<<  245/533 >>

Megállítható a magyarság térvesztése Szlovákiában?

2.10.2021 09:16 | JUDr. Baranyay Zsolt

http://www.terrahirujsag.sk/

    Közismert, egyúttal sajnálatos tény, hogy az 1989-es rendszerváltást követő három évtized folyamán a Szlovákiában élő magyar lakosság nem csupán az összlakossághoz viszonyított arányát tekintve, hanem a kommunizmus időszakával ellentétben immár lélekszámban is folyamatosan, ijesztő léptékben fogyatkozik. Valószínűleg ez volt a legutolsó, amit a bársonyos forradalmat és az ezredfordulót követő korszaktól vártunk, de attól még igaz: az 1991-es és a 2011-es népszámlálás közt eltelt húsz év alatt hozzávetőleg 110 000 fővel lettünk kevesebben. S habár az idei népszámlálás eredményeit még nem ismerjük, a szociológusok elemzései szerint nem sok okunk van abban reménykedni, hogy az elmúlt tíz esztendőben érdemi javulás következett volna be.

 

Fogyásunk okai

   Mi sem természetesebb, hogy minden közösség a megmaradásra, a gyarapodásra törekszik, s ha fogyatkozásnak indul, akkor a létét veszélyeztető folyamatokon változtatni szeretne. Így vagyunk ezzel mi, felvidéki magyarok is. Az eredményes fellépés érdekében először a fogyásunk okait kell feltárni. Ezt szociológusaink már megtették, s három fő területet azonosítottak: az alacsony természetes szaporulatot, az elvándorlást és az asszimilációt. Látható, hogy mindhárom esetben komoly problémáról van szó. Mégis, ha a felvidéki magyarság nem szeretne az ókori történelemből ismert etruszkok sorsára jutni, akik előre látták saját eltűnésüket, sem az erdélyi szászok útját járni, akiknek maradékait a Ceausescu-féle román államtól kilóra megvette az akkori NSZK, ezekre a problémákra kell megoldást találnunk.

   Az alacsony gyermekvállalási kedv úgyszólván a teljes európai őshonos lakosságot sújtja, a népesség szinten tartásához szükséges 2,1 gyermekszülés/nő arány az öreg kontinensen évtizedek óta elérhetetlennek tűnik. E területen tehát nem látszik, hogy hogyan, milyen eszközök alkalmazásával lehetne fordulatot elérni. Ráadásul, amennyiben a gyermekvállalás terén potenciálisan elért bármiféle eredmény országosan alkalmazott eszköz (pl. gyermekvállalást támogató általános érvényű jogszabályok) következménye lenne, az hatását a teljes lakosság felé kifejtené, így az ország össznépességének viszonylatában a magyarság helyzete (a részarányunk folyamatos csökkenése) nem változna.

   Éppen ezért a másik két sarkalatos kérdésre, az elvándorlásra és az asszimilációra kell fókuszálnunk. E két folyamat lelassítására és megállítására ugyanis Európa-szerte egy sor sikeres példát láthatunk, s mindkettő nem csupán az abszolút lélekszámcsökkenés, hanem egyúttal az összlakossághoz viszonyított részarányunk változásának terén is elmozdulást, a jelenlegi negatív trend lassítását, illetve megállítását vetíti előre.

   Milyen eszközökkel lehet eredményesen felvenni a harcot az elvándorlással és az asszimilációval? Az elvándorlás kapcsán viszonylag könnyen adható egy általános válasz: mivel a felvidéki magyarok elvándorlását elsősorban gazdasági körülmények (igen, még Magyarország irányába is, lásd főként a közép- és dél-szlovákiai régiókat) és a felvidéki magyarság társadalmi szintű alárendeltsége motiválja, így a szülőföldjüket elhagyók számának csökkentését a Felvidék magyarlakta térségeinek tudatos gazdasági fejlesztésével, felzárkóztatásával lehetne elérni, kéz a kézben egy, a magyarságot jobban elfogadó társadalmi légkör kialakításával. Jogosan érkezhet erre a sopánkodó felvetés: Vajon mikor lesz a mindenkori szlovák kormány hajlandó nemhogy többet adni, egyáltalán más régiókkal azonos mértékben fejleszteni az ország déli fertályát? Vajon mikorra alakulhat ki egy olyan társadalmi közeg, amely a magyarságra mint önmaga szerves részére, és nem mint idegen, kijavítandó vagy kiküszöbölendő elemre tekint, ha a korábbiakkal ellentétben már az ún. liberális táborból is és szinte a szlovák mediális világ minden szegletéből rosszallóan néznek érdekérvényesítő szándékainkra? A felvetésre a harmadik, helyzetünkben egyúttal legsúlyosabb probléma, az asszimiláció kapcsán próbálok reagálni.

