Csíksomlyói pünkösdi nagybúcsú 2019

   Avagy ebben az évben egy élménnyel szegényebbek leszünk...

   Már egy éve, hogy részt vettünk a csíksomlyói pünkösdi búcsún, észre sem vettük, hogy közben elszaladt egy év. Újra vártuk az utazást, sajnos a sors másképp rendelkezett, így csak a tavalyi emlékeink maradtak meg.

   A csíksomlyói pünkösdi nagybúcsú már évekkel ezelőtt felkerült a bakancslistánkra a férjemmel, de valahogy mindig közbe jött valami, amiért nem juthattunk el Románia szivébe, a gyönyörű Csíksomlyóba, de tavaly, mikor megláttuk a Terra Hírújság januári számában a galántai Csemadok által meghirdetett "Új utakon Erdélybe" elnevezésű cikk látván a bőséges program ajánlatot, azt mondtuk, akkor most vagy soha.

   Hihetetlen gyorsan eltelt az a pár hónap, egyszercsak ránk virradt 2019. június 5.-e, szerda, az indulásunk napja. A kora reggeli órákban útnak indultunk Vágkirályfáról a Szent Erzsébet templom sírkertjének tövéből, hogy majd hat nap múlva ide, a Mátyusföldbe szerencsésen haza érkezzünk. Az első napunk nem volt zökkenőmentes, sajnos Budapest után rendőri irányításra el kellett hagynunk az autópályát baleset végett, és a rázós földi utakon buszunk levegő pumpája csütörtököt mondott. Sofőreinknek hatalmas köszönettel tartozunk, hiszen nem volt könnyű dolguk a rossz utakon. Mi utasok, a kisebb malőr után eltöltöttük az időnket egymás társaságában, később, az út során kiderült, jó is volt ez a kis meghibásodás, mivel utunk tovább folytatásáig mindannyian összeismerkedhettünk, így már egy igazi csapatként haladhattunk tovább. Pár órai várakozás után megoldódott az úton felmerült meghibásodás, de aznap már csak a gyalui Villa Gong panzióba való megérkezés volt a legfontosabb, ahol a kései óra ellenére finom vacsorával és puha fekvőhellyel vártak a házigazdák bennünket. Igy az első napra tervezett Nagyvárad valamint Kolozsvár látogatása egy későbbi időpontban kapott helyet.

   2019. június 6-án csütörtökön üdén, kipihenten, egy kiadós reggeli után indultunk Tordára, hogy megtekintsük a világszerte egyedi tordai sóbányát, ami nemcsak a föld alatti páratlanul gyönyörű bányáról híres, hanem az óriáskerekével, a csónakázható,akár fürdésre alkalmas tavával is felhívja a látogatók figyelmét. Marosvásárhely Laci csárdára keresztelt étterme adott helyet a megfáradt, éhes turistáknak, ahol a helyi ízekkel inspirált elkészített finom ebéd és a kellemes kiszolgálás után a város nevezetességeit is megcsodálhattuk.Többek között megemlíteném a szecessziód stílusú városházát, kiemelném a Közigazgatási Palotát, amit gyakran Cifra palotának is hívtak a XX. század elején, mivel az akkori kisvárosban szokatlan volt az ilyen impozáns épület. A városban továbbá megtekinthettük a Kultúrpalotát, a Keresztelő Szent János plébániát, amely a város és egyben a térség legnagyobb katolikus temploma, valamint a Mennybemenetel-székesegyházat, ami az egykori zenélő kút helyén áll. Meglátogattuk az Iskola utcai Zsinagógát, Erdély egyik legnagyobb zsidó templomát. Majd kegyeletünket róttuk le a Székely vértanúk emlékművénél, és nemzetünk költőjének, Petőfi Sándor szobránál is. Kimerítő városnézésünk után jól esett a légkondicionált autóbuszban megpihenni, ami sofőreinknek köszönhetően mindig teljesen fel volt töltve hideg vizes palackokkal és hazai sörrel, de a kávézók sem szomorkodtak, hiszen a buszban kávé is mindig volt. Útban Segesvár felé, ugyanúgy mint egész utazásunk során, sok-sok értékes információhoz juthattunk és hasznos tanácsokat hallgathattunk Mézes Rudolftól a Csemadok területi választmányának elnökétől és nejétől, Csillától. Segesváron a vár megtekintése volt a napirendünk következő pontja. Voltak, akik egészen az őrtorony magas lelátójáig meg sem álltak, de a várkertből is mesés kilátás tárult elénk. Székelyudvarhelyen és a Hargitán keresztül utazva érkeztünk meg szállást nyújtó családjainkhoz Csíkszenttamásra. Családjaink egyszerűségükkel, emberséges, szívélyes fogadtatásukkal elkápráztattak bennünket. Köszönet Nektek Bara Rozália és Imre, és a kis családjuknak. Megtapasztalhattuk milyen az, amikor idegenként haza jöhettünk. Hajnalba nyúló beszélgetéseink során megtudhattuk, hogyan élnek székely testvéreink, megismerhettük szokásaikat, mit jelent a pityóka és még sorolhatnám. Egyszer csak azt vettük észre, hogy már a hajnal első sugara köszöntött minket. 

