Két ország, egy tanösvény, rengeteg látnivaló... Diószeg

   Szerelem volt első látásra. A fiatalító forrás, az orgona, melyen a szél muzsikál, a tenger, amely víz hiányában kővel van tele, a vár, amely még Petőfit is ámulatba ejtette, a kőbánya, ahol az ottlakók portáján biztosan éldegéltek cicák is. Somoskő tele van érdekességekkel, lenyűgöző látványosságokkal, ezért lett következő túránk színhelye. Legnagyobb meglepetésünkre két autóbusszal indultunk útnak, hiszen pillanatok alatt elkeltek a szabad helyek. Izgultam. Vajon nekik is tetszik majd? Ugyanúgy élvezik majd az ottlétet, mint mi pár évvel ezelőtt? Az út gyorsan elszaladt, csak párszor hangzott el az elmaradhatatlan: „Ott vagyunk már?” és a „Mikor érünk már oda?”. Fel a parkolóig kacskaringós szűk út vezetett. Tippelgettek minden kanyarban, vajon mikor bukkan fel jármű az ellenkező oldalon. A másik autóbusz valamivel előttünk érkezett.

   A gyerekek azonnal birtokba vették a játszóteret és kipróbáltak mindent is. A szívélyes fogadtatás után egy kis útbaigazítást kaptunk és megtudtuk, hogy aki iszik a forrásból, az 5 évet fiatalodik! Olyan lendülettel indultak a nagyok a forrás irányába, hogy míg a kicsik fél lábbal a határ túloldalán, addig ők már félúton a fiatalító forrás felé tartottak. A Krúdy-forrás előtt hosszú sor kígyózott. Előkerültek a poharak és mindenki csak arra várt, hogy belekortyoljon a fiatalító nedűbe. Egyesek állították, hogy arcukat megmosva eltűntek ráncaik, és fiatalosabb lendülettel indultunk tovább a zöld turistaösvényen. Hamarosan tenger tárult elénk, de nem a már megszokott nagy kékség, hanem a nagy szürkeség, hiszen ebben a tengerben a bazalté volt a főszerep. Voltak is tippek, ki mire használna belőle. Valaki a kiskertet díszítené, valaki a járdaszegélyt, valaki csak csodálta az öt- hat- hétszögletű bazaltdarabokat, amiből még Bécs utcáira is jutott. Pár lépés után tárult elénk a bámulatos természeti képződmény, amely 4 millió éves és hajlított formájának köszönhetően egyedülálló látványosság Európában. A bazaltorgona 9 méter magas és a vár építésének során került feltárásra. Az egykori vulkanizmus gyönyörű bizonyítéka közvetlen a vár alatt található. Innen már csak pár lépés és a vár kapujában találhatjuk magunkat. A somoskői vár vulkáni csúcson a Cseres-hegységban található. Petőfi Sándor az Útirajzokban így írt róla: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögletű kövekből van.” A vár alatt található Petőfi Emlékkunyhó a költő 1845. június 12-i, Somoskőben tett látogatására utal.

   Kis turistáink a vár udvarán igazi nagyurakhoz méltó lakomát csaptak. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Hasukat tömve bámulták a táj szépségeit és csodálták a távolban Salgó várát. Újult erővel fedezték fel a vár minden zugát. Kicsik vigyáztak nagyokra, nagyok a kicsikre. Így van ez, ha 80 turista kiruccan. Macskalyuk volt a következő célpont. Bányásztelepülés, ahol a kőfejtők élték mindennapjaikat. A volt vámház épületét már csak egy tábla jelzi. Mellette kővel megrakott csille, melyet elszánt apróságaink szerettek volna megmozdítani. Állításuk szerint sikerrel is jártak, hiszen érezték, hogy megmozdult. A zöldellő erdő illatos virágainak illatát viszi a szellő. Madarak csicsergésétől hangos az erdő. Az élet körforgásának nyomait tapasztalhatjuk utunk során, hiszen elhullott tojáshéjak jelzik az új élet születését és mozdulatlan vakond pedig azt, hogy egyszer minden véget ér. Találtak bogarat, gyíkot, kukacot, hernyót és csodálták a természetet. A Medves-fennsík bazalttakaróját szemügyre véve megállapítottuk, hogy csodás vidéken járunk.

   Visszafelé már csak egy kis játszásra maradt idő, majd el is indultunk a közeli étterem felé, ahol már vártak minket. Adták is le rendeléseiket finom levesekre, sültekre, palacsintára. A játszótér itt is nagy szerepet játszott, hiszen nincs akkora túra, ami után nem maradna elég energia a játszásra. Jóllakva, elégedetten ültünk fel az autóbuszra és vágtunk neki a majd 3 órás útnak. Az autóbuszban egymásnak mutogatták a képeket, mesélték élményeiket és sajnálták, hogy ebben az iskolaévben ez volt az utolsó túra. Örülök, hogy kezdenek ráérezni a természet szeretetére, a kikapcsolódás fontosságára. Már nem az a lényeg, hogy ajándéktárgyakat vásároljanak, hanem az, hogy emlékeket gyűjtsenek.

   Jövőre folytatjuk, új kihívásokkal, merészebb célkitűzésekkel, hiszen minden jel arra utal, hogy van rá igény!