 

Egyirányú asszimilációs hatás

   Az asszimilációról tudni kell, hogy bármely két (nem feltétlenül csak a nemzetiségüket tekintve különböző) népcsoport együttélése esetén létező természetes folyamat, melynek mértéke egyéb külső hatások mellett a keveredésre való hajlandóság függvénye, és a két népcsoport közt kölcsönösen, tehát mindkét irányba zajlik. Magyar-szlovák viszonylatban a keveredésre való hajlandóság nagynak mondható, hiszen a beszélt nyelven kívül kevés dolog különböztet meg bennünket. Hasonló az életvitelünk, a vallásunk, a használt betűkészletünk, stb., amire a hosszan elhúzódó nyelvhatár térségről térségre ráerősít, hiszen amentén az emberek egymáshoz közel, egymástól tanulva, illetve mindinkább hasonulva élnek. A felvidéki magyarság - szlovákság közt zajló asszimiláció azonban majdnem teljesen egyirányú folyamatnak tekinthető, a magyarság irányából a szlovákság irányába hat. Ez annak „köszönhető“, hogy egy külső tényező az alapesetben semleges hatású asszimilációt eltorzítja. Ez a külső tényező pedig a magyar nyelv szlovákiai törvényekben rögzített alárendelt helyzete a szlovák nyelvhez képest, és ezáltal, nem kimondva ugyan (most az alkotmány preambulumától eltekintek), de a magyarság alárendelése a többségi népcsoportnak. Mindez megjelenik az élet minden területén: a törvények, közigazgatási és bírósági ítéletek szlovák nyelven íródnak, a hivatalokban pozíciót betöltő alkalmazottak számára kötelező a szlovák nyelv ismerete, a magyaré viszont nem, reklámok esetén, mozikban, stb. kötelező a szlovák nyelv arányos megjelenítése, a magyaré viszont nem, az állami tévé szlovák nyelven sugároz, stb. a sort végtelenségig lehetne folytatni. Mindez sokakban azt az egyébként téves képzetet kelti, hogy a szlovák nyelv az érvényesülés nyelve.

 

Életterünkben a magyar nyelv legyen egyenrangú a szlovákkal!

   Az asszimiláció semlegesítéséhez tehát azt kell elérni, hogy a magyar nyelv a szlovákkal teljesen egyenrangúvá váljon. Azt viszont Szlovákiában, de bármilyen más, magát nemzetállamként meghatározó országban jelenleg dőreség lenne gondolni, hogy a többségi nemzet honatyái egyszeriben úgy döntenek, legyen az országnak két hivatalos nyelve. Éppen ezért egy sokkal életszerűbb és indokoltabb célkitűzés, hogy a magyarok és szlovákok által egyaránt lakott régiókban legyen a magyar nyelv egyenrangúsítva, a szlovák nyelv státuszának szintjére emelve. Ehhez azonban nem elégséges a magyar nyelv megjelenítésének, illetve az egyénre vonatkozó nyelvhasználati jogok kiszélesítése. Mint feljebb rámutattam, a nyelvek egyenrangúsága annyit tesz, hogy mindaz, amivel az élet bármely területén a közhatalmat gyakorló intézmények részéről lakóhelyünkön és annak szélesebb környezetében találkozunk, mindkét nyelven valósuljon meg. Más szóval, csupán a területi alapon meghatározott, nem egyénekre, hanem az adott területre vonatkozó teljes nyelvi egyenrangúság jelenti a megoldást, mert csupán ebben az esetben fejti ki hatását mindkét ott élő népcsoportra, csupán ebben az esetben állíthatja vissza az asszimilációs folyamatokat semleges hatásúvá. A nyelvek egyenrangúsítása persze a teljes intézményrendszerre ki kell, hogy terjedjen, s hogy ezen intézmények meglétét, fenntartását kívülről ne lehessen befolyásolni illetve ellehetetleníteni, a rájuk vonatkozó fenntartói vagy egyéb, például felügyeleti jogköröknek és költségvetési forrásoknak is az adott területen élő emberek kezébe kell kerülniük (ahogy azt ismerjük a helyi és megyei területi önkormányzatok esetében).

