Felvidéki rovásírásos emlékek 43. rész

   Hódoly László és Fadrusz János a rovásírásról  

   Hódoly László (1838 - 1899). Az Ung megyei Pálócon született. Középiskoláit Ungváron, Egerben és Rozsnyón végezte. 3 évig járt Bécsben „bölcseleti tanfolyamra”. A tanítói oklevelet Budapesten kapta meg 1863-ban, bölcsészet, történelem és földrajz tantárgyakból. Tanított a besztercebányai Királyi Katolikus Főgimnáziumban, a selmecbányai Királyi Katolikus Gimnáziumban, a pozsonyi Főreáliskolában, majd igazgatónak nevezték ki az ungvári Királyi Katolikus Főgimnáziumba. Irodalmi, földrajzi, történelemtudományi   munkásságából számunkra  legjelentősebb A székely, vagy régi magyar írás eredete, mely a  Pozsonyi Főreáliskola Értesítőjében jelent meg. Halála után az ungvári gimnáziumban fekete márványtábla „hirdette fényesen nevét”.(Forrás: Románecz Mihály)

   Hol lehet most ez a tábla, talán porrá törték…

   Fadrusz János(1858-1903).  Nagy szobrászunk Pozsonyban született, lakatos inasként tűnt ki tehetségével, prágai katonáskodása és bécsi tanulmányútja kivételével itt élt 1896-ig, Budapestre költözéséig. Szülővárosának polgárai elismerték és támogatták indulását. Életének, művészetének eseményeiről bőséges anyag van, azonban szinte semmi nincs rovásírásos tevékenységéről. Pedig még a „rovás-írás” szót is ő terjesztette el a köztudatban. 1902-ben a Szilágy és a Magyar Szó folyóiratokban olvashatjuk többek között a következő mondatait: „Kitudódott, hogy a rovás-írás nem csak emlék – de való, eleven kincse a nemzetnek, hogy még máig is él a magyar nép között és hibátlanul fönntartja eleink ősi kultúráját.” Az általa készített zilahi Tuhutum emlékművet rovásírással kőbe vésett hat táltos ének díszítette. Szintén 1902-ben tanulmányt jelentetett meg a Budapesti Hírlap-ban a magyar rovásírás, valamint az egyiptomi és az etruszk írás rokonságáról. Mindezekkel felkeltette a Tudományos Akadémia ellenszenvét.

   Hatalmas veszteség a művészetnek és a rovásírás tudományának, hogy fiatalon, 45 éves korában elhunyt.