„Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek!“ Ezzel a bibliai idézettel adta tudtára Gál Péter diakónus a rokonoknak, ismerősöknek és falunk lakosainak azt az örömhírt, hogy 2019. június 29-én, a helyi Keresztelő Szent János templomban a 10 órakor kezdődő szentmisén, Orosch János nagyszombati érsek atya áldozópappá szenteli.
Nem a megszokott, egyszemélyes szentelés volt, hanem olyan egyházi esemény, amely mindeddig sohasem volt templomunkban. Ezen a napon a dunaszerdahelyi Sebő Lászlót is diakónussá szentelte érsek atya, és mellette még három teológushallgatót is, akik Olaszországból érkeztek hazánkba: Ambrus Mária Mihály testvért, József Pál Mária testvért és Lőrinc Mária testvért. Ők és még 5 társuk jelenleg Ekelen, Gáspár atyánk szülőfalujában élnek, ott ismerkednek a nyelvvel és az emberekkel. Néhány hónapja vannak közöttünk, és már elég jól beszélnek magyarul.
Csodálatos megszentelt napnak voltunk részesei, mert nálunk ilyen nagy eseménysorozat még nem zajlott. Az oltár körül és az oltár előtt az a sok-sok pap és kispap…, és bizony nagyot dobbant a szívünk, amikor megpillantottuk közöttük falunk szülötteit, és olyanokat, akik már korábban szolgálták népünket. Mindig nagy szeretettel gondolunk rájuk és fogadtuk őket, mert ők továbbra is szíveinkben élnek.
Érsek atya a Szentlélek ereje által diakónussá szentelt négy kispapot, majd Péterünket áldozópappá szentelte. Első szentmise már többször is volt templomunkban, de ilyen nagyszabású szentség-kiszolgáltatás még nem. Péter atya ezzel a 11-ik pap, akit falunk adott az Egyháznak. Ez a tény talán falunk lelki életének a fokmérője is lehet, mert egy hívő közösségnek nagy szerepe van abban, hogy mennyi papot tud „kiimádkozni„. Falunk kis temploma most megtelt örömtől sugárzó arcú és hálatelt szívű emberekkel. Tudjuk, hogy a Szentlélek működése által születnek a papi és szerzetesi hivatások, de nagy szükség van az állandó és folyamatos imára is, amit már őseink is felismertek és ránk hagyományoztak. Elődeink erős hitéből és verejtékes munkájából épült fel templomunk és ezt nem szabad veszni hagyni. Ezek a sokat megélt néma falak, ha beszélni tudnának, azt kiáltanák a süket világ felé, hogy bízzatok az Úrban, legyetek hűségesek Hozzá, mert gondja van rátok, és minden rossztól megment benneteket.
Milyen nagy felelősség, de egyben tisztség is annak a fiatalnak, aki ebben a magából kifordult világban rálép arra az útra, ami maga Jézus. Ez a szolgáló szeretet útja, és aki ezen halad, az nem saját kényelmét, testi-lelki szükségleteit helyezi előtérbe, hanem mindig a másik embert szolgálja. Jézus most erre a szolgálatra hívta meg a most felszentelt négy diakónust, és az áldozópappá szentelt Péter atyát. De nemcsak nekik, de minden embernek felkínálja ezt, hogy szebb és élhetőbb legyen világunk.
A szentmisét Orosch János érsek atya celebrálta sok-sok oltártestvérével együtt. Ternócky István orgonajátéka és a galántai Kodály Zoltán Kórus, Józsa Mónika vezetésével, a szentmise színvonalát emelte. Mindnyájan újmisés áldásban részesültünk, majd a szentmise után a meghívott vendégsereg átvonult a művelődési házba, ahol finom ebéddel és sok-sok helyi különlegességgel várták falunk ügyeskezű szakácsai és felszolgálói.
Vasárnap délután 4 órakor volt Péter atya első szentmiséje, amit hálából mutatott be Istennek, hogy meghívta őt erre a szép, de nehéz szolgálatra. Otthonról indultak rezesbanda kíséretével, szüleivel, testvéreivel, rokonaival, ismerőseivel, és sok paptársával együtt. Templomunk ezúttal is kicsinek bizonyult, de most már a helyiek is többen befértek, mint szombaton. Felemelő érzés volt látni, hogy az Úr még most is milyen sok szép fiatalt megszólít, akiknek van bátorságuk igennel válaszolni. A vasárnapi szentmisén is tiszteletét tette Kiss Róbert helynök úr, aki nagy örömünkre elég gyakran megfordul körünkben. A szentmise újmisés áldással ért véget, majd Péter atya névszerint és személyesen is megköszönte mindenkinek, aki hozzásegítette, bátorította és imádkozott érte, hogy Krisztus papja lehessen. A szentmise után a szülők vacsorára várták a megjelent papságot és rokonságot.
Nagyon jó volt nagymácsédinak lenni! A példásan nagy volt az összefogás miatt is. Mindenki tudta a dolgát, nyitott szívvel, őszinte igyekezettel - kezdve a polgármestertől egészen az idős, beteg nyugdíjasokig. Mindezért hála az Úrnak, legyen áldott az Ő neve most és mindörökké! Újult erővel folytathatjuk ima-maratonunkat, újabb megszentelt hivatásokért.
Menü |