Ön és megyei képviselőtársai az előző választási időszakokban sokat tettek a vágsellyei kórház működése, megtartása érdekében. Az egészségügyi intézmény bezárása ellen, az épületegyüttes felújításáért, az alapvető egészségügyi ellátás visszaállításáért hosszú évekig komoly küzdelmeket folytattak. Vágsellye és a vonzáskörébe tartozó települések lakói mindmáig nem értik, hogy ennyi ember, hogyan is maradhatott gyors és igényes kórházi ellátás nélkül.
Habár a sellyei kórház bezárásától már nagyjából 10 év telt el, a kérdés feltétlenül helyénvaló, ugyanis az ügyben évekig tartó politikai indíttatású dezinformációnak köszönhetően járásunk lakosainak jelentős része mai napig nem lát tisztán.
A szálak kibogozásához a 2000-es évek első felébe kell visszanyúlnunk. Az első Dzurinda-kormány idejéből a kórház sorsára vonatkozóan két kulcsmomentum említhető meg.
Egyrészt, az ezredforduló idejére nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása, elsősorban a demográfiai folyamatok következtében, az addig fennálló keretek közt ellehetetlenült. A szlovák gazdaságpolitikusok jó része a megoldást az egészségügyi szolgáltatói hálózat leépítésében vélte megtalálni. Később a javaslat Rudolf Zajac miniszterségének idején már komolyan felmerült, viszont a kórházbezárásokat akkor még, elsősorban a második Dzurinda-kormányban résztvevő MKP-nak köszönhetően, sikerült megakadályozni.
A másik kiemelkedő jelentőségű ezredforduló táji esemény a megyei önkormányzatok létrehozása volt. Az állam a járási jelentőségű (az ún. II. kategóriájú) kórházakat, amilyen a sellyei is volt, a megyei önkormányzatok kezelésébe adta át. Az államtól átvett kórházak jellemzően rosszul vagy nagyon rosszul gazdálkodtak, rengeteg adósságot halmoztak fel. Mivel az intézmények belső és külső folyamatainak megváltoztatása nem egy-két hónapot, hanem sokkal inkább éveket igénylő feladat, az adóssághalmozás tovább folytatódott. Emellett, a megyei önkormányzatok indulásukkor nem is rendelkeztek az adott szakterületen kellő tapasztalattal. Így aztán nem csoda, hogy külső üzemeltetőket kerestek, akik a feltételezett szakmai háttérnek és a rugalmasabb döntéshozatali mechanizmusnak köszönhetően konszolidálni tudják a kórházak gazdálkodását. Így vette át 2005-ben a sellyei kórház üzemeltetését a FORLIFE n.o. nonprofit szervezet, melyet sellyei és komáromi egészségügyi szakemberek közösen alapítottak és vezettek egészen 2008 végéig.
Ebben az időszakban az újságokból értesülhettünk a bezárandó egészségügyi intézmények listájáról és az egészségügyi biztosító szerepéről ebben a folyamatban.
Amikor 2006-ban Robert Fico lett a miniszterelnök, s egyúttal az Egészségügyi Minisztérium is a Smer párt irányítása alá került, új helyzet adódott. Közben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a 2005 végéig MKP-többségű Nyitra Megyei Önkormányzatban átvette a hatalmat az ún. szlovák nagykoalíció, melyben a prímet a 2005-2009 közti választási időszakban a már említett Smer és az országot vele együtt kormányzó HZDS vitte, valamint hozzájuk csatlakozott két jobboldali, országos szinten akkor ellenzékbe szoruló párt, a KDH és az SDKÚ. Azaz, 2006-tól mind országos, mind megyei szinten Robert Fico és a Smer csapata dönthetett a dolgok menetéről.
A sellyei kórház sorsa ezt követően hamar kilátástalanná vált. Bizonyára vannak, akik még emlékeznek rá, hogy már 2007-es év elején megjelent az ún. kórházi feketelista, melyre a Smer-vezette Egészségügyi Minisztérium a megszüntetendő kórházakat írta össze (Az Új Szó első ízben a 2007. március 22-i számában írt az ügyről). A listán legnagyobb sajnálatunkra a sellyei kórház is rajta szerepelt, mely egyébként a 60-as évektől majd húsz éven át a mátyusföldi régió egyetlen kórháza volt.
Az Egészségügyi Minisztérium szerepe egyébként azért döntő a kérdésben, mert ez a minisztérium irányítja az állami Általános Egészségbiztosítót, a kórházak finanszírozásának nagyjából 95 %-át az egészségügyi biztosítókkal kötött szerződésekből származó pénz teszi ki. Az egyes egészségbiztosítók az adott régióban náluk biztosított természetes személyek számának arányában finanszírozzák a kórházakat, melyek közül az Általános Egészségbiztosító a legtöbb járáshoz hasonlóan a Vágsellyei járásban is a legnagyobb, nagyjából 75 %-os piaci részesedéssel rendelkezett. Az Általános Egészségbiztosító már 2007 júliusától megvonta a sellyei kórház havi anyagi juttatásának 15 %-át, majd 2008 januárjától már csak a korábbi juttatás 50 %-át fizette, míg végül 2008 júliusától immár csupán az eredeti havi keret egyhatodát fizette.
