A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei 2. rész
A Tordos - Vinca műveltség jelei
Mivel időrendben haladunk, néhány gondolat és ábra arról, hogy milyen gazdag a Kárpát-medence jelekkel ellátott kőkori tárgyakban.
Az előző részben olvashatták, hogy feltételezésem szerint rovásírásunk a Tordos-Vinca műveltségben gyökerezik. Ez a két szó két település neve. Tordos Erdélyben, Hunyad megyében található, Vinca pedig Nándorfehérvár külvárosa.
A tordosi műveltség első feltárója Torma Zsófia régésznő (1832-1899) volt. Gyűjteményének többszáz újkőkori cserépedény töredékén megtalálható a ma is használatos magyar rovásírás jeleinek nagy része. Ezek névjelek, mesterjegyek lehetnek. Itt mutatok ezek közül hármat.
Az 1. a rovás H-hoz, a 2. rovás ZS-hez, a 3. rovás K betűkhöz hasonlít.
1. 2. 3.
1905-től Vinca településen és környékén is gazdag újkőkori leletanyag került elő, sok darabon szintén írásjegyek láthatók. Marija Gimbutas litván-amerikai régésznő (1921-1994) könyveiben sokat mutat ezekből és nagyra értékeli a Kárpát-medencei régi műveltségeket. A Torma Zsófia által elfedezett tordosi írás korát 6500 évesnek tartja.
A kőkori jelek és a magyar rovásírás betűi között bizonyossággal csak alaki azonosságról beszélhetünk, mert nem ismerjük pontosan a kőkori jelek hangértékét. Két betű csak akkor azonos, ha hangértékük is azonos. Viszont a nyelvi hovatartozásra utalhat, ha értelmes szavakat tudunk megfejteni a jelekből. Így például a Vas-megyei Kisunyom községben dr. Károlyi Mária régész egy agyagedény töredékét tárta fel, melynek kora szintén 6500 év körüli.
Az ezen lévő karcolt jelekből két rövid magyar szó is kiolvasható: pl. a 10, 11: EST vagy EST(e), 8, 7: ÜL
4. A kisunyomi edénytöredék
5. A töredék kiterített rajza az összerovások felbontása után.
Jó egészséget kívánok: Friedrich Klára
Menü |