Sok a baj ebben a világban általában, de nekünk jókedvünk lehet, mert amit még néhány éve nem hittünk volna, hogy kvaterkás jószomszédi viszony alakult ki a szlovák és magyar kormány között. Ficóék is elindultak azon az úton, amit Orbánék már régóta követnek, vagyis a gazdasági és politikai önállóság útján. Felismerték, ha az EU jelenlegi, háborút és illegális bevándorlást támogató irányultságát követnék, nemsokára ennek a vékonydongájú országnak nem volna mit ennie és pálinkába mártogatnia. De minden jó, ha jó a vége, és az is lehetséges, hogy nem is lesz vége, csak a jó marad.
Különösen megrázó élmény volt követni a spanyolországi árvízi híradásokat, a mobillal készített videókat. Malaga széles főutcáján, a csillogó divatboltok között, ahol néhány éve jártam, úgy sodródtak az autók a tengerbe, mint a dióhéjak. Egy nap alatt 140 milliméter eső esett, de ez suviksz volt Valenciához képest, ahol ez 400 millimétert tett ki, és itt is elsodorta az ár az autókat, a benne ülő emberekkel együtt, és vitte a víz a hidakat is. Az emberek ivóvíz, élelem, tető nélkül maradtak. A segélyszervezetek, miként a Tv is beszámolt róla, egy-egy darab zsemlyét osztottak fejenként a rászorulóknak, miközben a migránsok teljes ellátást kapnak, tavaly 65 ezren érkeztek Spanyolhonba. A munkanélküliség 12 százalékos, és még több is lesz, mert az olcsó munkaerő kapósabb, mint a hazai munkavállalók. Legrosszabb az egész spanyol helyzetben az, hogy az afrikaiak megrohamozzák a parádés strandokat, a turistákat zaklatják bóvlijaikkal, és amikor nem megy az üzlet, és akik nem vesznek tőlük, azt frusztráltságukban megrugdossák. A spanyol turizmusnak annyi, lassan haláltusáját járja. Mindez jól jön nekünk, mert emelkedik a hozzánk érkező turisták száma, Magyarország világhírű fürdőhelyei és kiváló borai szép idők elé néznek.
Bajból azért nálunk is akad, az orvosok minden félévben fizetésemelést követelnek a kormánytól, és mert az egészségügy a társadalom legérzékenyebb pontja, könnyű zsarolni a kormányt. Az se semmi, ahogy a koalíció leggyöngébb és legkisebb láncszeme, a nemzeti párt az eszét játsza, mert mérleg nyelvének hiszi magát, és egyre nagyobb az étvágya. Andrej Danko hol a parlament elnöke akar lenni, hol belügyminiszter, Fico meg mossa a kezét, hadd vesződjenek a partnerek.
Danko üdvöskéje, a szép szőke kultuszminiszter asszony, a fejébe vette, hogy fűnyíróval nekimegy a köznyelvben elburjánzott angol jövevényszavaknak. Hogy emiatt ne kapja fel a fejét a brüsszeli Szent Offícium, és a diszkrimináció vádjával ne sújtson le ránk, a fűnyíró majd a magyar feliratokat és egyéb magyar megnyilvánulásokat is elkaszálja. Megszigorítja a nyelvtörvényt, ami már eddig is szigorú, és húszszorosára emeli a hivatalos nyelvet érő sérelmek miatti bírságokat. Nekem volna egy ép ötletem, hogyan kiküszöbölni az angol feliratokat, mégpedig úgy, hogy minden kétnyelvűen legyen kiírva. Szlovákul és angolul, vagy szlovákul és magyarul, vagy akár fordítva is. Ahogy én ismerem a hazai sóhér vállalkozókat, azért rinyálnának, hogy drága dolog az ilyen kétnyelvűség. Akkor meg az is számításba jöhetne, álljanak ki ők maguk az ajtóba és öltsék ki egyetlen hivatalos nyelvüket. Egyébként most sajnálhatjuk csak igazán, mi magyar és félmagyar választók, hogy képviseletünk nem került be a parlamentbe. Ugyanis nyílt titok volt, és főleg Pellegrini bízott abban, hogy a leendő kormányban harmadikként a magyar garnitúra kaphat helyet, az mely mindig stabilizáló tényező volt. Kár, hogy a magyar ketté- vagy többfelé szakadt társadalom nem fogta fel ennek a lehetőségét és fontosságát, hanem valamiféle frusztráltságból inkább otthon maradt. Hozzá kell tenni, hogy az öt százalék bejutási küszöb nem is volt annyira irreális, hogy ne hihettünk volna benne.
Ahogy már fentebb is megállapítást nyert, valóban sok a baj ebben a világban, naponta közöl a világsajtó rémísztőbbnél-rémísztőbb híreket. A háborúk magában is tizedelik az emberiséget, és ehhez még hozzáadódnak a természeti csapások is, amelyek hol itt, hol ott ütik fel a fejüket. Ráadásul az EP-ben ülő női vircsaftnak köszönhetően a sört már négydecis korsókba mérik nálunk, hogyan másként, a félliteres adag árán. Ilymódon nem is lehet kissört venni, mert nincs is kiskorsó, a kasszagépek nem ismerik a kissört, sem a pikolót. Meg olyan, hogy „feles”, nincs is, a pálinkát is kispórolják a féldeciből. Hát nem nagyobb baj ez, mint a hivatalos nyelv „angolkórja”? Mondja is barátom, Kukukk Béla a csaplárosnénak, „nagysá', úgy nézek én ki, mint egy leszázalékolt, egy nullanégyes? Hát nem húzzák le rólam - nem az asszonyt - hanem az egy egész bőrt a kapitalisták a melóban?” Teljes komolysággal lehet állítani, sorra mennek tönkre a vendéglők, kocsmák, ami annak a jele, utolsókat rugdossa az ilyenfajta emberi társadalom. Itt az ideje beindítani az egykor jól működő pálinkafőzőket, de a sör receptjét is meg lehet találni a youtubon, nem csak a hortobágyi húsos palacsintáét.
Az EP intézményének, a maga feminista sűrűségével, az a magasztos célja, hogy az ember, főleg ha férfinak vallja magát, ne igyon még keservében sem, számolja fel kocsmai és egyéb kapcsolatait, éljen csak magának a nagy betonkerítések mögött. Ne legyenek padok a házak előtt, csak iPad-ok, ugye ezek olyan telefonok, hogy ágyba is lehet vinni őket. Azért jók ezek, mert ezeken keresztül úgy lehet idomítani az emberiséget, hogy ne igyon, mielőtt gondolkodna, hanem gondolkodjon mielőtt nem gondolkodna, habár ez fárasztó. Ha valaki ebbe belegabalyodna, inkább ne igyon, mielőtt inna, és fordítva. Gondolom, eljő az az idő is, hogy a papok összeadják az okostelefonokat az emberekkel, mert eljő, minek jőnie kell, vagyis a mesterséges intelligencia, és belát majd a paplanok alá is. Ugyanis az okostelefonok kamerái rükvercben is működnek. Ilymódon az ungabungás tevékenységeket a youtube is közvetíti majd élőben. Úgyhogy, várnak ránk a szebb idők, gondolatban, szóban és mulatságban.
Menü |