Danajka Lajos: Mesélő utcák

   Noha a bezártság már kicsit enyhült, azért a munka mellett egy-egy érdekes olvasnivalóval leülhet az ember. A szépirodalom mellett a közelmúlt, vagyis a 20. század kevésbé feltárt időszakával foglalkozó könyvek is érdemesek arra, hogy elolvassuk őket. Ilyen tényfeltáró célzattal készült 2010-ben Danajka Lajos munkája, a Mesélő utcák.

   Felsőszeli történelmének olyan 10 esztendejét öleli fel, mely időszak alatt az itteni emberek magyarságuk miatt a meghurcoltatás különféle módjait voltak kénytelenek elviselni. A szerző az 1940 és 1950 közötti időszakot vizsgálja ebben a kötetében. A cím azért lett Mesélő utcák, mert a történések felvázolása mellett részletesen közli az egyes utcák lakóinak sorsfordulóit. Tehát a korabeli dokumentumokon kívül értékes a falu utcáit bemutató térképgyűjtemény. Ezekhez csatolva leírja a régi házszámozás (1890) szerint a házak lakóinak nevét, hányan és hova kerültek a deportálás és a kitelepítés idején. Továbbá a frontokon elesettek neveit is közli. Az 1947-es esztendő a nagy veszteségek éve volt. A kötetből megtudjuk, kik jöttek az üresen maradt házakba Tótkomlósról.

   A könyv 2013-ban második kiadásban is megjelent, szintén a dombóvári SZECSOX nyomdában. Az újabb kiadás szükségességét az is indokolta, hogy az előző kiadás elfogyott, s a téma még mindig aktuális. Az emléknapok, a szomorú évfordulók mindig időszerűvé teszik, hogy mélyebben foglalkozzunk a témával. Hiszen ha ismerjük a múltunkat, jobban fogunk törekedni a jelen és a jövő értékeinek megőrzésére.

   A könyv három részből áll. Az első részben a történelmi háttér felvázolása, a II. világháború kirobbanásának előzményei találhatók. A jogfosztottság és a megalázás évei után a kassai kormányprogram és a beneši dekrétumok következményeire mutat rá. A következő fejezetek a reszlovakizációval és a vagyonelkobzással foglalkoznak. Részletesen szól a kitelepítésről, kiket melyik faluba vittek. A második részt a térképmelléklet alkotja, házszámok szerint az egyes utcák és a benne lakó családok neveivel. A kötet fekete-fehér korabeli képekkel illusztrált. A harmadik rész pedig képmelléklet, mely a falu életének egy-egy emlékét idézi.

   Néhány adat a könyvből:" Vizsgálódásunk idején, 1940 és 1950 között Felsőszeliben és a hozzá tartozó Alsórét, Dögös, Körtvélyes és Sziget majorokba 975 magyar család élt. Ezek 695 családi házban, ill. cselédházban éltek. A családi házakból 176 volt közös udvar, ahol néhol három család is élt. A fenti 975 családból 50 a zenész cigány család, 45 a zsidó és 45 lakik majorokon. Ezek a családok összesen 170 vezetéknevet használtak, melyek gyakoriságát a 46. táblázat mutatja. A további 86 vezetéknév csupán egyszer fordul elő a használatban.

   A kitelepített 310 családból 166 volt evangélikus, 144 katolikus." ( Danajka Lajos: Mesélő utcák, II. kiadás, Dombóvár, 2013, 239.o.).

   Az olvasás hasznos időtöltés, szórakoztat, ismerteket nyújt és nevel is. A könyvek néma mestereink, bármikor kéznél vannak. Éljünk a lehetőséggel, s bizalommal lapozzuk azokat.