Pünkösd

   A húsvéti ünnepkört, az új élet ünnepét a pünkösd zárja, húsvét után az ötvenedik napon. Pünkösdhétfőn tartották a legényavatást. Az avatatlan, suttyó legény nem vehetett részt még a táncmulatságon, lányokhoz sem járhatott. Az avatást a bálban tartották. Különböző próbatételeket kellett kiállnia az avatottaknak, melyeket a legidősebb legények szabtak ki számukra, majd egyszerre felhajtattak velük két deci pálinkát. Amelyik legény a legtovább bírta a táncot, egy hétig ingyen ihatott a kocsmában, azok fizették az árát, akik avatták.

   Pünkösdkor jártak a „mendikások” is. A köszöntő gyerekek csapa- tostul jártak a falu házait és így énekeltek:

Mi van ma, mi van ma?

Ma van pünkösd napja!

Hónap lësz, hónap lësz,

A második napja!

   Adjon Isten jó napot, piros pünkösd napján, A gazdának jó lovat, birkát, disznót, marhát! Gazdasszonynak tyúkot, lúdat, gazdag vőt, Nëkünk pedig ilyet, vagy jobb esztendőt!

   A háziak kitárták az ablakokat, hogy beengedjék a szent lelket. A küszöböt pünkösdi rózsa szirmával hintették meg, hogy a belépőket, akik köszönteni jönnek, ezzel is megtiszteljék. Ilyenkor csupa jókí- vánságok hangzottak, melyért a háziak ajándékot adtak: kolbászt, son- kát, szalonnát tűztek a nyársra.

   Pünkösdkor a boszorkányok ellen zöldágat tűztek a házra, istállóra.

Mészáros Ilona, Zsigárd

Zöldágazás

   A magyar népszokásban a természet megújulásának jelképe a zöldágazás, zöldág hordás szokása, amely télkiűző, nyárhívogató énekes-táncos felvonulás, házról házra járás volt, amelynek termékenységvarázsló és rontáselhárító szerepet tulajdonítottak.

   Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódnak. A „Bújj, bújj zöld ág...”, című játékban a gyerekek feltartott karral kaput formálnak, ami alatt áthaladnak a többiek. Az ilyen kapus játékkal, zöldághordással a kislányok végigjárták a falu utcáit.

Bújj, bújj, zöld ág

Hidasjáték – Hídépítés

   A szabadban játsszák. Választanak két „kapust“, akik egymással szembeállnak, kezüket a magasban egybekulcsolják, vagy tenyerükkel egymáshoz támaszkodnak, s így „kaput“ alkotnak. A kapusok egymás között – úgy, hogy a többiek ne hallják – megegyeznek, hogy melyikük lesz az „angyal“, és melyikük az „ördög“. Utána fennhangon is választanak maguknak egy-egy nevet. Ezek a nevek leggyakrabban virág- vagy gyümölcsnevek, ritkábban ellentétes jelentésű szópárok. Például az egyik kapus a „liliom“, a másik pedig a „tulipán“ nevet választja.
A többiek ezalatt kézfogással egymás mögé felsorakoznak, s énekelve elindulnak. A kapu alatt bujkálva nyolcas alakban kerülgetik a kapusokat.
Az ének a következő:

Bújj, bújj, zöld ág,
Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta!
Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem válladat, válladat,
Szita, szita, péntek,
Szerelem csütörtök,
Bab szerda.
Kéket nyílott az ibolya,
Sej-haj, liliom,
Hová szállsz, galambom?

Holics Lajosné, Jóka