Az újvári ejálet török adóösszeírásai

   A 17. század közepén a török seregek a mi vidékünket is megszállták. Vajon hogyan éltek felmenőink a török uralom alatt, hogyan történt akkoriban az adóösszeírás, kellett-e a lakosságnak adót fizetnie és mennyit? Többek közt erről is olvashatnak a következő írásban.

   A török adóösszeírások (defterek) és a diplomáciai okiratok sok ezernyi konkrét történelmi adatot tartalmaznak. A többféle defter közül elsősorban az ún. részletes adóösszeírások a legfontosabbak, melynek egy-egy szandzsák (közigazgatási egység-több település) teljes összeírását tartalmazzák. Ezzel hozzájárulnak egy-egy nagyobb terület hódoltsági korának, a jobbágyság életének  a  megismeréséhez. ,,Az újvári defterek,, - egyedülálló hiteles történelmi okiratok. Időközben kiderült, hogy a török adóösszeírásoknak rendkívüli történelmi forrásértékük van. A legjobb és leghitelesebb leírást – Dr. Blaskovics József  turkológus végezte, aki Prágában a Károly Egyetemen tanított.

   A százötven éves oszmán-török hódoltság (1551-1686) mély nyomokat hagyott nemcsak népünk és hazánk, hanem egész Közép- és Délkelet – Európa történelmében is. A háború két, egymástól eltérő kultúrájú, vallású és rendszerű birodalom – a Habsburg és az Oszmán között zajlott. A keresztény Európa, amely a civilizáció védőbástyája volt, a mohamedán oszmán-török birodalom terjeszkedésének útjába állt. Szembeszállt és megállította a középkori világ legnagyobb és legjobban felszerelt hódító seregét, mely a keresztény nyugatnak és Bécsnek az elfoglalását tűzte ki céljául.

   Az úgynevezett második török háborút az 1541-1547-es években Szulejmán szultán  indította I. Ferdinánd ellen. Akkor került török kézre többek között  Buda, Visegrád,  Hatvan, majd  Komárom, Esztergom, Bars, Hont és Nyitra megye azért, mert nem tudtak kellőképpen védekezni a hatalmas török sereg ellen.  A török által elfoglalt területen az esztergomi érsekségnek is nagy birtokai voltak, melynek védelméről Várady Pál esztergomi érsek úgy akart gondoskodni, hogy a Nyitra folyó bal partján, Nyárhíd falva mellett 1545-ben egy palánkot építtetett, melyet aztán alapítója után Érsekújvárnak (szlovákul -Nové Zámky, németül – Neuhaunsel, törökül – Ujvar) neveztek el.

   Az 1660-as években a török sereg Ahmed pasa vezetésével ismét támadást indított a Habsburg Birodalom ellen. 1663. március 18-án április 1-jén Isztambulból indult el Edirnébe (Drinápolyba), a hadsereg gyülekezőhelyére, majd onnan június 17-én érkezett meg Budára.  Az oszmán hadsereg létszámát 70 ezer gyalogosra és 80 ezer lovasra becsülték. A seregnek 225 ágyúja volt. Az oszmán sereg  előrenyomulásának útjában három erős vár állott -  Győr (törökül-Yaník), Komárom (törökül-Komarán) és Érsekújvár (törökül-Ujvar). Hosszú tanácskozás után a nagyvezír úgy döntött, hogy először Érsekújvárt kell elfoglalni. 1663. augusztus 18-án kezdődött az ostrom, és szeptember 24-én ért csak véget, a várvédők kitűzték a fehér zászlót, és Forgách Ádám, érsekújvári főkapitány szabad elvonulás feltétele mellett feladta a várat.

Érsekújvár_1685

   Érsekújvár elfoglalása után az oszmán hatóságok  elrendelték a törökök által elfoglalt területen az adóösszeírást, melyet már 1664 nyarán végre is hajtottak. Ez a ,,Részletes defter,,(adóösszeírás), amely  tartalmazza az újonnan szerzett ,,újvári ejálet,, (körzet) területén lévő valamennyi várost, falut, pusztát, földbirtokot, összesen 837 egységet, továbbá  a házak, illetve a háztartások számát, a felnőtt munkaköteles, azaz 15 év feletti férfiak nevét, valamint a mezőgazdasági terményekből és más forrásokból származó jövedelem tizedét, különféle egyéb illetékeket és az adókat is.  Az összeírás csaknem 14.404 háztartást és 20.163 személynevet tartalmaz. A személynevekből következtethetünk az összlakosság számára, összetételére és  származására is.

   Érsekújvár elfoglalása után a török seregek földúlták a Vág völgyét egészen Trencsénig és Nagyszombatig. A kisebb erődítmények meg sem kísérelték  az ellenállást, megadták magukat. A nagyvezír erős őrséget hagyott hátra, mintegy négyezer főnyit a megerősített  Érsekújvárban, és 1663. október 27-én seregével Vácon és Budán keresztül téli szállására, Belgrádba indult, hogy majd tavasszal folytatja a hadjáratot. Ez meg is történt, és 1664 nyarán a törökök vereséget szenvedtek Szentgotthárd mellett. A császári seregek Souches generális vezetésével visszafoglalták Nyitrát, Lévát és Garamszentbenedeket. Ezek a vesztes csaták nem ingatták meg a törökök uralmát, mert Érsekújvár török kézen maradt.

