Farsangi népszokások Negyeden

   A 2020/2021-es tanév során több pályázatot sikerült megnyernie a Pongrácz Ágoston Alapiskolának. Régi álmunk volt egy emlékszoba kialakítása, melynek megvalósítása a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. projektjének köszönhető.

   Az emlékszobában nemcsak régi háztartási kellékek, népviseletek, bútorok, dísztárgyak kerültek bemutatásra, hanem régi tankönyvek, füzetek, bizonyítványok, iskolai taneszközök is. Kiállításunk kincstárát gazdagítja egy több mint 100 éves taposó harmónium, melyet a vágsellyei katolikus egyháznak köszönhetünk. Mile László és a Niget Polgári Társulás pedig két citerát ajándékozott az emlékszobának.

   Az emlékszoba kialakítása nem csupán azért volt fontos számunkra, hogy dédszüleink tárgyait, örökségét megőrizzük, hanem azért is, hogy múltunkból betekintést tudjunk nyújtani a jövő generációnak. Fontosnak tartjuk hagyományaink megőrzését és továbbadását. Már több éven keresztül az ötödikes tanulók számára választható tantárgyként iskolánk igazgatóhelyettese, Mgr. Udvaros Krisztina oktatja a regionális nevelést. Tanulóink itt ismerkednek meg községünk és régiónk történelmével, hagyományaival és népszokásaival.

   A farsangi időszak alatt a fő téma a húsvéti ünnepkör és a farsangi néphagyományok felelevenítése, megismertetése volt. Mint tudjuk, a húsvét időpontjától függően rövidebb, vagy hosszabb a farsangi időszak. Negyeden úgy tartották, hogy a rövid farsang a csúnya lányoknak kedvez, mivel a rövid idő alatt nincs alkalom őket alaposan megnézni, tehát nagyobb az esély a férjfogásra. Bezzeg hosszú farsangkor a szép lányok mentek férjhez, mert volt idejük a fiúknak válogatni a lányok közül. 

   A farsangi szokások túlnyomó része a farsang utolsó 3 napjához, a „farsang farkához” kötődött. Ez volt az év 3 legvidámabb napja. Mint ismeretes, a negyedi cigányok leginkább muzsikálásból tartották el a családot. Zenetudásukat hagyományuk szerint átadták az utódoknak. Több cigánybanda is volt a faluban és mindegyiknek megvolt a maga kocsmája, ahol év közben zenéltek, de a farsang utolsó vasárnapján mindannyian a helyi kultúrházban megszervezett cigánybálon játszottak felváltva.

   Az igazgató nénitől, Mgr. Krommel Gabriella gyűjtéséből azt is megtudtuk, hogy a hétvégi mulatságra már csütörtöktől készültek. Kövércsütörtökön kalácsot sütöttek és szalonnát fogyasztottak, hogy a közelgő böjtöt jó erőben vészeljék át. Elmaradhatatlan farsangi étel volt a fánk, a kocsonya, vasárnap pedig a húsleves és a fekete tyúkból főzött vacsora. A bál vasárnap, a litánia után kezdődött. Tánc közben a lányok nagyokat ugrottak vagy magasra emelték őket, hogy a kender nagyra nőjön. Éjfél előtt megjelent a falu bírája vagy az egyházfi, botjával megcsapkodta a mestergerendát, majd e szavakkal fordult a zenészekhez: „Ácsi, víge van a bálnok, beátt a nagybőjt.” Ez után került sor a bőgő temetésére. Az egyik cigány bőgőjét az asztalra fektették, kicsit sírtak fölötte, búcsúztatták. Végül felsorakoztak, hogy kivigyék a Vág partjára elégetni. Ott még mielőtt meggyújtották volna, azon siránkoztak, hogy mennyi pénzt hozott szegény pára a gazdag lagzikból, jó mulatságokból a házhoz. Persze az eredeti bőgőt nem mindig áldozták fel, gyakran fából készítettek szimbolikusat, amit meggyújtottak és vízre dobtak.  Végignézték, ahogy a víz messzire sodorja a bőgő hamvait, mely magával vitte a sok betegséget, járványt, „gebulát“. Mikor a vízen már nem látszottak az elégett bőgő „hamvai“, a gyászoló menet hazament és már csak a húsvéti bálon vehették elő hangszereiket.

   Szeretnénk, ha a jövőben ez a hagyomány újra „feléledne”, és a negyedi fiatalok nemcsak elbeszélésekből ismernék ezeket a népszokásokat, hanem részesei is lehetnének e szép ünnepkörnek. Ezért jövőre terveink között szerepel a „bőgőtemetés” megszervezése, mellyen falunk apraja-nagyja együtt búcsúztathatná a telet.