Nagyszombat és környéke Múltjáról és jelenéről 10. rész

   Az 1704. december 26-i nagyszombati ütközet  10.

   A 16. és a 17. században vallási villongások, rendi felkelések, háborúskodások követték egymást Európában. Így volt ez Nagyszombatban és környékén is.

   A hitújítás mozgalmai nem hagyták érintetlenül a Magyar Királyság katolikus egyházi központjává vált szabad királyi várost. A betelepülő magyarság soraiból sokan Kálvin tanait, az itt lakó német és szláv lakósok pedig a lutheránus prédikátorokat követték. A protestánsok és a katolikusok között gyakoriak voltak a konfliktusok, melyek leginkább a templomfoglalásokban öltöttek testet. A kálvinista egyházközséget a városban 1603-ban alapították meg.  Illésházy alnádor halála után azonban a kálvinisták magukra maradtak, s a felekezet a városban nemsokára egészen elenyészett. A lutheránusok 1615-ben a Felső-Jakab-utcában, a ferencrendiek szomszédságában még nagy, tornyos templomot, a lelkész és az iskola számára épületet emeltek. Egy évszázad múltán azonban templomukat elvesztették, s legnagyobb részük Pozsony-Szentgyörgybe, Modorba, Bazinba költözött.

  Az Oszmán Birodalom ellen folytatott harcok és a rendi felkelések is befolyással bírtak a városra. Nagyszombat ugyan kívül esett a török hódoltság területén, de a török elleni harcokhoz többször katonát, pénzt, eleséget kellett küldenie. A  Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Thököly Imre által vezetett felkelések harcai sem kímélték a városnak és környékének a lakosságát, a házakat a kialakult tüzek pusztították.

  II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is szerepe volt a városnak, hiszen  1704. december 26-án itt vívták a fejedelem és Siegbert Heister császári generális seregei a nagyszombati ütközetet.

II. Rákóczi Ferenc

   Az 1703-as év a kurucok számára a sikeres felső-magyarországi hadjáratot hozta el, melynek irányítója a  nagyszombati egyetemen tanult, majd Vágsellye kapitányaként is tevékeny Bercsényi Miklós, a szabadságharc második embere, a kuruc hadsereg későbbi főparancsnoka volt.  

   1704 szeptemberétől fegyverszünet lépett életbe I. Lipót és Rákóczi között. Október

   31-én azonban kiújultak a harcok. Kassa német őrsége megadta magát, november 16-án pedig Bottyán János kuruc generális ellenében Érsekújvár kapitulált. A Bécset féltő beteg császárt nyugtalanították a hadi cselekmények. Ezért Heister generális ismételten parancsot kapott, hogy kezdje meg a Lipótvár (Leopoldov) felszabadítását célzó hadműveleteit.

   Rákóczi december folyamán galgóci főhadiszállásán tartózkodott, ahová december 13-án érkezett Bercsényi, hogy megbeszéljék a rájuk váró hadi cselekmények terveit, elsősorban, hogy megakadályozzák, a kurucok által körülvett lipótvári erődítménynek Heister általi felmentését. A császári generális csapatai december 18-án a Morván átkelvén,  20-án Stomfáig (Stupava) jutottak előre.  Rákóczi kurucai Lipótvár alatt gyülekeztek az ostromra. Ez volt az akkor 28 esztendős Rákóczi első jelentős ütközete, melyet maga vezényelt. A fejedelem tartott attól, hogy a határszélen 20 000 ember mozgósításával Heister megpróbálja meghiúsítani a vár elfoglalását, ezért Bercsényit előreküldte, hogy a Kis-Kárpátok szorosaiban tartóztassa fel a labanc csapatokat. Bercsényi minden igyekezete ellenére a labancok december közepén Máriavölgynél áttörték a felkelők állásait, így a kurucok karácsony előtt Bazint, Modort, majd Szentgyörgyöt is kiürítették, és a Nagyszombat közelében fekvő, Lipótvár alá húzódtak vissza. A kedvezőtlen hírek hatására Rákóczi az erődítményt De la Motte ezredesre hagyta, ő maga pedig megközelítőleg 22 000 katonájával Nagyszombat irányában Farkashidáig (Vlčkovce) nyomult előre.

