Már a novelláskötet címének olvasásakor is kíváncsiság és kérdések merülnek fel az olvasóban: Holdfdényben. Vajon ez annyit jelent, hogy a szerző éjszakai álmai és ihletet hozó ébrenlétei alatt született írásokról fog olvasni?
Aztán megerősödik az emberben az, hogy igen, e sokat ígérő könyvben egyszerre van jelen Száraz Pál álomvilága, annak kérdéseire, misztikumára és a való, őt körülvevő világ történéseire, jelenségeire adott válaszok.
Nem is annyira különös jelenségeire adott különös válaszok. Amelyek bizony zavarba ejtő, aztán letisztuló, értelmezhető gondolat és érzelemvilágot, lelki- és szellemiséget kristályosítanak ki az olvasó számára. S a fő kérdést: Korábbi köteteihez hasonlóan, a felvidéki Nagyfödémesen élő és egyre nagyobb tiszteletet kiváltó írástudó remek stílusban és szép magyar nyelven megírt novelláinak cselekménye miért messze a szülőföldtől játszódnak, messze a felvidék gazdag múltját, izgalmas jelenét megkerülő történéseket, eseményeket írnak le – meglepve, de lebilincselve az olvasót.?
Mi ez? Hűtlenség? Elvágyódás? Szándékos megkerülése annak a közegnek, amibe Száraz és a sorsközös szlovákiai magyarok kerültek, Európa galádsága folytán?
Mint a versek világa, értelmezése, úgy a novella- elbeszélés irodalom, írások értelmezése és értékelése is egyértelműen egyéni dolog. A „kétszer születik az írás” – esete. A világra-születés és az olvasóban való megfogantatás.
A recenzens, ha tud és szükség van rá, segít. De, mint az előző példák, úgy természetesen ez is teljességgel a személyiség, a „független” érzékenység kérdése.
A válasz előzménye: Száraz Pál hosszú évek óta rendszeres látogatója a székesfehérvári, 25-éves „ A határon túli magyar irodalom napjai” rendezvénysorozatának. Nevét így megismerhette a Kárpát-medencei magyar irodalmi közösség, aminek következtében a hazai irodalmi folyóiratokban történő rendszeres és nyomatékos megjelenésen túl, különleges alkotói világába is betekintést nyerhetnek szerte a folytonos harcra kényszerülő tájékon.
Száraz Pál nem tudósít erről a világról és világból, legalábbis nem egyenes módon, hanem a világ szinte valamennyi tájékáról személyek, események, mesék példájával igyekszik erősíteni annak a közösségnek a tagjait, lelki, szellemi, erkölcsi világát, amibe ő igenis hűséggel tartozik- és nem vágyódok el innen. Vállalja azt a bátorságot, amivel a nagyvilágban, kisebbségben, szórványban élő magyarság köszönheti fennmaradását és örökkévalóságát.
Nehéz lenne vitába szállni azzal, hogy az évezredes múlttal rendelkező mesevilág, annak szereplői, örök történetei ne lennének a legalkalmasabbak e tiszteletre méltó szolgálat teljesítéséhez. Nem is beszélve a mai valóság szereplőinek – igaz, néhol misztikus - kinyilvánításairól.
Száraz Pál álomvilágbeli utazásai során, bárhol is járja, különleges útját ezekből az álmokból mindig hazavágyik. Jó példa erre a Menekülés című remek írásának befejező gondolata, bárha némi „áthallás” is szükséges hozzá:
„ Milyen gyalázatos vagyok.”
Aztán kínzó szégyen öntötte el, lassan megfordult, s elindult lefelé a lépcsőn. De amikor az utcára ért, már menekülni kezdett. Haza.
Nem csodálkozhatnánk azon sem, ha a „holdfényben”útjukat járó Száraz Pál-hősök egyike-másika, a novelláskötet elolvasása után, a mi álmainkban megjelennének egy varázsszőnyegen Szindbáddal, Krúdy örökérvényű hősével.
A varázsszőnyeg adott. Útra feli, olvasó!
Bobory Zoltán
Száraz Pál
HOLDFÉNYBEN
Kiadó:
Vörösmarty Társaság
Grafika, szöveggondozás:
P. Maklári Éva
Könyvterv, nyomdai előkészítés:
Stokinger József, Stokinger Tamás
Készült:
ALTO Nyomda, Székesfehérvár
2021
Menü |