A 17. században már a falu, később a mezőváros által írt levelek elengedhetetlen kellékévé vált a falu-, illetve a várospecsét. Akkor, amikor nem tudott mindenki írni és olvasni, ez volt az egyetlen biztosíték egy-egy levél hitelességét illetően. Míg a nagyobb városok az írásbeliség fokozatos elterjedésével már a 13. században használtak pecsétet, a falvak esetében ez – mivel itt az írásbeli gyakorlat később indult meg – későbbre esik. Farkasd már 1664-ben használt pecsétet, de az eddig ismert legrégibb fennmaradt pecsétje csak 1713-ból származik. A pecsét fát ábrázol, körirata pedig egyszerűen: Farkasd falwa 1713. A pecsét akkor készült, amikor a Kaunitz család volt Farkasd egyik földesura. Az ő családi pecsétjükben szív alakú leveleket láthatunk, s nem kizárt, hogy ezért került fa a farkasdi pecsétbe, de a pecsétkép más magyarázata is lehetséges. A falu ezt a pecsétet használta még az 1773-1783 közötti időszakban is. Farkasd további pecsétjét a mezővárosi rangra emelés utáni évekből, 1797-ből ismerjük, ennek körirata: Farkasd város anno 1797. A pecsétkép pálmát ábrázol. Az önkormányzat újabb pecsétjét 1810-ből ismerjük. Ez szintén egy fát, feltehetően fűzfát ábrázol, amelyhez kétoldalt farkasok vagy talán inkább lovak ágaskodnak. Az állatok meghatározása nagyon nehéz kérdés. A farkasok ábrázolása mellett főleg az a tény szól, hogy a pecsétkép egyben a falu nevére is utalna, vagyis beszélő szimbólumról van szó. A lovak ábrázolása mellett két tény szól. Első az, hogy Farkasd lakói a pecsét készítésének idején ménesneveléssel is foglalkoztak, ahogy maguk mondták: ”kvartély lovakat neveltek”.
A másik tény, ami a lovak ábrázolása mellett szól, hogy a heraldikában a farkast nem ágaskodó helyzetben szokták ábrázolni, a farkasnak ez nem természetes testhelyzete. Ugyanakkor a ló esetében sokkal megszokottabb ez az ábrázolás.
Az 1810-ben készült pecsét körirata szintén feltünteti Farkasd városi rangját is, hiszen körirata: Sigillum oppidi Farkasd 1810, vagyis Farkasd mezőváros pecsétje 1810. A következő ismert pecsétnél csak a fa ábrázolása változott, az ágaskodó állatoké nem. A pecsét körirata ekkor már magyar volt: Farkasd mezőváros petse 1831.
Ezt a pecsétet a falu 1852-ig használta, amikor új pecsétnyomót készítettek, melynek pecsétképében csak a fa alakja változott. A fa mellett két oldalról ebben a pecsétképben is ágaskodó farkasokat /vagy lovakat/ láthatunk. A pecsét körirata: Farkasd m.város 1852.
Forrás: Farkasd község monográfiája (Részlet Novák Veronika: Az első írásbeli forrástól című tanulmányából)
Menü |