Hat nap, ezer élmény, Csíksomlyói búcsú

   A galántai Csemadok szervezésében a Felvidékről már több mint két évtizede rendszeresen elzarándokolunk Erdélybe, a Székelyföldre, Csíksomlyóra és részt veszünk a Szűzanya tiszteletére tartott pünkösdi körmeneten és szentmisén.

   A hatnapos kirándulás számtalan új élményt kínál még az évente visszatérőknek is. Megtapasztaltuk, hogy a végtelen sok csodával büszkélkedő Erdély kifogyhatatlan a hihetetlen történetekből, legendákból és a számunkra ismeretlen ámulatba ejtő helyekből. Ennek fényében próbálják évről évre a szervezők odafigyeléssel és alapos szervezéssel átadni nekünk az ismeretlent, a járatlant.

   Pünkösdi kirándulásunk első izgalmas és csodálatos élménye a Nagyváradi Püspöki Palota régészének, Lakatos Attilának felejthetetlen tárlatvezetése volt. A tárlatvezetés során bepillantást nyertünk Erdély legnagyobb barokk világi épületeként számontartott palotába, melynek a helyi hagyomány szerint 365 ablaka van. Tervezője Franz Anton Hillebrandt volt, akinek nevéhez a pozsonyi vár, valamint a bécsi Hofburg átépítése is fűződik. Megnézhettük a Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök által készíttetett hermát, amelyben a Váradra visszakerült Szent László ereklyét őrzik. László Király váradi jelenléte a középkor folyamán Európa élvonalába emelte a várost, mely még a király szentté avatása előtt zarándokhellyé vált. A nagyváradi Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt székesegyház építése 1780-ban fejeződött be. A monumentális építménynél Szent László szobra előtt elkészítettük kiránduló csoportunk első közös fényképét.

   Az első napunk további maradandó élményeket tartogatott Kolozsváron. A Györkös-Mányi Házban Kós Károly unokája, az intézmény igazgatója, Kós Katalin fogadott bennünket. Városnéző sétánk alatt kísérőnk a helyi történész, a Művelődés című folyóirat egykori főszerkesztője, Szabó Zsolt volt. Az ő vezetése mellett többek közt láthattuk Kolozsvár legrégebbi emeletes házát, amely a belvárosban található, és ahol 1443. február 27-én született az egyik legismertebb királyunk, Hunyadi Mátyás. A Szent Mihály-templommal együtt ikonikus képe Kolozsvárnak a monumentális Mátyás király emlékmű, amelyet a híres szobrász Fadrusz János a négy mellékszoborral Kinizsi Pállal, Szapolyai Istvánnal, Báthory Istvánnal és Magyar Balázzsal tette feledhetetlenné.

    A csütörtöki nap szintén sok felejthetetlen élményt adott. Egy hosszabb séta keretén belül a Tordai hasadékot jártuk be. A Tordai-hasadék Erdély egyik legismertebb és legnépszerűbb természeti látnivalója. A lenyűgöző látványt nyújtó kettéhasadt hegy a Torockói-hegység északi nyúlványában, Tordától pár kilométerre található. A szurdokban futó függőhidakkal felszerelt túrautat jártuk végig. Sokunknak a szlovákiai Szádelői-völgy (Gömör-Tornai-karsztban) jutott eszünkbe a látvány alapján.

   A következő kihagyhatatlan úticél Torockó volt. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, Torockón tényleg kétszer kel fel a nap. Kora reggel a nap első sugarai megvilágítják a falucska fehérre meszelt házait, majd a napkorong eltűnik a Székelykő-hegy mögött, amely jó ideig eltakarja, és ahonnan csak később emelkedik fel teljesen az égboltra. A turisztikailag és kulturálisan kiemelt jelentőségű település legszebb háza a felújított Duna-Ház, ahol szeretettel fogadtak bennünket. Megtekinthettük itt a Szent Korona és a koronázási ékszerek pontos másolatait, amit a taksonyi Panyik Imre, díszműlakatos készített. Megtudtuk, hogy a torockói ércbányászat komoly múltra tekint vissza, mivel a hegyek vasércben gazdag kőzeteket rejtenek.

