatta. Megjegyezték többek közt, hogy számunkra nincs nagyobb érték, mint a szabadság és a függetlenség. A hősök, akik életüket áldozták a szabadságért, összetartásra, egységes fellépésre sarkallnak bennünket ma is, amikor egyre nagyobb szükség lenne az ellenségeskedés, a viszály felszámolására. Március 15. öröksége olyan mécses, mely mindenki számára világít, még a legnagyobb sötétségben is.

   Ezután a vendégek és a városi alapszervezet képviselői koszorúkat helyeztek el Sebestyén László galántai esperesplébános, 1848-as országgyűlési képviselő sírjánál. A megemlékezést a közösen elénekelt Himnusz zárta.