Herencsár Zsolt, találkozószervező

Herencsárok nagy családja

Úgy tudom, már több alkalommal rendezték meg a Herencsár család találkozóját. Honnan, kitől ered a nem mindennapi esemény ötlete?

   A találkozót minden évben megrendezzük, Magyarországon más-más helyszíneken, öt évente pedig Pereden. A találkozó ötlete nem az enyém, az elsőre 2009-ben kaptam meghívást Herencsár Attilától, Siófokra.

   Abban az időben a Telektó Polgári Társulás elnökeként szerepelt a nevem és a telefonszámom Pered község honlapján, így talált rám Attila, felhívott és megkérdezte, milyen Herencsár vagyok. Mondom, peredi. Szevasz testvér, földim! – mondta és meghívott az a siófoki találkozóra, amely már a család Magyarországra került ágának sokadik összejövetele volt. Hezitáltam, de a kíváncsiság – kik lesznek ott – meggyőzött. Leányaimmal mentem, kicsit félősen nyitottunk be a terembe, ahol 50 idegen arc tekintett ránk, egyedül Herencsár Viktória cimbalomművészt ismertük személyesen. Mindenki nagy szeretettel fogadott. Üdv. a családban! - jött elém Attila, és kezdetét vette a bemutatkozások sorozata. Volt ott egy idős ember, Kádár Sanyi bácsi, édesanyja volt Herencsár, aki családi elbeszélésekből állította össze a család ki-hova tartozást. Büszkén mutatta a különböző nagyságú papírokra írt névlistát, kutatása eredményét. Néhány esetben vitába keveredtünk, meg kellett cáfoltam az egyes kapcsolódásokat. Nem voltak pontos adatai, sőt, több esetben tévesek is voltak. Nem tudhatod te azt gyerek! - mondta.

   Elhatároztam, felkutatom a családfát, és bebizonyítom az igazamat. Akkor egész télen az anyakönyvi kivonatokat olvastam. Először Pereden, majd Sellyén, utána Pozsonyban és Nyitrán. Rengeteg adatot összegyűjtöttem - születések, házasságkötések, elhalálozások adatait. Esténkén a gyerekeimmel rakosgattuk össze, végül sikerült. A következő évi találkozóra már vittem magammal a 2x1 méteres Herencsár-családfa rajzát. Feltűztük a társalgó függönyére, és az ottlévő kb. 25 család körbeállta. Mindenki megtalálta a saját ágát, majd hozzáírták a folytatást egészen mostanáig, ugyanis a kitelepítés utáni időkről nem voltak adatok.

   Családunkat a kitelepítéskor szétszakították, egy részét Magyarország területén szórták szét, egy része pedig Pereden maradt. A rokonok sokáig nem ismerték egymást, csak idősebb családtagjaink temetésén találkoztak. Ilyen eseményeken mutatták be az idősek a fiatalabbakat egymásnak. Családunk története generációról generációra öröklődött. Egyre nagyobb igény volt a család történetének alaposabb megismerése.

   Attiláék a családi iratokat, az 1400-as évektől létező és fennmaradt dokumentumokat, lefényképezték, egy kisfilmmé összefűzték, ezt minden családtag megkapta. Ezek alapján tudjuk, hogy családunk már az 1400-as évek előtt Pereden és környékén élt.

Gondolom rengeteg utánajárást, adatgyűjtést, szervezőmunkát és alapos előkészületeket igényel egy-egy ilyen esemény megszervezése. Mi alapján állítják össze a találkozó programját, hogyan zajlik le a családi összejövetel?

   Folyamatosan kutatunk családtagjaink után, próbáljuk bevonni őket. Sokan jelentkeznek nálunk, még olyanok is, akiknek csak dédszülei voltak Herencsárok. A családfát minden évben közösen frissítjük. A családi találkozó megszervezését nem nevezném nehézségnek, az szomorít el igazán, hogy az utóbbi időben sok kedves családtagot elveszítettünk.

   A tervezett háromnapos program felkerül a család internetes web oldalára, ahol mindenki megnézheti, majd visszajelez egy bizonyos időpontig, mely napokon, hány személlyel vesz részt a találkozón. Jelezheti véleményét, esetleges ötleteit is. Aztán az adminisztráció, a visszajelzések, telefonálások sokasága következik. A találkozón nem nagyon alszunk, sokszor az éjszakákat is átbeszélgetjük. Mindenki hoz egy kis hazait, senki sem érkezik üres kézzel.

