Talpra állították a magyart, Vezekény

  1848. március 15-ére emlékeztünk. Arra a napra, amikor rásütött a rab magyarra a szabadság első napsugara, s lerázta magáról rabsága bilincseit.

   Két év kihagyás után ismét hagyományos formában, közönség előtt ünnepeltünk – ahogy szeretjük, ahogy az szívünknek kedves. Kisiskolánk, a Vezekényi Magyar Tannyelvű Alapiskola 1-4. osztályos tanulói korukat meghazudtoló komolysággal és méltósággal, színvonalas műsorral tisztelegtek az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc emlékének. Ahogy szavaltak, táncoltak, énekeltek, bizonyosságot nyertek Jókai Mór szavai:

   „… a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek. Kincsekért kincseket adtunk. De ezek a kincsek nem vesznek el soha: megmaradnak utódainknak, maguktól tovább nőnek.”

   És valóban: a kincsek nem vesztek el. Az utódok  műsorukkal talpra állították a magyart - a szűnni nem akaró vastaps azt üzente, hogy ha kicsik vagyunk is, merjünk nagyot álmodni!

   Az egyik nagy álmunk: hogy a jövőben is lesz elég méltó utód, akik nemzeti öntudatukból fakadó odaadásukkal, tudásukkal, lelkükben növekvő kincseikkel minden március 15-én ismét megtöltik majd közönséggel falunk kultúrházát. Akik szívükkel érzik, hogy MAGYARNAK LENNI IGENIS JÓ!