A szeptemberi négy napos lengyelországi utazás után, október 2-án egy közelebbi úticél felé indultak a Megbecsültek Társaságának tagjai. A száz fős csoport szépkorú tagjai rutinos kirándulóként mászták meg Dévény várát is.
A Megbecsültek Társaságának tagjai a Galántai járás településein szálltak fel a buszokra, amelyek egészen a pozsonyi kikötőig szállították a csoportokat. A hajóindulás előtt még volt lehetőség egy kis sétát tenni Pozsonyban, vagy egy kicsit megpihenni a Duna-parton. A Žilina nevű hajó alsó és felső szintje is megtelt jókedvű magyar nyugdíjasokkal, akik kávézással és beszélgetéssel töltötték a bő egy órás hajózást. Dévény felé tartva az idő kicsit beborult, de a lelkes kirándulók kedvét nem vette el a kicsit hűvösebb időjárás sem. A dévényi Duna-parton elkészült egy csoportkép, majd az első megálló egy közeli magánkertben található magyar emléktábla volt.
Magyarország ezeréves fennállása alkalmára állított Duna-szabályozási márványtáblának utolsó két sorát Trianon után levésték. A felirat szövege:
"E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra, de egyszer sem nyert rajt’ tartós diadalt, ám a nyugat műveltségének ez az út ezer évig nem volt zárva soha, s hogy biztobb legyen itt a verseny. A MAGYAR NEMZET rendezte DUNÁJÁT. Áldja meg őt ezután a gondviselés!"
Levésve, de még olvasható szöveg:
"Magyarország ezeréves fennállásának emlékére emelték a magyar felső Duna szabályozás állami és vállalati végrehajtói."
Egy finom ebéd után a csoporttagok felmásztak a dévényi várba, sőt a legtöbben a toronyba is felmentek, hogy megnézzék a Duna és a Morva folyók összefolyására nyíló gyönyörű kilátást. A várban idegenvezetők meséltek a hely kialakulásáról és a várhoz kacsolódó több legendáról.
Ady Endre írása az Új versek című kötetében szállóigévé vált, amely arra emlékezteti a magyarokat, hogy Dévény nem csak fizikális határa volt az egykori Magyarországnak, hanem kaput nyitott Nyugatra, az új eszmék felé.
„Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?...”
Menü |