Új szalag került a barátság fájára Felsőszeliben

   Érdekes fa díszeleg a fő út mellett Felsőszeliben: ginkófa, melyet Neszméri Katalin, a helyi egészségkárosultak szervezetének elnöke nevelt a saját kertjében. Amikor már eléggé nagyra nőtt a csemete, elhatározta, hogy olyan helyre kellene ültetni, ahol mindenki láthatja és gyönyörködhet benne. A legmegfelelőbb helynek a könyvtár melletti park tűnt. Októberben, az idősek hónapja alkalmából sokféle aktivitás létezik, ezért közösen a nyugdíjasok klubjával és a Csemadok helyi szervezetével karöltve kigondolták, hogy a fát a barátság fájának nevezik el. Amikor hét évvel ezelőtt elültették, az elnök asszony az emberek közti barátság jelképének nevezte a fát, s egy fehér szalagot kötött rá. Azóta minden évben kivonulnak társaikkal a ginkófához és egy újabb szalaggal jelzik, hogy még mindig összetartanak, s közös fáradozásuk eredménye továbbra is látható.

   Az idei megemlékezésen szép számmal jöttek össze a klubtagok és a szimpatizánsok. Farkas Erzsébet egy gyönyörű Aranyosi Ervin-verset olvasott fel. Címe: Sose hagyd el magad.

„Sose hagyd el magad, járd az utad végig,

Ne félj, hogy a lábad lekopik majd térdig!

Élvezd az életet, s ne károgj, mint varjak!

• Szélként jöttem ide, hogy nagy port kavarjak!

Hogy ami nem tetszik, azon én javítsak,

Jövő nemzedéket új hitre tanítsak!

A zokszót, a panaszt a földbe tapossam,

Hogy a lelkem vásznát szép tisztára mossam.”

   A költemény valóban felhívja az idősek figyelmét, hogy nem szabad elzárkózni a világtól, a közösségtől még akkor sem, ha fáj az élet. Meg kell próbálni a nehézségeken túllépni, s új terveket kovácsolni, aktívan részt venni valamiben, amivel szebbé tehetjük napjainkat, környezetünket. A verset hallgatva eszembe jutott, milyen igazak a költő szavai, hiszen falunkban az énekkarosok zöme már nyugdíjas, de még mindig szívesen jár fellépni. A nemrég alakult tánccsoport tagjai is az egykori táncosokból jött létre, mert még mindig szeretnek táncolni. A citerások is érett fejjel vették kézbe a népi hangszert. S ez csak egy szeletje a falu tevékeny csoportjainak. Az ünnepségen a Rozmaring éneklőcsoport népdalokkal, a Csillagos dalok c. csokorral köszöntötte a jelenlevőket. Majd körülállva a szép fát, elénekelték az A csitári hegyek alatt… kezdetű népdalt.

   A délután további részét a klubban töltötték el finom káposztaleves kóstolásával, melyet Renczes Magdolna és társai főztek meglepetésként. Az asszonyok pedig pogácsát, süteményt kínáltak mellé. A jókedvű szórakozás közben a nyugdíjasok dalának eléneklésére is sor került.

   Köszönet a szervezőknek, a segítőknek és az ötletgazdának, Neszméri Katalinnak, hogy az idősekről ilyen rendhagyó módon tudtunk megemlékezni.