A zsigárdi gyermekszínjátszók munkájáról
Minden gyermek életében meghatározó mérföldkő az iskolába lépés, az alapiskolás évek alatt szerzett pozitív és negatív tapasztaltok, amelyek helyes vagy éppen helytelen irányba terelik a gyermek személyiségfejlődését. Köztudott, hogy az iskolás gyermek elsődleges feladata a tanulás. Sajnos a mai rohanó világban az információk temérdek mennyisége teljes káoszt tud okozni a gyermek gondolkodásában, nem tudják rendszerezni, hová tenni a dolgokat. Néha meg kell állni, megpihenni és kikapcsolni. Ezért idéztem József Attilától a cikk címében, hogy „játszani is engedd ….” a gyermeket. Igen, játszani kell. Bármikor, bármilyen formában adottak a lehetőségek és az iskolában ki kell ezt használni. A játék nemcsak a fogócskázást, bújócskázást ... jelenti, hanem az önmagunkban rejlő képességek, tehetség kibontakoztatását is a drámapedagógia illetve a színjátszás segítségével.
Iskolánk évek óta igyekszik arra nevelni a gyerekeket, hogy ápolják, szeressék és tiszteljék a kultúra minden területét. Évente bérletet váltunk az alsó és felső tagozatosoknak a komáromi Jókai Színházba, ahol tehetséges színészek munkáját ismerhetik meg a gyerekek és ez mellett felhőtlenül szórakozhatnak, valamint elsajátíthatják a színházi viselkedés alapszabályait, illemszabályait is. Lehetőséget biztosítunk színházi előadás megtekintésére azoknak a gyerekeknek is, akik valamilyen oknál fogva nem váltanak bérletet. Évente több alkalommal szervezünk az iskolán belül színházi előadást. A múlt tanévben a Kuttyomfitty Társulat látogatott meg bennünket, és évek óta rendszeresen fellép nálunk a szlovák nyelvű Clipperton színház, valamint a Gál Tamás - Kis Szilvia színészházaspár, akik egyben a nyári zsigárdi verstábor vezetői is.
Iskolánkon immár – kisebb megszakításokkal - 14 éve működik a színjátszó csoport. A tagok száma évről évre egyre több. A kezdetben 15-20 fős társaság a múlt évekre már 40 főre gyarapodott. A csoporthoz bárki csatlakozhat az első osztálytól egészen a kilencedik osztályig. Nincs beválogatás, mindenkit szeretettel várunk és fogadunk, és megtaláljuk a neki megfelelő szerepet. A színjátszó kör célja a játék, a szórakozás, a kikapcsolódás, amely mögött komoly erkölcsi- esztétikai nevelés is folyik. A gyerekek nem is tudatosítják sokszor, hogy az önfeledt, szórakoztató, de kemény próbák és előadások alatt akaratlanul is fejlődik a kommunikációs készségük, a kreatív gondolkodásuk a beszéd és mozgáskultúrájuk, az önkifejezés, az együttműködési készség, a társas kapcsolatok és az empatikus készségük. Valamint a visszahúzódóbb gyerekek is bátorodnak, lassan megnyílnak, beilleszkednek a többiek közé, és ami a legfontosabb, hogy ezáltal nő az önértékelésük és kialakul a valahová való tartozás érzése, az „én is fontos vagyok” érzés bennük.
Általában zenés-táncos mesefeldolgozást választunk az év végi ún. „nagyelőadásunkhoz”, amely egy önálló, kb. egy órás délutáni előadás szokott lenni június folyamán. Az elmúlt években feldolgoztuk Szimba, a kisoroszlán megható történetét, az Oroszlánkirályt, majd Mauglit is megismerhette rajtunk keresztül a közönség a Dzsungel könyve című előadásban. Ezenkívül játszottuk már a Hófehérkét, Hamupipőkét, Pán Pétert és a Twist Olivért is – bátran mondhatom, nagy sikerrel. Köszönet jár érte a gyerekeknek.
Büszke vagyok a csoportomra. A lelkes „kis” csapat évről évre kemény munkával sikert arat. A mesefeldolgozásokhoz a díszletet, a jelmezeket, a táncos koreográfiákat együtt készítjük el a gyerekekkel és hihetetlen, hogy mennyire fel tud törni az egyes helyzetekben a gyerkőcök pl. képzőművészeti tehetsége, tánctudása, ötletessége, előadói és színészi kreativitása, tehetsége. Ezeket a lehetőségeket ki kell aknázni és felszínre kell hozni.
A tanév folyamán rendszeresen zenés irodalmi műsort készítünk a március 15. megemlékezésre, az aradi vértanúk tiszteletére október 6-án és évekig felléptünk karácsonykor a református és a katolikus templomban is. Én úgy hiszem, hogy nem felesleges, amit csinálunk. A gyerekek lelkesedését, akaratát és örömét látva az egyes előadások után, a próbák alatt, erőt kap az ember és folytatja. Jó látni, hogy a gyerekek megtanulják értékelni saját és egymás munkáját is, hiszen az élményekért, az előadásokért együtt dolgoztak meg.
Játszunk, amíg lehet. Addig, amíg az örömet okoz saját magunknak és másoknak is. Ismerjük meg ezáltal önmagunkat, hagyjuk fejlődni vele személyiségünket, segítsünk rajta keresztül a rászorulónak és okozzunk örömöt a gyermeknek.
„…. jó szóval oktasd, játszani is engedd…”
Menü |