Remek hangulat a nagyfödémesi seregszemlén

   A kilencvenes évek második felében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a felvidéki amatőr színjátszásban a falusi színjátszás. A Jókai Napok létszáma alaposan megcsappant, s akkor merült fel a Pódium Színházi Társaság vezetőiben, hogy érdemes volna amatőr színjátszó fesztivált szervezni.

   Így született meg 1999-ben a Falusi Színjátszó Csoportok és Esztrádcsoportok Országos Fesztiválja, vagyis a mai Egressy Béni Színjátszó Fesztivál, s egy évre rá Nagyfödémesen azt Esztrádcsoportok Területi Seregszemléje.

   Nos, mindkét ötlet bevált, Királyhelmec ugyan nem, Nagyfödémes viszont annál inkább. Bár a Csemadok Galántai Területi Választmánya eredetileg vándorfesztivállal számolt és Nagyfödémes után a következő két fesztivált Vágkirályfa illetve Diószeg vállalta, a harmadik évfolyamtól kezdve a seregszemle visszatért Nagyfödémesre, s a Száraz Erzsébet vezette csapat méltó házigazdaként várja azóta is évente a régió esztrádcsoportjait. Volt, amikor egy évfolyamon belül tíz csoport is jelentkezett, de akadtak szerényebb évek, mint az idei, amely során három csoport mérettette meg magát versenyben, míg a hazaiak a gálaműsorban léptek fel.

   Nincs könnyű helyzetben a falusi színjátszás, ahogy Száraz Erzsébet is sorolja az okokat, sokan egyetemisták, sokan vendégmunkások, s egyre nagyobb a közöny is a közösségteremtő munkára. De a régió csoportjainak a többsége azért folyamatosan dolgozik, csak épp az április hetedikei időpont nem jött össze. Három csapat maradt versenyben, s az értékelő bizottság (Juhász Dósa János, Gyurcsi Pomichal Mária, Száraz Erzsébet) három teljesen különböző előadást láthatott.

   A sort a tavalyi győztes vezekényeiek nyitották egy angol abszurddal, de a remek felvezető után kiderült, épp a legfontosabb kincsüket, azt a bizonyos, nagyon messziről felismerhető vezekényi humort felejtették otthon a nagy rohanásban. Pedig, ahogy évek óta, Tončkó Miklós polgármester úr ezúttal is erősítette a csapatukat (ez egyébként a jókaiak erőssége is, ahol a polgármester szintén a színjátszó csoport oszlopos tagja), de a csapat és az angol humor becsületét ezúttal a Fülekről Vezekénybe került Zupko Tamás mentette meg.

   A tallósiak az „örökambiciózus” Sárkány Beáta vezetésével ifjúsági esztráddal indítottak, hogy a végére kitegyék a tizennyolcas karikát. Ez utóbbi egyetlen pozitívuma, hogy megismerkedhettünk egy kivételes tizenhat éves színjátszóval, Poroknovec Erikkel, aki nem ijedt meg a saját árnyékától, sőt a mindig kiszámíthatatlan közönségtől sem, s bizonyára nagyon sokat hallunk még róla ezen a pályán.

   Az idei évfolyam messze legkiemelkedőbb teljesítményét a felsőszeli Bulibicska társulata nyújtotta, akik Kéri Ferenc közreműködésével az Indul a bakterház örökifjú történetét gondolták tovább Nogely Mónika alaposan átgondolt rendezésében. Nyugodtan leírhatjuk, hogy az első pillanattól egészen az utolsó percig profi csapatokhoz méltóan kidolgozott előadást láthattunk, egyedül a csattanó maradt a levegőben. A zsűri mind a színészi játékot (a Bendegúzt alakító Lóci Dávid kapta a legjobb férfi alakítás díját, ahogy Deák Erika a legjobb női alakítás díját a Banya megformálásáért, de alakításdíjat kapott Bartos László és Nogely Csaba, ahogy díjazták Horváth Judit remekbe szabott ruháit és díszletét is. Ez az előadás nyerte a zsűri fődíját, s a vezekényiekkel együtt meghívót kaptak az Egressy 20. évfolyamára is. De ők vihették haza az idei vándorserleget is, amelyet a többi csoport szavazta meg a számukra.

   A remek hangulatú rendezvény a hazaiak Örökségünk című zenés lírai műsorával ért véget, s a szereplők azzal a reménnyel tértek haza, hogy jövőre huszadszor is találkoznak az immár Szentgyörgyi Miklós (a Pécsi Iparos Színkör színjátszóinak vezetője, aki hosszú évekig volt rendszeresen a rendezvény vendége, zsűritagja, s aki tavaly decemberben váratlanul hunyt el) nevét felvevő seregszemlén.