 

A megoldás: területi önrendelkezés

   A leírtakkal bizonyára elég alaposan körüljártuk már, de nevezzük nevén a gyereket: a torzult asszimiláció kivédésének egyetlen ismert eszköze a megfelelő jogkörökkel és forrásokkal ellátott, teljes nyelvi egyenrangúságot garantáló területi önkormányzat, azaz területi autonómia. A területi önkormányzatok minden formája gazdasági hatáskörökkel és eszközökkel is rendelkezik (persze ezt is a törvény erejével kell garantálni), ezért a területi autonómia az asszimiláció mellett a gazdaságilag motivált elvándorlásnak is képes gátat szabni. Nem történhet tehát meg, hogy az autonóm térség évente, illetve fejlesztésről fejlesztésre az országos döntéshozók kénye-kedvének lesz kitéve, gazdasági kiéheztetésre kárhoztatva.

   A  területi autonómiára létező európai példák igazolják, hogy a kisebbségben élő népcsoport fogyatkozását képes megállítani. A hozzánk legközelebbi, dél-tiroli modell ennek szemléletes esete, akik szintén az első világháborút követően kerültek kisebbségi sorba, s Mussolini, valamint az őt követő olasz kormányok még csak véletlenül sem bántak velük kesztyűs kézzel. Negyven év alatt az eredeti 90 %-ról 60 %-ra csökkent az osztrák-németek aránya Dél-Tirolban, míg végül az autonómiáért küzdő mozgalmaik Ausztria hathatós támogatásával (amely nemzetközi védnökségi státuszt vállalt fel, igen, a 8 milliós Ausztria a 60 milliós Olaszországgal szemben), de elsősorban saját kiállásuknak, állhatatosságuknak köszönhetően, ötven éve célt értek. Azt követően a német nyelvű dél-tiroli lakosság aránya nagyjából 70 %-on állapodott meg, amit mind a mai napig megőriztek, s élnek békességben az ott élő olaszokkal.

   Természetesen a területi autonómia nem jelenti azt, hogy a régió hivatalos nyelvét 1971-ben egycsapásra olaszról németre váltották. Nem, ez egyáltalán nem történt meg, a területi autonómia, habár sokan ebben a képzetben élnek (s emiatt rettegnek tőle) nem ezt jelenti. A hivatali ügyintézés továbbra is lehetséges olasz nyelven, továbbra is vannak olasz iskolák, olasz feliratok, stb. Viszont a hivatalnokoknak immár nem csak olaszul, hanem németül is beszélniük kell (nem egynek, mindenkinek, aki pozíciót szeretne vállalni), immár nem csak a német nyelvű iskolákban oktatják kötelezően az olaszt, hanem fordítva is, az olasz iskolákban a németet. 

 

Nem kell félni, jó lesz

   Mint a fenti magyarázatból kiderül, a területi autonómia az érintett nyelvek egyenrangúsítását jelenti az adott területen, a megfelelő intézményi és gazdasági hatáskörökkel kiegészítve. Visszatérve a Felvidékre, a mi esetünkben sem jelentené azt, hogy a reménybeli autonóm térségünkben a rendőrség, a bíróság, az államigazgatási hivatalok már nem járnának el, nem adnának ki döntéseket szlovákul. A különbség abban mutatkozhat majd meg, hogy a magyar nyelv azonos mértékű védettséget fog élvezni, azonos mértékben jelenik meg a közéletben és azonos mértékben lesz megkövetelt az ismerete.

