Felvidéki rovásírásos emlékek 44. rész

   Ernyey József munkássága

   Ernyey József (1869?1874? -1945) a felvidéki rovásemlékek gyűjtésében úttörő munkát végzett. Gyógyszerész (Ógyallán, Lőcsén, Körmöcbányán, Pozsonyban), továbbá néprajzkutató, nyelvész, történész, újságíró. 

   A felvidéki Bélaudvarnokon (más források szerint Felsővesztvényen) született. 1903-tól a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán gyakornok, később az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa, az éremtár vezetője, 1935-től az Országos Természettudományi Múzeum főigazgatója.

   A Terra 2013 januári számában ismertettem az 1588-as Nyitrai határvitáról szóló írását. Gyűjtőmunkájával alátámasztotta, hogy a rovásírás nem csak Székelyföldön, hanem Felvidéken is használatos volt. Madarassy László néprajzkutató közli Ernyey egyik gyűjtését: A királyi bányabiztosok 1564-ben Besztercebányán vizsgálatot tartottak a következő ügyben: Jörger Kristóf és fia az Óhegyen olvasztókemencéket építtettek és az ott lakó altisztekkel nézeteltérésük támadt. Ismeretlen tettes a lovagok ajtajára faragott botot és kettős vesszőt akasztott ki. A lovagok ezt a megszégyenítést nem tudván elviselni, elköltöztek a vidékről. Bizonyára ki nem fizetett adósságukat tette közzé a kárvallott a „faragott bottal, kettős vesszővel”, azaz a páros rovással.

   Ernyeyt Bella Lajos pozsonyi születésű régész is megbecsülte: „Megvan a fibula ősalakja!..Ernyey  József meglátó szemének köszönhetjük, hogy végre valahára közölni tudjuk a fibula képét. Balkáni útjáról magával hozta a Sztarinár (Régész) valamennyi évfolyamát.” Az Archaeologiai Értesítőben (1913) felveti a hamisítványnak kikiáltott Túróci Fakönyv felülvizsgálatának szükségességét. Történelmünkhöz jelentős adalék lehet a Morvaország magyar urai c. tanulmánya. (Különlenyomat a Turul 1925. évi 39. kötetéből.) Kéziratait az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

   Mivel használható fénykép nincs róla, Salgó Gabriella érsekújvári tanárnő 2018-as felvételét közöljük a Körmöcbányai feliratról.