   2019. június 7-ke, péntek, az ízletes hazai készítésű termékekből álló reggeli után indultunk Csíkszeredán keresztül Csíkszentsimonba, ahol az eredeti csíki sört kóstolhattuk meg és betekintést nyerhettünk a sörgyártás fortélyaiba. Tusnádfürdő megtekintése után érkeztünk a Szent Anna-tóhoz, ahol meglepetten tapasztaltuk, hogy a medvék, bocsaikkal együtt egészen közel merészkednek az emberekhez. Lenyűgöző táj, lelket felemelő nyugalom áradt a természetből. Ezzel az újonnan feltöltődött energiával indultunk Bálványosra, ahol a Vár panzióban újabb ízes székely ebédet fogyaszthattunk el. Kézdivásárhelyre érkezve láthattuk, hogy a település szinte egy hosszú fő utcából áll, ami mindkét oldaláról kirakodó árusoknak ad otthont, akik szebbnél szebb termékeket árulnak. Itt mindenki a maga ízlésének megfelelően vásárolhatott. Nyerges tetőn keresztül haladva értünk Csíkszeredába, a híres Makovecz Imre építészmérnök által tervezett Szent kereszt templomot csodálhattuk meg, amit 2003. október 18-án Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére szenteltek fel. "Im valóra vált az évszázados álmom! Az Isten és az ember hajléka áll itt, amelyet székely népünk küzdelme árán emelt magasztos jövendőnk otthonává" áll a felirat. Csíkszereda főterén minden évben a húsvéti szentmisén több ezren vesznek részt a Kárpát-medence legnagyobb ételszentelésén. Útban a szállást adó családjainkhoz, a Székely himnuszt énekelve tisztelegtünk a mádéfalvi vérengzésben elhunyt székely testvéreink tiszteletére emelt emlékmű előtt. A kellemesen elköltött vacsora után, még férfijaink el "pityókáztak", de később már mindenkinek jól esett az éjszaka csendje, hogy a szombati pünkösdi búcsúi szentmisére újult erővel tudjunk nekivágni.

   2019. június 8-ka, szombat, családi légkörben elfogyasztott reggeli után indultunk Csíksomlyóba, hogy részt vehessünk a pünkösdi búcsún. Hosszú kilométerekben vonuló ifjaink gyalogosan, páran, a bátrabbak a mi csoportunkból is, tették meg az utat, hogy részt vehessenek a szentmisén.  Emberek százezrei jöttek, és kapaszkodtak fel a hegyre, hogy a völgyben Pál József Csaba temesvári megyés püspök szent beszédét hallgassa:

   „Kedves Zarándokok!