   Ne féljünk hát a területi önkormányzatiságtól, hiszen más vonatkozásban már egyébként is részesei életünknek, s működésük az elmúlt harminc évet figyelembe véve igencsak hasznosnak bizonyult. Aki autonómiát emleget, nem konfliktust gerjeszteni szándékszik, hanem megoldást keres saját nemzeti közösségének megmaradására. Mint az a fent leírtakból kiderül, valószínűleg az egyetlen létezőt. Nem ismerünk semmilyen pót- vagy részmegoldást, amely által érdemi javulást lehetne elérni felvázolt problémáinkra.

   Amennyiben a szlovák politikumhoz igazodunk, tudjuk jól, hogy sosem lesz alkalmas időpont e kérdés felvetésére. Éppen ezért, a felvidéki magyar politikumnak folyamatosan napirenden kell tartania, s amint lehetőség mutatkozik rá, ezt az igényt érvényesíteni. Az idő nagyon komolyan ellenünk játszik, ezért az első adandó alkalommal lépnünk kell, nem biztos, hogy lesz második esélyünk. Fogyatkozásunk persze még a jelenlegi viszonyok közt is évtizedekig eltartana. De ha nem cselekszünk, ha beletörődünk a szlovákság által előszeretettel emlegetett status quo fenntartásába, mint közösség mindenképp úgy járunk, mint a béka, ami a rezsón levő fazékban ülve nem vette észre, hogy a forrósodó vízben szép lassan megfő.


Fényképgaléria


Ossza meg ismerőseivel
Facebook  Twitter  Google  LinkedIn  Pinterest  Email 

Hozzászólások

Hozzászólás hozzáadása

Ehhez a cikkhez még nincs hozzászólás


 
<<  245/533 >>



Támogatók – Partnerek


Menü
Aktuális számunk


Elérhetőségek
Kiadónk:
OZ Matúšova zem – Mátyusföld PT
Diakovce 754, 925 81
IČO: 50115286
Regisztrációs sz.: EV4066/10
ISSN 1338-6344
 
Szerkesztőség
Szabó Frigyes
0949 377 888
szabo@terrahirujsag.sk
Hirdetések
Szabó Tamás
0905 752 678
info@terrahirujsag.sk
Előfizetés: 0949 377 888
megrendelem@terrahirujsag.sk

Copyright © 2017 by FriTom International spol. s r.o. Minden jog fentartva!
Tvorba web stránok

Minden jog fenntartva - www.terrahirujsag.sk
Webdesign GRANDIOSOFT
© Copyright

Cookie beállítások
Weboldalunk működéséhez elengedhetetlen sütiket használunk, amelyek lehetővé teszik a weboldal alapvető funkcióinak megvalósítását. Ezeket a sütiket internetböngészője beállításainak módosításával letilthatja, ami befolyásolhatja a weboldal működését. Nem létfontosságú cookie-kat is szeretnénk használni weboldalunk működésének javítása érdekében. Ha engedélyezni szeretné őket, kattintson a hozzájárulásra.
Információk a cookie-król
Egyetértek Személyreszabás Elutasítom
<Vissza
Részletes cookie beállítások
Cookie-kat használunk az oldal alapvető funkcióinak biztosítása és a felhasználói élmény javítása érdekében. Az egyes kategóriákra vonatkozó hozzájárulását bármikor módosíthatja.
<Szükséges cookie-k (sütik)
 
A technikai sütik elengedhetetlenek weboldalunk megfelelő működéséhez. Ezeket elsősorban a termékek kosárban való tárolására, kedvenc termékeinek megjelenítésére, preferenciáinak és vásárlási folyamatának beállítására használják. A technikai cookie-k használatához nem szükséges az Ön hozzájárulása, de azokat jogos érdekünk alapján dolgozzuk fel. Beállíthatja böngészőjét úgy, hogy blokkolja az ilyen fájlokat, vagy értesítse Önt azokról. Ebben az esetben azonban előfordulhat, hogy weboldalunk egyes részei nem működnek megfelelően.
<Analitikai cookie-k
 
Az analitikai cookie-k lehetővé teszik, hogy mérjük weboldalunk teljesítményét és látogatóinak számát.
<Marketing cookie-k
 
A marketing cookie-kat a reklámok és a közösségi hálózatok használják a megjelenített hirdetések testreszabására, hogy azok a lehető legérdekesebbek legyenek az Ön számára.
Engedélyezem az összeset Kiválasztottak engedélyezése Elutasítom
Mentés Elutasítom