Karácsonyra várva

   Karácsony közeledtével várakozással töltjük az Adventi időszakot, várjuk a csodát. A csoda a miénk is, hiszen bennünk is ott van az isteni szikra, ami csak arra vár, hogy mikor lobbanhat fel. Mi is Isten gyermekei vagyunk, testvérei minden embernek. Milyen más lenne a világ, ha nem ellenségként, hanem testvérként tudnánk egymásra tekinteni. Ha nem lenne ellenség az a másik csak azért, mert más a nemzetisége, vallása. Hiszen te is lehetnél az ő helyében.

   Mindenki boldogulni próbál ebben az Életnek nevezett nagy labirintusban. Ki így, ki úgy. Mindenki olyan szinten, ahol jelenleg tart. A sok dráma, akadály között is ki lehet teljesedni. Lehet békét, nyugalmat találni. Megértést és megbocsátást. Mindenki a szeretetre éhezik. A jót áhítja. A leghitványabb ember is máshol tartana, másként viselkedne, ha szeretettel lenne körülvéve. Mivel pont ez hiányzik sokak életéből, azért viselkednek ellenségesen embertársaikkal, de a családtagjaikkal is. Aztán agresszív lelkülettel, vagy éppen sebzetten várják a karácsonyt. Várják a csodát, hogy elmúlik minden, ami fáj. Legalább karácsony idejére. Várják, hogy újra kisüssön lelkükben a nap, és szeretettel tárhassák ki a karjukat mások felé. Várják, hogy sebzett szívük begyógyuljon, és újra a szeretet ritmusára dobogjon. Várják a szebb holnapot, a nyugalommal és békével átszőtt jövőt. Aztán csalódnak, ha elmarad a csoda. Pedig de jó lenne! Akkor tegyünk érte! Nyissuk meg szívünket embertársaink felé! Nézzünk körül, ki az, akinek szüksége lehet segítségre vagy egy jó szóra. Adjunk egy mosolyt mindenkinek, válogatás nélkül! Nem kell szelektálni, hogy ki az, aki megérdemli, és ki nem. Nézzünk körül a családunkban! Vajon megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy jó viszonyban legyünk? Megadtuk a másiknak a magyarázkodás lehetőségét? Ha mi hibáztunk, tudtunk bocsánatot kérni? Vajon szomorú lesz valaki miattunk most, karácsonykor? Hiányozni fogunk valahonnan, ahová a büszkeségünk, meg a vélt sérelmeink miatt nem tesszük be a lábunkat?

   Jönnek a hosszú, téli esték. Ilyenkor érdemes egy gyertya fényénél átgondolni, mi az, amin változtatni tudunk, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Hogy a szeretet ne csak elcsépelt szó legyen, hanem mindennapjaink része. A változás bennünk kezdődik. Mindig mi vagyunk a kiindulópont. Hiába várjuk másoktól, hogy megváltozzanak, és akkor milyen jó lesz nekünk. Amint elkezdünk változni, a világ is változni kezd körülöttünk, mert már más szemszögből látjuk. Elég apró lépésekkel kezdeni. Magunkba nézünk, hogy tisztában legyünk a hibáinkkal, de az erősségeinkkel is. Teszünk valami jót másokért, és érezzük, hogy ez az. Ettől megtelik a szívünk szeretettel. Valami megszületőben van. Bennünk is. Kívánom, hogy idén karácsonykor minden kedves olvasó asztalánál vendég legyen a szeretet, a béke, a nyugalom és a remény.