MANÓVÁR - nyári kézműves tábor vízkeleten

   A Csemadok Vízkeleti Alapszervezete július 19-től 23-ig már XVII. alkalommal rendezte meg az egyhetes Manóvár kézműves tábort a helyi sportpályán, az öltözők előtti fedett teraszon. Mint mindig, ebben az évben is nagy volt az érdeklődés a tábor iránt, 30 kisdiák töltötte tartalmasan, közösségben a szünidő egy hetét. A kézműves tábor vezetői kezdetektől fogva a Szomolai házaspár Alsószeliből, akik szakértelemmel, odaadással, elhivatottsággal és nagy-nagy szeretettel irányítják, tanítják a gyerekeket. Érdekes kézműves feladatokkal bízzák meg őket, akik sokat fejlődnek, tanulnak, tapasztalnak a tábor ideje alatt. A gyerekek vezetőik irányításával készítik a szebbnél szebb alkotásokat, s mindezt természetes anyagból. Régi népi játékokat, mesterségeket, szokásokat ismernek meg, szellemiekben is gyarapodnak. A gyerekek szeretik a Manóvár tábort, mert a sokan közülük már több éve visszajárnak.

   A táborban vidáman zajlott az élet, a kézműves foglalkozásokon kívül volt játék, móka, kacagás, jókedv, és naponta terülj-terülj asztalkám, melyről a hét folyamán a vezetők, a támogatók és a szülők gondoskodtak, akik sok-sok finomsággal lepték meg a táborozó gyerekeket.  Természetesen nem hiányozhatott a „mamasüti” sem, melyet Szomolai Adrika készített, a gyerekek mindig évben nagyon várják, annyira ízlik nekik, hogy egy szemig elfogy.

   A hét közepén, szerdán meglepetés várta a táborozókat, mert a Vízkeleti Egyháztanács jóvoltából a tábor szervezői és a táborvezetők autóbusszal kirándultak a tallósi Maticza vízimalomhoz. Az odafelé vezető úton nagy volt a forgalom, a kombájnok és a traktorok jöttek-mentek, hisz gőzerővel folyik az aratás. A gyerekek ámulva figyelték, hogy történik a gabona betakarítása.

   A Tallósi Maticza vízimalomnál Csölle Tibor, a Galántai Honismereti Múzeum munkatársa várta a csoportot, nagyon érdekesen mesélte el a malom történetét és működését. A malomban annyira figyeltek a gyerekek, hogy még a légy zümmögést is lehetett hallani, majd Tibi bácsi beindította a malom lapátjait. Tőle tudtuk meg a molnárok régi mondását – „Lisztet a péknek, kenyeret a népnek.” Felejthetetlen élményben volt részünk. A malom megtekintése után a gyerekek kicsit körülnéztek a Kis-Duna partján, majd következett a finom ebéd, utána a főtt kukorica, majd az üdítő. Estefelé kicsit fáradtan, de élményekkel gazdagodva szerencsésen hazaértünk.

   Pénteken ebéd után kiállítással zárult a 17. Manóvár tábor, melyet a szülők és a meghívott vendégek is megcsodáltak. Volt finom ebéd, dinnyeevés és beszélgetés.  Búcsúzóul minden táborozó a szervezőktől csoportképet és egy kis ajándékot kapott.

    A szervezők, a Csemadok vezetőségi tagjai, megköszönték Vízkelet Közég Önkormányzatának a támogatást, a lehetőséget és az ajándékokat, az Egyháztanácsnak, a szülőknek, a magánvállalkozóknak a segítséget, a sportszervezetnek a szép környezet biztosítását, és természetesen köszönetet mondtak a táborvezetőknek, a Szomolai házaspárnak az egész heti odaadó munkájukért, akik immár 17. alkalommal gondoskodtak gyermekeink nyári hasznos időtöltéséről.

   Bízunk benne, hogy a gyerekek élményekkel feltöltődve tértek haza, s jövőre újra találkozunk majd a Manóvár táborban a kis „manókkal”!