Ballada

Aki az embert teremtette,

Szép tiszta szívéből vette.

Ádám és Éva Istentől távol,

Nem látszik ki a paráznaságból.

Édeni éjszakák édes hevében,

Káint nemzik Ábel ellenében.

És a zöldszemű ármánya végett,

Elmulasztják az öröklétet.

Árnyas fügefáknak alatta,

Atyácska gyerekeit siratja,

Kik bukott angyallal dominóznak,

Partján az édeni folyónak.

 Ki a világot teremtette,

 Lelke párájával melengette.

 Midőn álmodta a világot,

 Álmodott föléje Mennyországot.

 Csillag füzérrel felövezte,

 Egyet kitűzött Betlehemre,

 Sötétet Golgota hegyére:

 Ne bántsa szemünk fia tiszta vére.