   Sokan közülünk ma egy hete, hogy itt voltunk szentatyánkkal, Ferenc pápával. Nagyon mélyen él bennem a sárban, esőben, hidegben vonuló kitartó zarándokok hatalmas tömege, akik felkapaszkodnak ide a hegyre, odanyújtják a szívüket Istennek és megnyílnak Ferenc pápa által hozzájuk szóló isteni üzenet előtt. Aztán jön a jóisten válasza, válaszol akár a napsütéssel is megerősítve minket Isten iránti bizalmunkban. Ferenc pápa pedig háláját fejezi ki, hogy itt lehet, ezen a kegyhelyen, ahová azért jövünk, hogy égi édesanyánkkal találkozzunk és egymásban valódi testvérekre leljünk. Ma újra visszajöttünk, itt vagyunk, eljöttünk édesanyánkhoz. Gyermekkoromból tudom, hogy Csíksomlyónak nem csak ilyen rendkívüli alkalmakkor van varázsa, ide jártunk, ha tehettük mindennap, ide vonzott szűzanyánk, Mária, az anyai szeretete, itt otthon éreztük magunkat. Búcsúk után jöttünk takarítani a kegytemplomba, port törölni, de minden évben meglepődve láttuk, Mária arcán nem volt por. Ez még inkább csodálattal töltötte el gyermeki szívünket. Később is sokszor letérdeltünk elébe, Mária arcán, szemében kerestük vajon a Szűzanya meg van-e elégedve velünk. Inkább szomorúan néz ránk, vagy mosollyal? Lestük az arcát, mint ahogy a székely nép oly sokszor tette ezt a történelem folyamán. Vajon a mi Anyánk meg van-e elégedve velünk? Mi pedig, kedves testvéreim, tegyük fel a kérdést: Vajon meg van-e elégedve velünk?

   Himnuszunk eléneklésével ért véget a szentmise, elgondolkodva a szentbeszéden, testileg-lelkileg feltöltődve, jó hangulatban hagytuk el a völgyet, hogy újfent megmászva a hegyet, visszatekintve, ígéretekkel, hogy majd jövőre újra itt, ismét együtt ünnepelhessünk.
Éjszakába nyúlt a szállást biztosító családunkkal elköltött vacsora és ígéretet tettünk egymásnak, hogy újra találkozunk. Köszönet a kedves vendéglátásért.

   2019. június 9-ke, vasárnap. Csodálatos táj terült el a láthatáron, amikor a Hargita hegyvidékes területén keresztül megérkeztünk Székelyföld közepébe, Székelyudvarhelyre, ahol a lakosok 95 százaléka magyar ajkú. Korondon az utcai árusoknál vásárlási lehetőség nyílt számunkra, ahol különböző kézműves és házi készítésű, szebbnél-szebb dolgokat lehetett vásárolni. Az úton hazafelé még megálltunk a Tordai-hasadéknál. Évszázadokon keresztül kivájta a folyó medre a hegyláncban a ma látható, elképesztő hasadékot. Rengeteg gyönyörű fénykép készült a helyszínen. Az estét a gyalui Villa gong panzióban töltöttük el.

   2019. június 10.-e, hétfő. Hazaindulásunk napján Kőrösfőn újabb vásárlási lehetőség adódott, és a helyi műemlék templom megtekintése. Hazautazásunk folytatásaként, újabb megállót parancsolt nekünk a természet csodája, a Királyhágói lelátó. Költői szépség terült el a lábaink alatt. Nagyvárad városában megálltunk. Nagyvárad a monarchia idejében a magyar költők központja volt, manapság is gyönyörű város terült el előttünk. A program a következő volt: séta a városközpontban, ahol a római katolikus székesegyházat, egy hatalmas, a barokk stílusban épült templomot tekinthettük meg. A székesegyház előtt látható Szent László királyunk szobra. A püspöki palota, a Kanonok-sor és a székesegyház, együtt alkotják Nagyvárad barokk városrészét. Kis pihenő után, ki-ki a maga módján feltöltődve vágtunk neki az előttünk álló, hosszúútnak. Berettyóújfaluban álltunk meg ebédelni, majd a finom étkek után újra nekivágtunk a hazaútnak.

   Új csodákkal, élményekkel gazdagodva, nótázva értük el kicsi falunk határát. Köszönettel és tisztelettel tartozunk a Csemadoknak a nagyszerű szervezésért.