Bercsényi Miklós

   Heister, miután kémei legalább 30 ezer kurucról hoztak hírt, habozni kezdett, hogy vállalja-e az ütközetet. A döntést végül egy áruló segített neki meghozni, aki december 26-án hajnalban a hadvezér öccsét, Hannibal Heistert arról tájékoztatta, hogy Scharodi, a Rákóczi oldalára átállt németek egyik alezredese árulásra készül, ráadásul megadta a kurucok valós létszámát. E hírek alapján Heister vállalta a csatát.

   Rákócziék, mivel a hadak nagyobb része lovasságból állt, megegyeztek, hogy nyílt terepet kerestek, ahol az ellenséggel megütköznek. Ez a Tirna és a Parna patakok között fekvő terület Nagyszombattól délre. A kuruc sereg december 26-án virradatkor száraz időben, de csikorgó hidegben indult el a farkashidai táborból.  A városhoz közel érve, a derült tiszta időben már messziről láthatóvá vált a császári sereg. A császáriaknak sikerült előnyösebb pozíciót elfoglalniuk a csatamezőn, míg Rákóczinak csak megkésve sikerült felsorakoztatnia gyalogosait. Délután egy órakor sűrűn kezdett hullani a hó.

   Tájékozódási térkép Nagyszombat környékéről

   Kinagyítani, hogy csak Nagyszombat környéke legyen rajta, (Leopoldovmegnevezés még látszon, de Liptóvár már ne, mert az Lipótvár). Elég, ha Szenc, Galgóc, Galánta, Vágsellye  rajta lesz, a távolabbiak ne.

   A csata során Bercsényi váratlan lovasrohammal meglepte a labancokat. Ocskay László huszárjai is támadásba lendültek, s így a francia, német és magyar alakulatokból – talpasokból és hajdúkból – álló vegyes gyalogság elfoglalta Heister 24 ágyújának jelentős részét. Úgy tűnt, a német generális elvesztette az ütközetet. A sikerek közepette azonban a kuruc hadvezetés nem akadályozta meg a császári poggyász fosztogatásába fogott kuruc katonákat, így Heister újjászervezhette gyalogosait, s ezzel megzavarták a felkelőket. Ebben a helyzetben az ingatag hűségű Scharodi úgy látta, érdemes átpártolnia a császáriakhoz, váratlanul kitűzte a fehér zászlót, és katonáival megfordulva tüzet nyitott Rákóczi harcosaira. Az árulás végleg eldöntötte az ütközet sorsát, ezért a fejedelem elrendelte a visszavonulást. A császáriak a nap végére elfoglalták Nagyszombatot.

   Az ütközet  Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou) alatt ért véget. A labancok közel 600, a kurucok 400 embert veszítettek a harc során. Az elesett kurucokat a gerencséri országút mellett, a Parna patak partján temették el. Emlékükre egy helyi földműves özvegye emeltetett 100 év múlva kőkeresztet s reá e chronostikonos feliratot vésette: MartIna JVDa LeszkoVszkI KVrVCkICh VojakVV pohrbenI VkazVgV. (Az évszám 1805.)

   A nagyszombati ütközet – főleg Rákóczi keserű visszaemlékezései, valamint Thaly és Jókai leírásai nyomán – fájó emlék maradt a kuruc háborúk korából, melynek lefolyását korabeli lejegyzésekre alapozva másfél évszázaddal későbben Thaly Kálmán jegyezte le.  Az életének jelentős részében Pozsonyban tevékenykedő bölcsészdoktor történelmi munkásságát nagyobbrészt Rákóczi korának, a kurucvilág eseményeinek megismertetésére fordította. A király az ő kérésére rendelte el a „nagyságos fejedelem“ és bujdosó társai hamvainak hazaszállítását, és bízták meg őt a hamvak hazahozatalának lebonyolításával, melyre 1906 októberében került sor.

