Regionális megemlékezések

   Az 1956-os forradalomra és népfelkelésre, valamint az erőszakos lakosságcserére és deportálásra emlékeztek 2019. október 20-án Kismácsédon és Zsigárdon. A Csemadok TV és a helyi önkormányzatok szervezte rendezvényekre gyönyörű időben, méltó körülmények között került sor.

   Kismácsédon délelőtt fél tízkor a Hősök terén gyülekeztek az emlékezők. A társadalmi szervezetek járási és helyi képviselői, az MKP megyei képviselői, illetve a szép számú érdeklődő előtt Zupkó Tamás, az MKP járási elnöke beszélt a 63 évvel ezelőtti küzdelemről és a 72 évvel ezelőtti, máig ható megaláztatásokról. Délután 15,00 órától Zsigárdon, a kultúrház előtt téren zajlott a második regionális megemlékezés, itt Baranyay Alajos, Zsigárd község polgármestere emlékezett. Beszédének részletét közöljük. Az alapiskolák diákjainak szavalatai, továbbá Czinege István zenész műsora tették emlékezetessé mindkét eseményt, amelyek koszorúk és virágcsokrok elhelyezésével és a Himnusz eléneklésével zárultak.

szf.

   Részlet Baranyay Alajos beszédéből

   Kárpát - medencei forradalmaink mindig az itt élő nép, népek szabadság iránti vágyát akarták beteljesíteni. A szabadság, az önrendelkezés, az egyenjogúság tisztelete és igénye korszakonként megszüli az emberi jogokért, a tiszta elvekért önmagát is feláldozni képes embereket. Az emberi méltóságba, az igazságosságba vetett hit sokezer év óta él a nemzetben, a népek tudatában, hiánya az emberi méltóság megalázása, az érte folyó küzdelmek történelmünk ismétlődő eseményei.

   Nem hiába tartanak bennünket a szabadság népének. Az évszázadok során megszámlálhatatlan hősünk adta életét az ország, a szülőföld védelméért tatár, török, germán és szláv betolakodók, és az azokat kiszolgálók önkényuralma ellen. Nemesek és jobbágyok, katonák és polgárok, művelt emberek és egyszerű munkásemberek mondták ki azt, hogy elég volt, s fogtak fegyvert jogaikért.

   Számunkra időben az 1848-49 es magyar forradalom és szabadságharc, az 1956-os forradalom és népfelkelés eseményei a legközelebbiek valamint emlékezünk még a 72 éve kitelepített, deportált és meghurcolt zsigárdiakra. Az 1968 és 1989 történéseit magunk is átéltük, s tudjuk, sokan voltak aktív részesei a forradalmi változásoknak vidékünkről is.

   A mai nap azért is emlékezetes lesz mindannyiunk számára, mert október 23-án az 1956-os forradalom kitörésére is emlékezünk. A 63 évvel ezelőtti népfölkelés hőseire, akik a világ egyik legnagyobb katonai erejétől sem rettentek meg. A határok szabdalta haza számára, a Kárpát- medence és Európa népei számára olyan erkölcsi erő felmutatása volt ez, amely máig él minden önkényt, idegen uralmat, megaláztatást, elnyomást elítélő emberben.

   Tisztelt Emlékezők!

   Legyünk büszkék hőseinkre, tiszteljük emléküket, építsünk emlékműveket, emlékezzünk rájuk méltóan minden adódó alkalommal. Tanítsuk meg gyerekeinket a nagy tettek, a legszebb ideák tiszteletére, elődeik megbecsülésére - általuk önmagunkat erősítjük, saját életünket tesszük teljesebbé.

   Emlékezzünk és emlékeztessünk!

   Emlékezzünk a máig fájó tényekre és azokra a magyarokra, akik a meghurcolások után hazatérhettek a cseh gazdabirtokokról. És azokra a kitelepített zsigárdi emberekre is, akik évtizedekig még csak haza se látogathattak, új környezetben, új közösségekben élték tovább életüket, először bizakodva, aztán beletörődve a megváltozhatatlanba. Többségük koruknál fogva már nincs közöttünk. Emlékeztessük a fiatalabb generációt ezekre a valós és megalázó eseményekre, amelyeket csak azért kellett elszenvednie egy népcsoportnak, mert meg akart maradni annak, aminek született. Mert a lehetőséget akkor is felkínálta az állam: aki megtagadta nemzetiségét, az nem kapta meg az elhurcolását jelentő piros vagy fehér lapot. Tehát emlékezzünk és emlékeztessünk ezekre a gerinces, fajtájukat el nem áruló, sorsukat vállaló magyarokra, elődeinkre, a mieinkre.