   A család ragaszkodik a gyökerekhez, ezért jövünk össze ötévente Pereden. Ezeket a találkozókat a peredi Herencsárok segítségével szerveztem, nem volt könnyű feladat. Ilyenkor első dolog az időpont kiválasztása, majd a helyszíné, ahol nagy társalkodó helyiség van és a szállás is biztosított. A találkozók háromnaposak, így programot is szervezünk /templomlátogatás, vízimalom látogatás, sörkóstoló/ Vasárnap szentmisén veszünk részt, utána egy szál rózsa letételével a kitelepítettek emlékművénél tisztelgünk. A vasárnapi ebédnél beszéljük meg mindig, hogy ki szervezi a következő találkozót. A nagy családi összejövetel ünnepi ebéddel ér véget, délután lassan mindenki hazaindul.

   A családi találkozó legkedveltebb helyszíne Pered és Siófok.

Vannak-e különlegesen emlékezetes esetek a találkozó kapcsán? Fotók, videók - milyen nyomai maradnak egy-egy rendezvénynek?

   Minden találkozó különös és valamiképpen emlékezetes. Volt közös hajókirándulásunk, ahol csak a család volt a hajón, még a kapitány is Herencsár volt. Májusban fürödtünk a Balatonban, egy öreg falétrán fölmásztunk a deáki templomharang tornyába, számos alkalommal étel- és italkülönlegességeket kóstoltunk, barangoltunk a nagycsaláddal a Bakonyban, otthonában látogattunk meg egy-egy nagyon beteg családtagot, majd elbúcsúztunk tőle. Mindent nem is tudnék felsorolni, egy újságnyi terjedelem is kevés lenne hozzá. Mindig akadnak érdekes dolgok, nem várt események, sokszor meglepetések. Nagyon örülünk a rég nem látott családtagoknak, de az újonnan érkezőknek is. Akik először vannak velünk, általában meg is lepődnek, hogy számunkra nincs lehetetlen. Számtalan fénykép és videó készül, de legfontosabb, hogy minden a szívünkben marad, melegíti a lelkünket.

Az eddigi tapasztalatai alapján milyen lényeges dolgokat ajánlana azok figyelmébe, akik szintén szeretnének hasonló családösszetartó rendezvényt szervezni? A receptre vagyok kíváncsi, illetve arra kérem, hívja fel az érdeklődők figyelmét a nehézségekre, az esetleges buktatókra, a csalódás eshetőségére is.

   Aki találkozót akar szervezni, annak elsősorban a saját családja támogatására van szüksége. Majd a szélesebb családéra, a barátokéra, a községi hivatal, a plébános együttműködésére. A szervezőnek ne legyenek nagy elvárásai, így kevésbé fáj az esetleges kudarc. Nem csak a szervezőkön, a szervezésen múlik a siker, a nagycsaládnak kell akarni. A siker vagy kudarc esélye fele-fele arányú, ha mégse sikerül összehozni a családot, legalább megpróbálta.

   Én szerencsés helyzetben voltam, mert a család magját már megszervezték. A találkozók szervezésébe Attila jelenti a legnagyobb segítséget. Ő a központi ember, akire mindig mindenki számíthat, a magánéletben is. Ő részletesen el tudja mesélni a család történetét, a találkozók szervezésének kezdeteit, lényegét. Én csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó érzéssel veszek részt minden egyes összejövetelen. Új kapcsolatok, barátságok születnek, infók, hírek, receptek, jó tanácsok, ötletek cserélnek gazdát, megemlékezünk azokról a családtagokról, akik már hiányoznak, akik lélekben vannak velünk.

   Csak köszönni tudom a sorsnak a nagy családot.

   Sok időt felemészt, mire megtaláljuk a család elszakított részét – de feladni nem szabad. Ha sikerült egymást megtalálni, tartani kell a kapcsolatot és segíteni egymást. A programok szervezésénél az idősebbeket és a gyereket is figyelembe kell venni. A fiatalokat igyekezni kell bevonni és megismertetni velük a család történetét. Nem szabad veszni hagyni történelmünket/történetünket.

Hogyan foglalná össze a Herencsár találkozók lényegét? A szeretet ünnepére készülődve pedig arra lennék kíváncsi, gyakrabban gondolnak-e egymásra ilyenkor a találkozók résztvevői, az egy vérből valók?

   Egész évben gondolunk egymásra, figyelemmel kísérjük egymás sorsát, többször találkozunk, segítünk egymáson. Az évi találkozók hasonlítanak a karácsonyra, hiszen ez az összejövetel egy nagy ünnep mindannyiunk számára. Akinek kötődése van vagy volt a Herencsárokhoz, az eljön. A kapcsolatokat ápolni kell, csak az akaraton múlik. Karácsonykor égnek a telefonok Stuttgartól Békéscsabáig és Peredig. Köszöntjük egymást nagy szeretettel. És valóban egy vérből valók vagyunk, hiszen mindannyiunknak egy az Ősapja.