Száraz Pál különös hűsége – gondolatok a Holdfényben című könyvről

   Már a novelláskötet címének olvasásakor is kíváncsiság és kérdések merülnek fel az olvasóban: Holdfdényben. Vajon ez annyit jelent, hogy a szerző éjszakai álmai és ihletet hozó ébrenlétei alatt született írásokról fog olvasni?

   Aztán megerősödik az emberben az, hogy igen, e sokat ígérő könyvben egyszerre van jelen Száraz Pál álomvilága, annak kérdéseire, misztikumára és a való, őt körülvevő világ történéseire, jelenségeire adott válaszok.

   Nem is annyira különös jelenségeire adott különös válaszok. Amelyek bizony zavarba ejtő, aztán letisztuló, értelmezhető gondolat és érzelemvilágot, lelki- és szellemiséget kristályosítanak ki az olvasó számára. S a fő kérdést: Korábbi köteteihez hasonlóan, a felvidéki Nagyfödémesen élő és egyre nagyobb tiszteletet kiváltó írástudó remek stílusban és szép magyar nyelven megírt novelláinak cselekménye miért messze a szülőföldtől játszódnak, messze a felvidék gazdag múltját, izgalmas jelenét megkerülő történéseket, eseményeket írnak le – meglepve, de lebilincselve az olvasót.?

  Mi ez? Hűtlenség? Elvágyódás?  Szándékos megkerülése annak a közegnek, amibe Száraz és a sorsközös szlovákiai magyarok kerültek, Európa galádsága folytán?

  Mint a versek világa, értelmezése, úgy a novella- elbeszélés irodalom, írások értelmezése és értékelése is egyértelműen egyéni dolog. A „kétszer születik az írás” – esete. A világra-születés és az olvasóban való megfogantatás.

  A recenzens, ha tud és szükség van rá, segít. De, mint az előző példák, úgy természetesen ez is teljességgel a személyiség, a „független” érzékenység kérdése.

  A válasz előzménye: Száraz Pál hosszú évek óta rendszeres látogatója a székesfehérvári, 25-éves „ A határon túli magyar irodalom napjai” rendezvénysorozatának. Nevét így megismerhette a Kárpát-medencei magyar irodalmi közösség, aminek következtében a hazai irodalmi folyóiratokban történő rendszeres és nyomatékos megjelenésen túl, különleges alkotói világába is betekintést nyerhetnek szerte a folytonos harcra kényszerülő tájékon.

  Száraz Pál nem tudósít erről a világról és világból, legalábbis nem egyenes módon, hanem a világ szinte valamennyi tájékáról személyek, események, mesék példájával igyekszik erősíteni annak a közösségnek a tagjait, lelki, szellemi, erkölcsi világát, amibe ő igenis hűséggel tartozik- és nem vágyódok el innen. Vállalja azt a bátorságot, amivel a nagyvilágban, kisebbségben, szórványban élő magyarság köszönheti fennmaradását és örökkévalóságát. 

  Nehéz lenne vitába szállni azzal, hogy az évezredes múlttal rendelkező mesevilág, annak szereplői, örök történetei ne lennének a legalkalmasabbak e tiszteletre méltó szolgálat teljesítéséhez. Nem is beszélve a mai valóság szereplőinek – igaz, néhol misztikus - kinyilvánításairól.

  Száraz Pál álomvilágbeli utazásai során, bárhol is járja, különleges útját ezekből az álmokból mindig hazavágyik. Jó példa erre a Menekülés című remek írásának befejező gondolata, bárha némi „áthallás” is szükséges hozzá:

   „ Milyen gyalázatos vagyok.”

Aztán kínzó szégyen öntötte el, lassan megfordult, s elindult lefelé a lépcsőn. De amikor az utcára ért, már menekülni kezdett.  Haza.

   Nem csodálkozhatnánk azon sem, ha a „holdfényben”útjukat járó Száraz Pál-hősök egyike-másika, a novelláskötet elolvasása után, a mi álmainkban megjelennének egy varázsszőnyegen Szindbáddal, Krúdy örökérvényű hősével.

  A varázsszőnyeg adott. Útra feli, olvasó!

  Bobory Zoltán

Száraz Pál

HOLDFÉNYBEN

Kiadó:

Vörösmarty Társaság

Grafika, szöveggondozás:

P. Maklári Éva

Könyvterv, nyomdai előkészítés:

Stokinger József, Stokinger Tamás

Készült:

ALTO Nyomda, Székesfehérvár

2021