Nem a zsűrinek, a közönségnek játszanak

   A diószegi Dió héj citerazenekar bennünket képviselt a Balkánon

   Idén augusztus 9. és 13. között a Csemadok Galántai Területi Választmányának segítségével egy bosznia-hercegovinai nemzetközi folklórfesztiválon vett részt a diószegi Dió héj citerazenekar. Három nap alatt három helyszínen - Szarajevóban, Mostarban és Jajceban muzsikáltak. Az együttes tagjaival erről a szereplésről valamint a Dió héj eddigi működéséről és jövőbeni terveiről is beszélgettünk.

   „Az együttes a Csemadok Diószegi Alapszervezete mellett alakult 1975-ben, akkor még Új hajtás néven, mivel a Magyarics Jani bácsi által vezetett citerazenekar az Új hajtás néptáncegyüttessel szerepelt együtt” – idézi a kezdeteket Vígh Sándor, a citerások jelenlegi vezetője. Ő alapító tagnak számít, hiszen nem sokkal a megalakulás után már az Új hajtásban citerázott, majd 1983-ban vette át a zenekar vezetését. „ Négy év után új nevet választottink. Városunk, Diószeg neve alapján lettünk Dió héj.” – idézi a kezdeteket a vezető.

   An jelenleg hattagú zenekarban Vígh Sándor mellett Soltó Marian, Balogh László, Balogh László András, Blahó Eszter és Kováč Lošonská Marcela zenélnek együtt. Vezetőjük azt is elárulta, hogy a két Balogh, apa és fia, nem diószegiek, hanem a csallóközi Nyárasdról járnak a Dió héj-ba. Otthon Nyárasdon, a Sarló citerazenekarban zenélnek, ahová pedig Vígh Sándor jár „vendégszerepelni”. Diószegen heti egy alkalommal legalább 2-3 órát próbálnak közösen. Rendszeresen fellépnek az otthoni városi ünnepségeken, Csemadok-évzárón, a március 15-i megemlékezéseken. Évente egy vagy két alkalommal a magyarországi testvértelepülésen, Csorváson is szórakoztatják a közönséget.

   A Dió héj nemcsak vendégfellépésekre jár, hanem különféle versenyeken is megméretteti magát. Megnyerték a Duna Tv egyik népzenei versenyét, és rendszeres résztvevői a „Bíborpiros szép rózsa” és a „Tavaszi szél” versenyeknek. Vígh Sándor ezeknél is érdekesebbnek tartja a szlovák versenyeken, Rimakokaván vagy Myjaván való szerepléseket. „Mindig nagyon megdicsérnek bennünket, hogy nagyon jók vagyunk, de mégsem kapunk első díjat. Mert hát egy szlovák versenyen mégsem lehet első egy magyar csoport. Egyszer aztán egy rimakokavai döntőben már restellték mindezt, és egy szlovák csoporttal megosztva kaptunk első díjat. Pedig a verseny alapszabályzata ezt nem is engedte… Én mindig azt mondom, hogy jól kell játszanunk, de nem a zsűrinek kell játszani, hanem a közönségnek.”

   Legutóbbi élményeikről, a Bosznia-Hercegovinai vendégszereplésről elsősorban Blahó Eszter számolt be: „Ez egy nemzetközi népművészeti találkozó volt, ami három helyszínen zajlott. A központi rendezvény Szarajevóban volt, ezen kívül Mostarban és Jajceban voltak rendezvények, és mind a három helyszínen volt egy-egy fellépésünk. Főleg balkáni csoportok voltak ott Szerbiából, Albániából, Montenegróból, de Törökországból, Kirgizisztánból is jöttek, és volt ott egy erdélyi magyar csoport is. Rajtunk kívül csak tánccsoportok voltak, mi voltunk az egyetlenek, akik élő zenével meg énekkel szerepeltünk.” Azt már Vígh Sándor teszi hozzá, hogy készakarva gyorsabb, tempósabb számokat válogattak össze a repertoárjukból, hogy jobban alkalmazkodjanak a gyors ritmusú balkáni zenéhez. „Meglepetésnek számítottunk, mert a legtöbben egyáltalán nem is ismerték a citerát, de nagyon tetszett nekik, és nagy tapsot arattunk. Mostarban a sportpályán legalább ezerötszáz ember előtt játszottunk. Szarajevóban egy parkban léptünk fel, ezer ember előtt. Jajceban pedig egy fedett csarnokban szerepeltünk.” – ecseteli Sándor. „Minden fellépés a szereplők felvonulásával kezdődött – folytatja Eszter. – Mostarban átvonultunk az újjáépített „Öreg hídon”, Jajceban a híres vízeséshez mentünk ki, Szarajevóban pedig a már említett parkban vonultunk fel. ”

   Az ötnapos kirándulás persze nem volt olcsó mulatság, de a Dió héj „saját zsebből” térítette a költségeket. „Köszönettel tartozunk a városi hivatalnak, amely minden évben szép összeggel támogatja a zenekart, de a fellépésekből saját bevételeink is vannak, és ezeket általában a mostanihoz hasonló akciókra gyűjtjük össze. Négy éve például Bulgáriában voltunk hasonló fesztiválon” – tájékoztat a zenekarvezető.

   Balogh László azt is elmondta, hogy a citera azért számított különlegesnek a legutóbbi fesztiválon, mert a balkáni együtteseket egészen más hangszerek, tangóharmonika, dob, kecskeduda, esetleg tambura kísérte, de az sem élőben, hanem felvételről.

   A Dió héj az utánpótlásról is gondoskodik. Vígh Sándor szerint 9-12 éves korban a legjobb elkezdeni a citerázást. Velük elsősorban Soltó Marian foglalkozik.

   A Dió héj már készül következő fellépéseire. Az elkövetkező hetekben Vízkeleten és Csorváson zenélnek. Október 4-én pedig egy különleges alakalomból szerepelnek Galántán a művelődési ház színháztermében. A Magyar Művészetért Díjrendszer 41. Díjátadó gáláján az együttes vezetője átveheti a Gubcsi Lajos Ex Libris Díjat.