XIX. Guzsalyos találkozó, Apáca - Erdély

   Valamikor, 2000-ben az erdélyi Apáca, a magyarországi Apátfalva és a szerbiai Kisorosz életre keltette az ún. Guzsalyos találkozót, amelynek célja a hagyományok bemutatása, felelevenítése volt. 2011-ben a magyarországi Csanádapáca, és idén Vízkelet is csatlakozott ehhez a háromnapos rendezvényhez, melynek minden évben más-más település ad otthont. Ebben az évben az erdélyi Apáca község volt a házigazda, négy község közel 200 résztvevőjét látták vendégül.

   MI AZ A GUZSALY?

   A guzsaly a fonásnál használatos szerszám. Hosszú, olykor díszesre faragott bot, melyre felkötötték a fonásra szánt kendert, gyapjú, len előkészített anyagát. A guzsalyas az a hely (szoba), ahol a fonás történt. A felkötéshez gyakran díszes szalagot használtak. A díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként is készítette a legény kedvesének, vagy a barátság jeléül adták egymásnak az emberek. Ez utóbbi szellemében jár körbe a guzsaly a már említett települések között, melynek talapzata Nagy-Magyarországot ábrázolja.

   HOGYAN KERÜLT VÍZKELET APÁCÁRA?

   A történet úgy kezdődött, hogy néhány éve a vízkeleti böllérversenynek köszönhetően barátság szövődött Vízkelet és a szerbiai Kisorosz között. Ennek jeléül Kisorosz polgármestere, Kabók Imre 2018-ban meghívta Vízkelet község küldöttségét az akkor éppen Kisoroszban megrendezett XVIII. Guzsalyos találkozóra, ahol a résztvevő települések polgármesterei megbeszélték, hogy a következő évben Vízkelet is csatlakozik ehhez a szép hagyományhoz.

   Így történt, hogy 2019. július 5-én, Apáca község polgármestere, Bölöni László meghívására elindult a 26 fős küldöttség Vízkeletről. Községünk elöljárói közül Nagy Pál polgármester családjával, Horváth István alpolgármester és neje, valamint Mészáros Krisztián képviselő vettek részt. A felvidéki kultúrát a vízkeleti Harmónia női éneklőcsoport és a diószegi Dióhéj citerazenekar vitte el Erdővidékre, a Brassótól 35 km - re északra, a Persányi hegységben, az Olt bal partján fekvő Apácára.

   A faluba betérve több százéves házak, gyönyörűen kifaragott székelykapuk, a házak előtt üldögélő idős emberek látványa tárult elénk. Itt nem ritkaság az úton elhaladó lovaskocsi sem. Látni, hogy a faluban fontos szerepe van a földművelésnek, mezőgazdaságnak. Később megtudtuk, hogy a régen teljesen magyarlakta falunak mára már csak egyharmada magyar, de ők a magyarságukhoz annál inkább ragaszkodnak, a hagyományaikat féltve őrzik és művelik.

   A hosszú és fárasztó utazás után szívélyes fogadtatásban volt részünk. A vendégek fogadására és megvendégelésére a helyi kultúrotthonban került sor, ahol Bölöni László polgármester szeretettel üdvözölte a résztvevőket, és ismertette az elkövetkező napok programját. A helyi alapiskolás diákok fogadó műsora után megvacsoráztunk, majd a József Attila Színtársulat szórakoztatta a vendégeket.

   A szombati program célja az volt, hogy a résztvevőkkel kicsit közelebbről megismertessék Erdővidék szépségeit. Körutunk első állomásaként meglátogattuk a 17. században reneszánsz stílusban épült miklósvári Kálnoky kastélyt. Ezután Kovászna megye Barót nevezetű települése felé vettük az irányt. Ott betértünk Erdővidék Múzeumába, mely 2006-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A sok régiség között a legérdekesebb látnivalók közé tartozik a Felsőrákos határában a véletlennek köszönhetően megtalált 3,5–4 millió évesre becsült őselefánt – Mastodon anancus – szinte teljes csontváza. A múzeum szomszédságában lévő épületben megtekinthettünk egy, az Erdély történetét az őskortól a második világháborúig bemutatni szándékozó ólomkatona kiállítást. Később a baróti református templomba látogattunk el. A templom belterét gyönyörű faborítás, a mennyezetet pedig félkörívben elhelyezett gerendák díszítik.

   A gálaesten, melyre az esti órákban került sor az apácai kultúrotthonban, a négy ország öt településéről érkezett résztvevők összegyűltek, hogy együtt énekeljenek, zenéljenek, mulatozzanak úgy, ahogy azt csak a magyarok tudják. Az est megkoronázásaképpen közösen énekeltük el az Ismerős Arcok „Nélküled“ c. dalát, mely méltó befejezése volt ennek a nemzetközi találkozónak.

   Vasárnap reggeli után istentiszteleten vettünk részt az apácai evangélikus templomban, amelyen Simon Ilona, helybéli tiszteletes asszony prédikált. Az istentisztelet során újabb kulturális élményben volt részünk, hála a Csanádapácai dalkör, az Acapella és az Apácai Evangélikus Énekkar közreműködésének. Utána koszorúk elhelyezésével tettük tiszteletünket a temetőben Varga Mihály, Bölöni János, Bölöni Gyula és Csere Gyuri sírjánál, Apáczai Csere János szobránál, valamint a Bartalis János kopjafájánál.

   Innen együtt vonultunk a „Kráma udvarra“, ahol finom ebéddel vártak bennünket. Ebéd után mindenki nekifogott a saját hazájából hozott specialitások elkészítéséhez a szabad ég alatt. Mi, vízkeletiek marhagulyást főztünk, és hazulról vitt knédlivel tálaltuk. Főztünknek nagy keletje volt - mindenki meg akarta kóstolni azt a fura fehér tésztát, vagyis a knédlit, ami a magyarországiak, az erdélyiek és a vajdaságiak sem ismertek. De készült kecskepörkölt, és sok, ínycsiklandó húsos specialitás is. Vacsorára, jó magyar muzsika mellett, mindenki kóstolgatta, ízlelgette egymás főztjét. Közben sokat beszélgettünk sorsunk alakulásáról, a magyarság helyzetéről.

   Hétfőn reggel szép és felejthetetlen élményekkel gazdagodva indultunk el hazafelé.

   Az öt település polgármestere megegyezett, hogy a jubileumi, XX. Guzsalyos találkozóra 2020-ban Vízkleten kerül sor. Fel van adva a lecke! Reméljük, nekünk is sikerül megütni azt a mércét, emelyet Apáca község és az ott élő emberek nyújtottak nekünk, és az ide érkező vendégek jó hírét viszik majd Vízkeletnek.