Szépkorúak Keleten, a magyar ősök nyomában

   A zord, esős idő ellenére újra útrakeltünk, közel kilencvenen. A nap első sugarai már Alsósztregován értek bennünket, amint a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Madách Imre sírjánál tiszteletünket tettük. Ízes palócos tárlatvezetéssel elmesélt történetek kíséretében közelebbről is szemügyre vehettük azokat a termeket, azt a berendezést, melyek között Az ember tragédiája címen megszületett az az örök érvényű mű, amelynek annak idején maga Arany János is nagy jövőt jósolt. Megható volt látni azt a törődést és odafigyelést, amelyet a Magyar Kultúra Múzeuma alkalmazottai szentelnek a Madách-kastélynak és a parknak.

   A következő megálló a Palócföld legnagyobb vára, a Füleki vár volt, amely büszkén áll a város közepén található dombon már a 13. század óta. A nagy terjedelmű erődítmény néhány bástyája, egy nagy tornya, és sziklába épült vastag falai maradtak meg az utókornak, ahol annak idején Tököly Imrét királynak kiáltották.

   Utunkat tovább folytatván Kassa felé ugrottunk pár évszázadot, és az Adrássy család által birtokolt  gyönyörű Betléri kastélyban találtuk magunkat, amely a történelmi Magyarország egyik legnagyobb, épségben fennmaradt, eredeti bútorokkal berendezett kastélya. Az Andrássy család egészen a második világháború végéig a kastélyban élt, annak államosításáig. A család leszármazottai csak a fényképalbumokat kérték vissza a kilencvenes években, ám még ezt sem tették számukra lehetővé.

   Az esti fények már Kassán találtak bennünket, ahol az elszállásolás és kiadós vacsora után nyakunkba vettük a várost. Másnap reggel szakavatott helyi idegenvezetőink kíséretében folytattuk a keleti végek megismerését: Szent-Erzsébet főszékesegyház, Orbán torony,  zenélő szökőkút, II. Rákóczi Nagyfejedelmünk rodostói háza, annak kriptája, Szent Mihály kápolna, Lőcsei-ház, és még sorolhatnánk a sok látnivalót. És olyan jó volt mindezt magyar szó kíséretében látni, több száz kilométerre otthonuktól.

   Ebéd után, az államhatárt átlépve, meg sem álltunk Egerig. Egy wellnessben felfrissülve a 220 éves István pincében ismerkedtünk a város híresen finom boraival, a gazdag vacsorát követően, borkóstoltató mesterünk pikáns ismertetője jóvoltából.

   Másnap reggel készen álltunk, hogy a sok egri látnivaló megtekintése után Dobó kapitány nyomába eredjünk az Egri várba, melyet könnyűszerrel bevettünk az esős, kellemetlen időjárás ellenére is. Ügyesebbek voltunk mint a törökök...

   A Szépasszonyvölgy pincéi hívó szavát is meghallottuk, így az otthon maradottaknak is kedveskedhetünk egy-két üveg isteni nedűvel.

   Utunkat a Prímás Picében fejeztük be Esztergomban, ahol a finom vacsorát követően felemlegettük az együtt töltött három nap csodás élményeit. Büszkén gondoltunk őseinkre, és megnyugodva summáztuk: Jó magyarnak lenni!