A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 15. rész

   A világon először Budapest XVI. kerületében avattak utcanév táblát Torma Zsófia régésznő tiszteletére

   A magyar rovásírás történetét most megszakítjuk egy fontos jelenkori esemény és eredmény miatt. Torma Zsófia erdélyi régésznőt (1832-1899) már röviden említettem a 2021. márciusi számban.

   A régész-történész apa, Torma József két gyermeke közül Károly Aquincum feltárója volt és Budapesten utcát is neveztek el róla.  Zsófia pedig 23 éves korára már nevezetes földtani és őslénytani gyűjteményt szedett össze Szászváros környékén, a sokszor napokig tartó fárasztó utakon. Gyűjteményéből múzeumok, paleontológiai társaságok is kértek anyagot. Pedig nem volt könnyű dolga, mert akkoriban csudabogárként könyvelték el a bálok látogatása helyett korabeli hosszú ruhában, kezében ásóval, kőkori edénytöredékeket gyűjtögető bárókisasszonyt. 1875 táján pedig felfedezte a jelentős újkőkori tordosi műveltséget. Ennek a műveltségnek a leleteiről, edényaljairól rovásjeleket is gyűjtött. Leleteinek a többsége a kolozsvári Erdély Nemzeti Történeti Múzeumban találtható, de 2009-ig még a neve sem szerepelhetett saját kiállított tárgyai mellett.

   Bár ő a világ legelső ásató régésznője, máig méltatlanul mellőzött alakja maradt a magyar tudományosságnak.    

   Amikor a Budapest XVI. kerületi Önkormányzat egy új utcát létesített, javaslattal fordultunk Kovács Péter polgármesterhez, hogy Torma Zsófiáról nevezzék el, mivel sehol a nagyvilágban nincs róla ilyen jellegű emlékeztető. Mind a kerületi, mind a fővárosi Képviselő Testület elfogadta a javaslatot. Így 2022. március 30-án Kovács Péter polgármester úrral és Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő úrral avathattuk a Torma Zsófia sétányt a régésznő tiszteletére.

   A régésznő életéről tájékozódhatnak Fehérné Walter Anna történész és Makkay János régészprofesszor könyveiből, valamint itt:

   Tatárlaka, Tordos, Torma Zsófia az újabb adatok tükrében /Friedrich Klára

   https://mek.oszk.hu/21600/21688

Arckép: Vasárnapi Újság, 1882. 

Friedrich Klára – Szakács Gábor