Nagyszombat és környéke múltjáról és jelenéről 11. rész

Szakolca

   Szakolca a Morva folyó bal partján fekszik, a szlovák-cseh határtól Sudomeřicétől alig négy kilométernyire. Az első világháború előtt a magyar-osztrák határ húzódott ezen a helyen. A Morva folyó árterében rétek, legelők alkotják a tájat, kelet felé, ahol dombosodik a terep, szőlőkertek és gyümölcsösök, mögöttük erdők és a Fehér-Kárpátok lankái veszik körül a várost.

   Morva folyó csodálatos természeti környezetében, az 1930-as években a Baťa-csatorna kialakításával jött létre a szakolcai kikötő. Az 55 km hosszú csatornán a Baťa-cég üzemanyagként lignitbányájának termékét szállította, de a vize a terület öntözését is szolgálta.  A csatorna övezete napjainkban családi- és csoportos hajókázásra, gombázásra, kerékpáros kirándulásokra alkalmas turisztikai célpont. Az országhatár cseh oldalán látnivalóban gazdag települések húzódnak, mint Hodonín, Mikulčice, Strážnice.

A Baťa-csatorna Sudomeřicénél

   A település első említése II. Endre okiratában 1217-ből Zaculcha formában szerepel. Történelmi kútforrásokból tudjuk, hogy a Morva-völgybe a kora középkori Magyarország gyepűvédő székelyeket telepített a Porta Hungariae-ig, melyen át Morvaországba vezetett az út. E környéken három morva városnak ma is „magyar“ jelző áll a neve előtt (Uherský Brod, Uherské Hradiste, Uherský Ostroh), de Szakolcát a második világháborúig a helyiek szintén Uherská Skalicának hívták, bár Csehszlovákia létrejötte után ezt a megnevezést a hatóságok nem tartották megfelelőnek. Szakolca környékén találhatunk még ilyen, egykori határvédő településeket: Sekule (Székelyfalu) települést, melyet Bél Mátyás még színmagyar faluként ír le, vagy Kuklovot (Kukló), melynek nevét Ipolyi Arnold a Küküllőből származtatja, ahol egy évszázada még gyakori vezetéknév volt a Boldizsár, a Kálmán, vagy az Istvánfalvi. A ma szlovákul Záhorienak, magyarul Erdőhátnak vagy Hegyközi-lapálynak nevezett tájegységet beszélő szlovákok nyelve morva hatásokkal teli, mely magyar szavakat is megőrzött.

   Szakolca a magyar királyok kegyelt városa volt, címerében a hármas zöld halom a kettős kereszttel is ezt bizonyítja. A monda szerint 1108-ban itt született II. Vak Béla király. A települést 1372-ben emelte Nagy Lajos király szabad királyi várossá. A helyiek állítólag a királyi sereg számára készített kitűnő csizmákért érdemelték ki az uralkodó rokonszenvét.

Nagy Lajos király 2008-ban felavatott szobra a főtéren

   Habán posztógyártók telepedtek le falai között, a jezsuiták 1561-ben rendi teológiai főiskolát rendeztek be a kolostorban. 1647-ben a farkasdi zsinat a szakolcai cseh gyülekezetet is felvette a református egyházba. 1650 húsvétját itt töltötte a Sárospatakra szekerező Comenius, aki ezen a morva határvidéken született.  A szőlőtermesztés fejlettségét jelzi, hogy a város plébániatemplomában az egyik oltár a szőlészet védőszentjének, Szent Orbánnak volt szentelve. A vörösbor ma is jelentős terméke az itteni szőlészeteknek.