   A délutáni órákban meglátogattuk a Petőfi Sándor emlékházat Fehéregyházán. A költő valószínűleg 1849. július 31-én ott Segesvár és Fehéregyháza között, a szabadságharc egyik utolsó csatájában esett el.

   A múzeum három termében a költő életével kapcsolatos tárgyakat, valamint a fehéregyházi csata makettjét néztük meg. A múzeumot az igazgató, Szabó József mutatta be.

   Pénteken első úticélunk a Csíki sör manufaktúrában volt, ahol megnézhettük a kézműves sör készítésének a folyamatát. Megtudtuk, hogy ahogy a pityókatermesztésnek úgy a sörfőzésnek is évszázados hagyománya van Székelyföldön. A hagyományos sörhöz hagyományos ebédet is kaptunk.

   A következő megállónk az Úz patak völgyében Hargita és Bákó megye határán Csíkszentmárton községhez tartozó katonatemető volt. Az úzvölgyi katonai temetőben magyar honvédek vannak eltemetve. Utunk kissé vadregényesre sikeredett a katonai terepjárók fedélzetén. A „kissé” huzatos terepjárók elképesztő hangulatot teremtettek. A temetőben elhelyeztük a megemlékezésünk koszorúját és elérzékenyülve meghallgattuk a helyi idegenvezetőnk, Simon Rudolf részletes beszámolóját a székelyek bátor kiállásáról.

   Pünkösdszombaton esőre ébredtünk, de mindannyian úgy indultunk útnak, hogy tudtuk, baj nem érhet bennünket és hogy ott a helyünk a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten és szentmisén. Az önzetlen csíkszenttamási vendéglátóink lelkiekben kísértek el bennünket. Az úton zarándokok számos csoportjával találkoztunk, akik elődeik nyomdokait követve már kora reggel gyalog, szekéren indultak el. Sokan közülük több száz kilométert is megtettek, hogy odaérjenek a Hármashalom-oltárhoz. Számukra maga az út is ünneppé válik. Talán még hitükben is ők a legerősebbek. Csíksomlyó immár 456 éve a magyar emberek „vigasza, reménye és támasza”.

   Már felfelé kígyóztak a sorok, amikor odaértünk. Egyre többen lettünk. Gyülekeztek a csengettyűsök a keresztalják, lobogtak a zászlók, a papok gyóntattak.

   A körmenet a főpapság vezetésével elindult a kolostor elől a Hármashalom oltárhoz (a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti Nyereghez), ahol meghallgattuk Felföldi László pécsi megyés püspök prédikációját, aki felemelő gondolatokkal szólított meg mindnyájunkat.

   Vasárnap megálltunk Farkaslakán. A település legfontosabb látnivalója Tamási Áron síremléke, amely az évtizedek alatt zarándokhellyé változott. A falu híres írójának temetése 1966-ban volt, a mai síremléket Szervátiusz Jenő és fia készítette. Ott látható a sírja a templomkertben; sírkövén ez a felirat olvasható:

„Törzsében székely volt, fia Hunniának

 Hűséges szolgája bomlott századának.”

   A hazaúton megálltunk még Korondon a híres fazekasok községében. Korond főutcája állandó jellegű kirakodóvásár, ahol nemcsak a helyi, hanem a környék mestereinek termékei is várják a vásárlókat. A szemrevaló, díszes kerámiatermékek között mindenki megtalálta a legszebb ajándéknak valót.

   A csodálatos erdélyi tájaktól elbúcsúzva, temérdek új élménnyel gazdagodva indultunk vissza a Királyhágón keresztül Mátyusföldre, hogy jövőre újból útnak indulhassunk megkeresni azokat a varázslatos tájakat, amelyek még várnak ránk.