Farsang Zsigárdon

   Húshagyókedd és hamvazószerda mozgó ünnep, a farsang utolsó napja. Ezen a napon ettek utoljára húst, hamvazószerdával kezdődött a negyvannapos böjt, amely alatt teljes hústilalom volt. Hamvazó- szerdán, a reggeli misén a pap a szentelt barka hamujával keresztet rajzolt a hívők homlokára, emlékeztetve őket arra, hogy: „Porból let- tél, porrá leszel.” Húshagyókedden igazi farsangi hangulat uralkodott Zsigárdon, ezen a napon volt a maskajárás. 1949-ig, míg a kitelepítés meg nem ritkította a faluközösséget igazi hangulata volt ennek a nap- nak. Falurészek, utcák, baráti csoportok vetélkedtek egymással, hogy ki tud meghökkentőbb maskarát ölteni. A legények, fiatalemberek – merthogy ezek öltöztek be maskarának –, már jóval előbb tervezték és készítették a kellékeket. Itt nem dívott a maszk, megtette egy rossz ha- risnya is, ami eltakarta az arcot. Volt közöttük menyasszony, vőlegény, pásztor, koldus, szolga, gazda. Példának okáért a gazda bőgatyába, pruszlikba, fején kucsmával egy befogott ló után ballagott, amely egy hatalmas fatuskót húzott maga után. A szokás azt jelképezte, hogy ki- húzzák a telet a faluból. A koloncot vontató lovas szövege ez volt:

   Gyi te Ráró! Táncúj ëgyet, taposd el a vén dög telet! Hozzá vidámságokot, szíp zöldellő ágokot!

   Mindën rosszat, átkot, dögöt, koloncomma’ kidöfködök!

   Ha valakire haragudott az a csoport, aki a tőkét húzatta, bejárt a haragos udvarába és tért egyet. Úgy tett mintha szántana, és közben ezt kiáltotta: „Lëgyën tied a rontás mëg a rossz!”

   Volt egy másik fogat is, ezen a menyasszony és a vőlegény ült, mögöttük a cigánybanda húzta a ropogós nótákat. Ez nem egyszerű szekér volt, hanem cséza. Imitt-amott megálltak és táncra perdültek a bámészkodókkal.

   Voltak gyalogos maskarák is, akik különböző alakoknak öltözve járták a falut és rosszalkodtak. Fölkapkodták a siskás, fánkos tálakat, vagy a kenyeret két-három házzal arrébb vitték, hogy legyen mit ke- resni a gazdasszonyoknak. A nőket, asszonyokat, ha elfogták, sárral bemeszelték és azt mondták: „Kilisës, bóhás, ne légy!” A maskarákat a falu gyerekei is nagyon várták, kiabáltak utánuk:

   Maskara, maskara, tojásos a valaga! Maskara, maskara, elveszett a papucsa! Farsang farka, hosszú lett az alla,

   Përëg má’ a motolla, szíp lány megy a templomba!

   Farsang farka, rövid lett az alla,

   Përëg má’ a motolla csúnya lány is eladva!

   A falut járó maskarák ajándékot kaptak a háziaktól: sonkát, sza- lonnát, tojást, bort, pálinkát. Ezt összegyűjtötték, este a kocsmában elkészítették és közösen az ajándékozókkal az éjfélig tartó bálban el- fogyasztották.