Az előző két részben megismerkedtünk a rovásírás rövidítési változataival, az összerovással és az E magánhangzó kihagyásával.
Ne hagyjuk ki az E-t olyan szavakban, ahol más magánhangzó van, pl. a FELEDÉKENY szóban. Ilyenkor minden magánhangzót ki kell írni.
Más magánhangzót is ki lehet hagyni, ha ugyanabból több van a szóban, de mivel csak az E magától értetődő, ezért a más magánhangzóból az elsőt és az utolsót mindig ki kell írni. Ezt a rövidítési módszert nem túl szerencsés kifejezéssel hangugratásnak nevezik.
Az ábrán az A magánhangzó kihagyására látunk példát.
Nézzünk két történelmi példát a rövidítésekre:
A XIII. századi gyergyószárhegyi, közel 200 szavas rovás botnaptár Luigi Ferdinando Marsigli olasz tudós és hadmérnök másolatában maradt fenn 1690-ből, a másolat bolognai könyvtárában található. Ebből a Benedek név írását látják E kihagyással.
Részlet a XIII. századi botnaptárról.
Kájoni János (1629-1687) csíksomlyói és gyergyószárhegyi ferences szerzetes, orgonista, orgonaépítő, zeneszerző, nyomdaalapító, három ábécét hagyott ránk. Az egyikben összerovási lehetőségeket is mutat. A latin cím azt jelenti, hogy Rövidítések. A három utolsó jelről még ejtek szót később.
Kájoni János összerovás mintái
Az összerovásoknak és magánhangzó kihagyásoknak egyetlen alapvető szabálya van, hogy a szövegkörnyezettől függetlenül önállóan is olvasható legyen.
Jó egészséget kívánok a kedves olvasóknak: Friedrich Klára
Jó egészséget kívánok
a kedves olvasóknak:
Friedrich Klára
Menü |