Zene s a Rock - UNICUM

   Az évezredforduló táján, valamikor 1999-ben vagy 2000-ben volt az első próba. Összejöttek a gitárok, a basszus, a dobok és az ének is. A lelkesedés és a lehetőség az együtt zenélésre összetartotta a zenekart. A barátokból álló bandának először a neve volt a legfontosabb. Legyen valami olyan, ami könnyen megjegyezhető, magyarra ne kelljen lefordítani, de mégis egy kicsit angolosan hangzó, ami jellemző, és még egyedi is. Igyunk egyet a felsőszeli Fényesben, akkor biztosan eszünkbe jut a legjobb zenekarnév. Az első kör után jött a másik, aztán a harmadik, és mire a hatodik tag is kikérte a kört, addigra a megjött derűs hangulat is, és megszületett az egyedi zenekarnév: Unicum.

   Igazi unikum volt a zenekar, mert ingyen, bérmentve, de teljes elhivatottsággal reklámozta ezentúl a gömbüvegben árusított aranykeresztes gyógyszerpálinkát, az Unicumot. Erre rögtön inni kellet, és mi mást, mint Unicumot. Persze lehet, hogy egyáltalán nem így volt a történet. Zwack Péter egyszerűen befizetett a dobos Zaťko Kamilnál, és a szponzor pénzéből lett dobfölszerelés, hangfal, gitár, orgona, erősítő meg mikrofon. De ne firtassuk a zenekar nevének titkát, ahogy megtudtam, a fiúk még ma is szeretik az Unicumot. A harmincas éveikben járó zenekartagok szorgalmasan nekiláttak a próbáknak, ahogy azt a galántai Kodály Zoltán énekkarban megtanulták, mert a siker záloga a rendszeres gyakorlás. A zenekar tagjai az énekkarból ismerték egymást. Az próbák előbb Felsőszeliben, majd később, Iványi úr jóvoltából, a galántai Agrisem vállalat pincéjében zajlottak. A repertoárban helyet kapott a magyar rockzene szinte minden zenekarának valamelyik dala.  Az Omega, az LGT, a Hobo Blues band mellett a Dee Purple számok és a Eagles Hotel Californa című ikonikus dala is gazdagította az étlapot.

   Ettől kezdve ihattunk és hallhattunk Unicumot a galántai Szever lakótelep Nyírfa vendéglőjében 2003 vagy 2004 nyarán, minden szombaton. A zenekar szinte minden alkalommal részt vett az akkoriban nagy divattá vált zenésztalálkozókon. Ott voltak Vágán, Szeliben, Kürtön, a Peredi Falunapon. Azt mondják, Deák Bill a taksonyi koncertjén megdicsérte a zenekart, mikor előzenekarként eljátszották a Hey Joe-t. Utána jöttek Hobóék ugyanazzal, eredetiben. Hobó csak azért nem kért jogdíjat, mert a dalt Jimmy Hendrix is copyright-ban játszotta. A szökött néger fegyenc balladája amerikai népdal, blues a javából. Földes László – Hobó fordítása és Deák Bill Gyula éneke tökéletesen adja vissza a dal érzelmi világát. Ez a profizmus.

   Az Unikum amatőr zenészei: Valacsai Ferenc - ritmusgitár, Valacsai Pál - szólógitár, Józsa András - basszusgitár, Zaťko Kamil - dobok, Nagy Flóri - ének, Zigo Richárd - orgona. A zenekarról sajnos nem maradt fönn közös fénykép, vagy ha igen, nem találjuk. A Kodály Zoltán énekkar képét mégsem tehetjük ide, pedig azon talán a zenekar nagy része egyszerre rajta van. A hangtechnikusok jóvoltából viszont maradt néhány hangfelvétel a zenésztalálkozók hanganyagából. Ha igaz, hamarosan megjelenik a nosztalgia CD sorozat legújabb lemeze, amin majd hallhatjuk az Unicumot.

   Az Unicum 2006-ra elfogyott, de maradt az egyedi üvegben őrzött íz, a gyógyszer, az orvosság. Egészségünkre!