Ilyen körülmények közt a kórházat lehetetlen volt tovább fenntartani. A FORLIFE n.o. nonprofit szervezet vezetése alatt a sellyei kórház 2006 végére alighogy elérte a kiegyenlített gazdálkodást, az állami pénzelvonás által sújtva 2007 után nem volt miből fizetni a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és anyagok árát, az épület fenntartási költségeit, az alkalmazottak béreit. Így az addig létező hat fekvőosztályból ötöt már 2008 derekán bezártak. Ezt követően a FORLIFE n.o. a irányítása (mely a sellyei kórház megmaradt osztályán kívül a komáromi kórházat is kezelte) átkerült a cseh AGEL egészségügyi vállalathoz.
Az említett pénzelvonás persze továbbra is éreztette hatását, ezért az AGEL 2009 elején felajánlotta Nyitra megyének, hogy vegye át a sellyei kórház egyetlen megmaradt osztályának üzemeltetését, de erre Belicáék nem voltak hajlandók. Ugyanezt Vágsellye város nevében szintén elutasította az akkori sellyei polgármester, Martin Alföldi is. Végül a megyei smeres vezetésen és a sellyei polgármesteren múlott, hogy 2010-ben a sellyei kórház utolsó osztályát is bezárták.
A Vágsellyei polgármesteren kívül a járás többi megyei képviselője hogyan viszonyult mindehhez, egyéb lehetőség, elfogadható megoldás nem kínálkozott?
Az AGEL, miután a megye és a város a kórház üzemeltetésének átvételét elutasították, megpróbált külső, a magánszektorból érkező befektetőt találni. Akadt is egy alkalmas jelentkező, mégpedig a Szent Erzsébet Nővérképző Egyetem, mely az érsekújvári kihelyezett egyetemi kar révén szerette volna kezelésbe venni a sellyei kórház épületegyüttesét, s egyúttal a megmaradt fekvőosztály további üzemeltetését is vállalta volna. E helyen kell megemlíteni az MKP akkori, elsősorban járásunkból származó megyei képviselőit (Borsányi Gyula, Jancsó István, Botka Ferenc – utóbbi a Krea TV adásán keresztül is próbálta meggyőzni a város lakosságát és a megyei döntéshozókat, hogy támogassák az elképzelést) akik ellenzéki pozícióból mindent megtettek azért, hogy ez a megoldás létrejöjjön, de nem rajtuk múlt. 2009 ősz végén dönthetett a megyei önkormányzat, hogy a kórház az üzemeltetését a továbbiakban már nem vállaló AGEL-tól átkerülhet-e a nővérképző egyetemhez.
Az akkori sellyei polgármester megyei képviselő is volt, és az SDKÚ jelöltjeként a szlovák nagykoalíció tagja. Hogy a rossz helyzetfelmérés vagy más oka volt-e, de ő mindvégig a nővérképző egyetem ellen kampányolt (azt hiányolta, hogy az egyetem miért nem vállalja az összes korábbi fekvőosztály újraindítását – legalábbis hivatalosan), s lévén a város polgármestere, koalíciós társai az ő hatására nem támogatták ezt a megoldást. Az MKP akkori 10 fős megyei frakciója mindvégig elkötelezett volt az utolsó sellyei fekvőosztály megmaradása mellett. Rajtuk kívül azonban csupán öten szavazták meg az 54 tagú megyei testületből, hogy az egyetem nyújthasson segítő kezet a kórháznak. S mivel ezzel az AGEL utolsó javaslata is elutasításra került, 2010-ben az utolsó sellyei fekvőosztályt is megszüntették.
Végül, egy kitérővel még visszatérnék a 2007-es történésekhez. Emlékezhetünk rá, hogy Daniel Lipšic minisztersége idején, 2004-ben tíz járásbíróságot, köztük a vágsellyeit is, megszüntettek. Amikor Ficóék hatalomra kerültek, habár nem ez volt a kimondott szándékuk, végül kilenc bezárt bíróságot újranyitottak. Egyet nem – ez éppen a vágsellyei volt. Elsősorban azért, mert ennek a járásnak nem volt kormánypárti parlamenti képviselője, míg a többi érintettnek igen. Ugyanez a sellyei kórházat is nagyon komolyan érintette. A smeres egészségügyi és gazdasági szakértők ugyanis régiók szerint képzelték el az általuk egészségügyre szánt források elosztását, s mivel a mátyusföldi térségben Galántának és Sellyének is volt kórháza, elképzelésük szerint a kettőnek kellett volna valahogy megosztoznia az ide szánt kereten. Gondolom, a kórházi feketelistáról hozott végső döntésnél nem kis súllyal esett latba az a körülmény, hogy 2007-ben a galántai kórház akkori igazgatója galántai lakosként egyúttal a Smer párt parlamenti padsorait is koptatta…
Mgr. Baranyay Zsolt
Menü |