Rovásírás Iskola, 14. rész

   A számrovás I.

   A rovás betűk és a rovás számjegyek alakja szépen illik egymáshoz, szinte formatervezett egységet alkotnak.

   A számrovás jegyei szintén jobbról-balra haladnak.

   A számjegyek formája bizonyára alig változott az ősidők óta, hiszen nagyon ésszerűen alakultak a könnyen róható egyenesből és még a legnagyobb értékű ezres is csupán négy vonalból áll.

   Az etruszk és az etruszkból származó római számjegyek rokonságára Sebestyén Gyula és Magyar Adorján is felhívták a figyelmet. Számrovásunk korát ennél még régebbinek tartom, újkőkori régészeti leleteken is megtalálhatók alakilag azonos jelek, például a Torma Zsófia régésznő által a XIX. században gyűjtött égetett agyag tárgyakon. Amint látjuk, sem az etruszkok, sem a rómaiak, de még a görögök sem ismerték, vagy nem használták a nulla számjegyet. Ez a magyar számrovásban sem fordul elő. Régi, római számjegyes faliórákon a 4-est gyakran négy vonallal jelezték.  

   A számrovással kapcsolatos anyag kevés. Átfogó, alapos helyszíni kutatást, gyűjtést utoljára a felvidéki születésű Herman Ottó természettudós és Sebestyén Gyula néprajzkutató végzett, hozzávetőlegesen 1900 és 1910 között. Azóta a tárgyi bizonyítékok kis része múzeumba, nagy része tűzre került.

   A budapesti Néprajzi Múzeumban 10 darab számrovás botot láthatunk kiállítva. Magyar nyelvünk is őrzi a „sok van a rovásán” kifejezést, amely adósságot, tartozást jelentett, elvont értelemben pedig az erkölcsi adósságot, a kijavítani való hibákat értjük alatta, amelyeket Teremtőnk ró fel égi rovásbotunkra.

   Herman Ottó írta: „Tudásom és felfogásom szerint a legmagyarabbnak vehető számrovás jegyképét a kéztől kölcsönözte, ebben tehát az ősi eredetű számrendszereket, amelyek a kéz és láb ujjaira vannak alapítva, követi.”

   Házi feladat: Másolják le füzetükbe a rovás számjegyeket!

   Jó egészséget kívánok!