   A nagy hadjárat  a ,,vasvári békével,, fejeződött be, melyet 1664. augusztus 10-én kötött meg a nagyvezír, Mehmed oszmán szultán és I. Lipót, magyar király, melynek értelmében mindkét fél megtarthatta azt a területet, melyet a hadjárat alatt szerzett. A békeszerződés 20 évre megpecsételte Érsekújvár és környékének a sorsát. A békekötés után a harcok elől elmenekült lakosság visszatért a falvakba, és megindult a termelő munka, amire a hódítók szigorúan ügyeltek, mert ez képezte a jövedelmük legfőbb forrását. Azok a falvak, melyek meghódoltak a töröknek, rendesen fizették az adót, illetve beszolgáltatták a kötelező tizedet, és ledolgozták a robotot, az újvári török helyőrség védelme alatt állottak, s aránylag békés körülmények között élhettek, dolgozhattak. A törökök szemében a legnagyobb vétség az adófizetés megtagadása volt.

   1669-ben a törökök megtámadták Nyitra környékét, többek közt eljutottak Sellére (Vágsellye), melyet kiraboltak, felperzseltek, és a lakosokat rabságba ejtették. Ebben az évben a ,,félhold,, uralma megtört Bécs ostrománál, ahol az oszmán sereg szeptember 22-én vereséget szenvedett. Ezután a császári seregek 1685. július 7-én körülzárták Érsekújvárt, és augusztus 29-én heves ostrom után bevették. Ezzel új korszak kezdődött a város életében.

   A defterek – adóssági iratkötete

   Az oszmán hatóságok a meghódított területeken igyekeztek betartatni a saját közigazgatási rendeletüket.  A mohamedán jog szerint minden földterület az államot,  illetve a szultán tulajdonát képezte. Az állam aztán a földbirtokokat alattvalóinak utalta ki haszonélvezetre javadalombirtok gyanánt. Az összeírás mindig a helyszínen történt. A pénzügyőri hivatal megbízottakat  küldött a falvakba, hogy a szükséges részfeladatokat írják össze. Ezeket az írnokok (kátibok, szindzsilík) összefüggő lajstromba (defter) foglalják. A régi adminisztratív területi egységeket-megyéket meghagyták, és az elfoglalt területet nyolc körzetre (náhije) osztották fel : Újvár, Nyárhíd (Malom Nyitra Vármegyében), Bars, Komárom, Hont, Nyitra, Zsaborek és Selle. Ezek a helységek alkották az új körzeteket, melynek székhelye Érsekújvár lett.

   Az újvári ejálet (körzet) részletes adóösszeírásának tartalma

   Az első részben fel van tüntetve a település neve, továbbá az, hogy melyik körzethez tartozik (náhije),  s az kinek a javadalmi birtokát képezi. - A település összeírásának második részében a település fejadagköteles (dzsizjeköteles) férfiak neve található. Fejadagfizető volt minden munkaköteles férfi. Az akkori törvények szerint nagykorúnak számított minden 15 éven felüli férfi. A nők és a gyermekek nevét nem írták össze az oszmán hatóságok, mert azok nem voltak adókötelesek. A férfiak neve mellett feljegyezték, hogy nős-e  (dzsezmüzevvendsz), vagy nőtlen (m-müzekker). Erre e megkülönböztetésre azért volt szükség, mert a nőtlenek és azok a családtagok és szolgák, akik a családfővel egy háztartásban éltek, nem fizettek házadót (háne), hanem csak állami fejadót.  – A települések összeírásának harmadik része az egyes adóegységeket tartalmazza. Az első adat a házadó (háne), melyet minden háztartás után vetettek ki, s melynek az összege 50 akcsa (kis ezüstérme, pénzegység, értéke, 66 akcsa – 1 forint) volt háztartásonként. A további tételek a természetbeni és pénzbeli adókat, illetékeket és díjakat tartalmazták. A termésből tizedet (dézsma, örs) adóztak, ami a termésnek egytized részét tette ki, és ezt pontosan betartották. Egy kiló búza ára 20 akcsa, a kölesé, zabé, árpáé 10-10 akcsa, a lencséé, borsóé és babé 20-22 akcsa volt. Különdíj volt a földhasználati adó, melyet a földesúrnak fizettek, aki megengedte, hogy a birtokán lakhassanak, és műveljék a földet. A kincstári jövedelem fő forrása a dzsijde-adó volt, mely személyenként 50 akcsát tett ki. Az elszámolás akcsa alapon történt, de bármilyen más pénzzel fizethettek, forinttal, tallérral.

   Víszkelet falu tartozik Selléhez

   Adófizetők: Horváth Mihál, Lovász Tomás, Varga István, Löki István, Tóth György, Hervát János, Szabó György - 7  fejadófizető személy.

   Mennyi adót fizettek a töröknek a környékbeli falvak:

   Felső Szelle (Felsőszeli)- 6 adófizető – 1425 akcsa, Kürd ( Hidaskürt)- 8 adófizető – 3910 akcsa,

   Vezekín (Vezekény) - 7 adófizető – 3165 akcsa, Kosúti (Kosút)- 4 adófizető – 2590 akcsa, Dejáki (Deáki) - 61 adófizető – 9990 akcsa,  Tallós – 7 adófizető – 3500 akcsa, Nék  (Feketenyék) - 3 adófizető – 2010 akcsa, Galánta – 5 adófizető – 2100 akcsa -  a felsorolt helységek mind Selléhez (Vágsellye tartoztak.

   Felhasznált irodalom:   Dr. Blaskovics József:  Az újvári ejálet  török  adóösszeírásai