A magyar rovásírás Felvidéken kívüli emlékei - 14. rész

A székelydályai templom rovásemlékei

   A település 1309-ben Dálla néven szerepel az oklevelekben. Ekkor még a rovás LY-t latin betűvel leírni nem tudták. A templom a 14. században már biztosan állt, mert szerepel az 1334-es pápai tizedjegyzékben. A 16-17. században a hívek áttértek a református vallásra, ekkortól református templomként működik, a református vallás előírásainak megfelelően alakították át a belső teret. A falfestményeket lemeszelték, ezek a jelenkori falkutatások során töredékesen előkerülnek, pl. Antiochiai Szent Margit vagy a Szent György legenda. 1630-ból származó festett kazettás mennyezete van. Külső falán Szent Kristófot, az utazók védőszentjét ábrázoló 14 -15. századi töredékes freskó látható.

   1992 augusztusában Ferenczi Géza régész éppen jelen volt, amikor a javításkor a külső déli falon előkerült egy 9 méter hosszú rovásfelirat a felső vakolat alól, a korábbi vakolatba karcolva. Nagyméretű betűkből áll, 9 és 22 centiméter közötti a méretük. A felirat a 15. század előtt készült, mert a 15. században épült támpillérek alatt folytatódik. Több megfejtő alapján a következő szavakat olvashatjuk a falon: PÉTERFI BALÁS, CSŐTI, eSTán, BÁ(li)NT, MIKO, eSTÁN, MESTeReK. Kulcsszó a legutolsó, a mesterek, tehát építési feliratról van szó.

     2009-ben és 2010-ben, ott jártunkkor a templom felújítása folyamatban volt. A külső falon már szépen konzerválták a három részből álló hosszú feliratot, új részlet is előkerült. Belül a déli falon, a levert vakolat alatt találtunk Szakács Gáborral egy 4 centiméteres J vagy A betű töredéket és egy 6 centiméteres ZS betűt. A szemközti falon az egyik patakkövön szép négyszög K és további betűk tűntek elő.  

   A templom felújítási munkálatai nagyon elhúzódtak. Találóan nevezte blogján Veres Nándor, a Magyar Demokrata fényképésze a székelydályait „rommá restaurált templom”-nak 2011-ben.

Fénykép és szöveg: Friedrich Klára

Rajz: Benkő Elek