Aki az embert teremtette,
Szép tiszta szívéből vette.
Ádám és Éva Istentől távol,
Nem látszik ki a paráznaságból.
Édeni éjszakák édes hevében,
Káint nemzik Ábel ellenében.
És a zöldszemű ármánya végett,
Elmulasztják az öröklétet.
Árnyas fügefáknak alatta,
Atyácska gyerekeit siratja,
Kik bukott angyallal dominóznak,
Partján az édeni folyónak.
Ki a világot teremtette,
Lelke párájával melengette.
Midőn álmodta a világot,
Álmodott föléje Mennyországot.
Csillag füzérrel felövezte,
Egyet kitűzött Betlehemre,
Sötétet Golgota hegyére:
Ne bántsa szemünk fia tiszta vére.
Menü |