Tisztelt Krecskó Károly, kedves egykori harctársunk!
Eljöttünk, hogy koporsódnál utolsó Isten hozzádot mondjunk, és végső búcsút vegyünk Tőled.
Köszönjük a közösen eltöltött órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket. Emlékek tódulnak fel, törnek elő, kívánkoznak napvilágra. Nehéz közülük válogatni. Vannak köztük szépek, csodálatosak, ahogyan szomorúak és fájóak is. De mind Veled kapcsolatosak, rólad szólnak.
Még jóformán el sem mentél, de már hiányzol.
Szeretteid, rokonaid, barátaid, ismerőseid mellett hiányzol a nagy család, a Csemadok vezetői, tagsága köréből.
Tanítóként, pedagógusként, majd intézményvezetőként, igazgatóként állomáshelyeiden, Nagymácsédon, Nádszegen, Vezekényen, Tallóson és nem utolsó sorban Galántán, majd a Diószegi Magán Szakközépiskolában nemzedékek egész sorát nevelted szülőföldje szeretetére, egészséges nemzeti öntudatra.
Diákjaid szülőföldön való boldogulásának elérése érdekében folytattad oktató-nevelő munkádat, elsősorban művelted és nem magyaráztad a csodát. Több mint két évtizeden keresztül járási tanfelügyelőként a gondok, problémák esetén elsősorban a megoldás módját kerested. Tudtad és vallottad, hogy ha ketten vitatkoznak és megegyeznek, akkor három győztes van. Ők ketten és az ügy. De, ha nem tudnak megegyezni, akkor a vesztes is három. Ők ketten és az ügy. Tanító, pedagógus esetén az ügy elsősorban a felnövekvő nemzedék, a gyerekek szebb és boldogabb jövője.
Krecskó Károly állomáshelyein mindig fontosnak tartotta a társadalmi életbe való bekapcsolódást. Aktívan bekapcsolódott a Csemadok Alapszervezetek majd a Csemadok Galántai Járási Bizottságának a tevékenységébe és elnökségi tagként aktívan kivette részét a régiónkban megvalósuló különböző regionális és országos rendezvények, elsősorban a Kodály Napok előkészítéséből és sikeres megvalósításából.
A maga módján igyekezett mindent megtenni népi, nemzeti kultúránk őrzése, ápolása, fejlesztése, továbbadása érdekében. Tette mindezt önzetlenül, hisz azért a munkáért legfeljebb köszönet, meleg kézfogás, elismerő szavak, örömtől sugárzó arcok jelentették a jutalmat.
A rendszerváltás után aktívan bekapcsolódott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének a létrehozásába és fontos tevékenységet fejtett ki a szülők szekciójában.
Drága barátunk! Kedves Karcsi!
Személyedben olyan embert veszítünk el örökre, aki családja, települése mellett nagyon sokat jelentett régiójának és a Felvidék magyarságának. Személyedben olyan egyén távozott el közülünk, akinek mindig helyén volt a szíve, s ezzel együtt a családját féltő gonddal óvó, védő, a régiója kultúrájának fejlődéséért, a nemzete megmaradásáért tettre kész esze.
Karcsi, a rá háruló feladatokat mindig lelkiismeretesen és felelősségteljesen végezte. Tudatosította, hogy tájainkon a magyarság megmaradása terén milyen fontos feladat hárul a Csemadokra. Buzdította az embereket, hogy nyelvükben, nemzeti hovatartozásukban maradjanak hűek elődeikhez, magyarságukhoz, Júdás-garasokért ne adják el önmagukat, ne tagadják meg emberségüket.
Kivette részét a magyar tanítási nyelvű iskolák megmaradásáért folytatott küzdelemből is. Mindig tudta és vallotta, hogy a Csemadok és a magyar iskola céljai bizonyos ponton találkoznak és munkájukban sok téren egymásra vannak utalva.
Tette, amit lelkiismerete diktált és az adott körülmények között tenni lehetett az „ahogy lehet, amint lehet” gondolat jegyében, hogy tájainkon ne váljon holt nyelvé Arany János és József Attila nyelve, hogy a magyar dalt falvainkban ne váltsa fel egy más nép zenéje.
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Krecskó Károly felbecsülhetetlen értékű tevékenységet végzett a Csemadokban, valamint a közéletben kifejtett több mint fél évszázados munkássága folyamán. Semmi sem tántorította el őt a felvidéki magyar nemzeti közösség érdekeinek, értékeinek védelmétől. Közösségi emberként mindig tudatosan, az értékekre figyelve tevékenykedett. A vállalás hűségével és a hűség vállalásával tette a dolgát, szem előtt tartva mindenekelőtt a magyar identitás- és nemzettudatot.
Kedves Karcsi!
Kulturális Szövetségünk országos és regionális vezetői, a Csemadok tagsága nevében köszönetet szeretnék mondani mindazért a sok szépért, jóért, amit életed során népünk, nemzetünk megmaradásáért, felemelkedéséért cselekedtél.
Köszönjük, hogy ha kellett mindig helyén volt az eszed és a szíved, mely már sajnos nem dobban többet sem a szűken vett családért, sem a mi nagy Csemadokos családunkért.
Jelentem itt vagyunk, eljöttünk és ígérem, hogy az általad oly nagyra becsült fáklya lángját megőrizzük, továbbadjuk, hogy örök időkre világítson a Felvidék magyarsága felett, hogy mutassa az utat a szebb, a boldogabb jövő irányába!
Kívánom, kívánjuk, hogy legyen testednek könnyű az oly nagyon szeretett szülőfalud temetőjének földje.
Nyugodj békében!
Emléked örökké megőrizzük!
Tallós, 2022.02.25.
Mézes Rudolf
Menü |