Április 12-e a Felvidéki kitelepítettek napja. Az idén ezen a napon emlékeztünk meg a Nagyfödémesről kitelepített magyar családokról. A tragikus eseményeket megidéző rendezvénysorozat a római katolikus templom falán elhelyezett emléktáblánál Lencsés Zoltán szavalatával vette kezdetét, aki Wass Albert Nagypénteki sirató című megható versét tolmácsolta.
Száraz Erzsébet, a Csemadok elnöke rövid köszöntőjében szólt arról, hogy 70 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon, 1947. április 12-én indultak el az első szerelvények az első magyar családokkal Nagyfödémesről és Nagymácsédról. Hangsúlyozta az ilyen jellegű megemlékezések fontosságát, hiszen csak így tudjuk felhívni az ifjabb generáció tagjainak figyelmét az ilyen jellegű borzalmakra, azok megakadályozására.
A megemlékezés, amelyre minden évben a Csemadok kezdeményezésére kerül sor, koszorúzással folytatódott. Az emléktáblánál a község nevében koszorút helyezett el Gőgh Ferenc polgármester és Sztraka József alpolgármester, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének nevében Nagy László tanácsos, Jánossomorja város képviseletében Lőrincz György polgármester, a Csemadok helyi szervezetének képviseletében pedig Lelovics József és Kovács Krisztina koszorúzott.
A koszorúzási ünnepség után a helyi kultúrházban egy másik jelentős történelmi eseményre is emlékezett a szépszámú közönség - az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára. Köszöntőt Lőrincz György, Jánossomorja város polgármestere mondott, aki többek között megemlítette, hogy a 70 éve kezdődött lakosságcsere következtében több felvidéki magyar család került – Nagyfödémesről, Szencről és Búcsról is - a mai Jánossomorjára, az akkori Mosonszentjánosra és Mosonszentpéterre. A kitelepített nagyfödémesiek, valamint otthonmaradt családjaik kezdeményezésére jött létre a két település, Jánossomorja és Nagyfödémes barátsága.
Szárazné Manczal Erzsébet
Fotó: Németh Tibor
Menü |