Thaly Kálmán sírja Pozsonyban

   A kurucok és a labancok csatározásainak a környéken négy évvel későbbről is maradt emléke. Az 1708-as esztendő hadi eseményei ugyanis jelentős kuruc sikerrel indultak. A nagyszombati úton, Szenc és Pozsonysárfő (Blatné) között néhány huszár foglyul ejtette a magyarországi császári erők főparancsnokát gróf Maximilian von Starhemberg generálist. Az elhíresült huszárcsíny főszereplője a rétei Bornemissza János őrmester volt, akit hőstettéért II. Rákóczi Ferenc fejedelem azonnal előléptetett. Az eseményt, amely 1708. február 16-án zajlott szintén Thaly jegyezte le, akinek sírja Pozsonyban a kecskekapui evangélikus temetőben  található. 

   E cselekmény szolgált alapul a későbbiekben a Rákóczi hadnagya című népszerű film és regény létrejöttéhez. Az 1954-ben bemutatott színes magyar kalandfilmet az egyik  legsikeresebb magyar filmként tartjuk ma is számon. A film forgatókönyvírója,  Barabás Tibor 1957-ben hasonló címmel sikeres ifjúsági regényt is publikált.

Poór József előadása a galántai klubban

   A 2019-es évet a magyar Országgyűlés Rákóczi-emlékévnek nyilvánította erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulójára. Az ebből az alkalomból összeállított vándorkiállítást, mely a fejedelem életének eseményeit mutatja be, a közelmúltban Felvidék több pontján, így Galántán és környékén is láthatták az érdeklődők. A galántai bemutatón a rétei származású Poór József tartott vetített képes beszámolót dunai vitorlás útjáról, akit kedves gyermekkori olvasmányélménye Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya ihletett arra, hogy 2017 és 2019 között két szakaszban eljusson a Mátyusföldről a Kis-Dunán, majd a Dunán hajózva először Nándorfehérvárig, majd a Vaskapuig. További terve, hogy innét folytatja útját a „vizek hátán és a szelek vállán“ tovább Rodostóig, emlékeztetve bennünket arra a hajóútra, melyet 300 évvel ezelőtt tett meg Rákóczi Marseilleből Rodostóba (Tekirdag). 

A nagyságos fejedelem mellszobra szülőhelyén Borsiban

   A Rákóczi kultusz terjesztése mindnyájunk ügye a Kárpát-medencében, melyben az elmúlt évtizedekben jelentős szerepet vállalt a Rákóczi Szövetség, s annak tiszteletbeli elnöke a szenci győkerű Halzl József.

Források:

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1704_december_26_kuruc_vereseg_nagyszombatnal/

Szerző: Tarján M. Tamás „De mi most nem diót ropogtatni jöttünk ide!”(II. Rákóczi Ferenc)

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Banlaky-banlaky-jozsef-a-magyar-nemzet-hadtortenelme-2/18-ii-rakoczi-ferenc-nemzeti-folkelese-17011714-4329/ii-rakoczi-ferenc-nemzeti-folkelese-17031711-a-a-magyarok-szabadsagharca-az-onodi-gyulesig-17031707-43C2/4-az-1704-evi-hadjarat-4440/m-a-nagyszombati-csata-1704-december-26-an-451C/, Arcadum , m) A nagyszombati csata, 1704. december 26-án.

https://felvidek.ma/2015/02/rakoczi-hadnagya-a-retei-kuruclegeny/ Rákóczi hadnagya, a rétei kuruclegény,

http://www.lovasok.hu/index-archive.php?i=41186 Egy kuruc portya emlékére, 1708. febr. 15 - 16. Készítette: Nagy Tibor, 2010

http://szmcs.sk/hirek/ii-rakoczi-ferenc-tengeri-utazasanak-300-evfordulojara-szervezett-vizi-emlektura

http://szmcs.sk/hirek/a-zsuga-vitorlas-2019-es-vizi-emlekturaja-ii-rakoczi-ferenc-emlekere-es-tiszteletere