Zenés nőnapi köszöntő az Idősek Otthonában, Felsőszeliben

   Március az új tavasz ígérete, a természet megújulása, s lényegében az ember lelke is örömmel teli, ha madárcsicsergést hall, ha láthatja a fák rügyeit fakadni. S ha láthatja embertársait maszk nélkül. Azonban azok az emberek, akik az idősotthonban élnek, kevésbé érzékelhetik az új évszak szépségeit egészségi okok miatt. Ezért a vezetés úgy gondolta, változatosabbá teszi a lakók mindennapjait, ha vendéget hívnak, akik köszöntenék őket a nőnap alkalmából. Persze, zenés köszöntőt óhajtottak, ezért választásuk a Kikelet citerazenekarra esett, akik már az ősz folyamán is bemutatkoztak.

   A zenekar szívesen vállalta a fellépést annak ellenére, hogy betegség miatt nem volt teljes a létszám. Azonban volt segítségük Renczés Ágoston személyében, akinek egyik kedvtelése a versmondás. Erre az alkalomra is volt a tarsolyában egy szép és kedves darab, Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című. A kellék, a csikóbőrös kulacs is ott volt a kezében, hogy szemléltetőbb legyen az előadás. A vers hatását a hirtelen felcsattanó taps is érzékeltette. A citerások, Jakubec Orsolya, Keszi Attila és e sorok írója két régi dallal indította műsorát. Aztán a Be van a falu kerítve és a Szélről lakom én kezdetű csokrokat adta elő. A közönségnek annyira tetszett, hogy ráadást is kért. Az igazgatónő, Anna Vasasová is kérte, hogy játsszanak még valamit. Így még a Cinegemadár kezdetűre is sor került. De ez sem volt elég, a szavalótól is kértek szólóéneket, mivel ismerik őt erről az oldaláról is. Végül A csitári hegyek alatt… című népdalt énekelte gyönyörű hangján Renczés Ágoston.

   A zenés köszöntő nagyon jól sikerült. Azon a délelőttön igazán beragyogott a napsugár és a dallamok tavaszt varázsoltak a szívekbe. A lakók kellemesen érezték magukat, volt, aki megkönnyezte az előadást. A Kikelet citerazenekar örült, hogy egy időre elfeledtette velük a bajokat, s hogy muzsikájával szebbé tette a napjukat.