A város látképe a Szt.György körtemplommal a Kálvária-dombról

   A város legrégebbi emlékei a Kálvária-dombhoz kötődnek. A Szent György-körtemplom, mely országos hírű műemlék az Árpádok korából, a 12.századból származik. Szakolca 14. században épült városfalai részben ma is állnak. Négy temető húzódik itt, a katolikus, az evangélikus, a zsidó és a koleratemető. A tetőn, ahonnét szép kilátás nyílik a városra, égnek nyúló nagy kőkereszt áll, két kőoszloppal, melyeket a vág-menti Považany szülötte, Rudnay Sándor bíboros, esztergomi hercegprímás (1819-1831) emeltette 1823-ban.

Szt. Mihály arkangyal templom a Szt. Anna osszáriummal

   A város központjában láthatjuk az 1372-ből származó Szt Mihály arkangyal templomot és mellette a Szt. Anna csontházat, mely előtt 2008-tól áll Nagy Lajos király egész alakos szobra. A templom1640-ben kapta reneszánsz tornyát és körerkélyét.

   A főtéren található a jezsuiták Xavéri Szent Ferencről elnevezett temploma. A hozzá tartozó kollégium falán tekinthető meg az 1852-ben Szakolcán született Csernoch János esztergomi hercegprímás emléktáblája. Ugyancsak itt helyezték el Juhász Gyula költő 2008-ban leleplezett kétnyelvű emléktábláját, aki 1911 és 1913 között tanított a város gimnáziumában. A kollégium és a városháza épületén elhelyezett táblák emlékeznek meg az 1918. szeptember 21-én befejeződött I. világháború várossal kapcsolatos eseményeiről is. A harcok befejezése után másfél hónappal, Csehszlovákia létrejötte (1918.október 28.) és a martini deklaráció (október 30.) megszületése után 6 nappal, a cseh karhatalmi segédlettel bevonuló ún. szakolcai ideiglenes szlovák kormány 1918. november 6-án első iskolaként nyilvánította csehszlovák tanintézménnyé az 1701-ben alapított Szakolcai Királyi Katolikus Főgimnáziumot.

A jezsuiták Xavéri Szt. Ferenc temploma és a gimnázium épülete

   A jezsuita templommal szemben áll a Gvadányi kúria épülete. Itt töltötte élete utolsó éveit a lovassági tábornok és író Gvadányi József 1783-tól haláláig, 1801-ig. Ma a városi könyvtár található benne.

   Szakolca további egyházi épülete a ferencesek Hétfájdalmú Szűzanya temploma a kolostoregyüttessel 1467-ből, melyet a 16. században barokk stílusban építettek át.  Miután a jezsuita kollégiumba katonákat költöztettek, a ferencrendiek kolostorépületében tanított Juhász Gyula. Az irgalmas rendiek Szentháromság-temploma 1650-ben, míg a pálosok Remete Szent Pál tiszteletére szentelt temploma 1725-ben készült el. Az evangélikus templom 1797-ben épült fel klasszicista stílusban, a templomban található Comenius emlékműve.

   A városközpontban található a kultúrpalota 1905-ben épült szecessziós épülete, melyet Dušan Jurkovič szlovák építész, etnográfus, a népi építészet kiváló képviselője tervezett.  Az épületnek nagy színházterme van. Az épület homlokzatát Mikoláš Aleš mozaikjai díszítik. Az emeleti csúcs mozaikon Szent István király megáldja a szlovák népet. Az ablaksor alatt magyar feliratok láthatók – baloldalon Gazdasági és fogyasztási szövetkezet, míg a jobb oldalon Sz.Vince. A központi bejárat felett az eredeti kétnyelvű Kat.ház – Kat.dom felirat helyett ma a Dom kultúry felirat látható. A kultúrpalota melletti kétemeletes épület az Erdőháti Múzeumnak ad otthont.

A kultúrpalota szecessziós épülete

   A város két híres személyiségét, a lovassági tábornok, író Gvadányi József és a költő, tanár Juhász Gyula szakolcai éveit, valamint a kürtőskalács történetét a következő számunkban mutatjuk be. 

Források:

•    A fotók a Szakolca várost bemutató honlapokról származnak
•    Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja, Clara Design Studio, 2004