„Teremté Isten az embert az Ő képére. Férfiúvá és asszonnyá teremté őket”. A mai liberálisok ettől minden nap a falnak mennek. Ők megteremtették a maguk „magam sem tudom, milyen nemű vagyok” emberét, és kinevezték őt az unió díszpolgárává. Szerintük Isten nem teremthetett férfit és nőt, mert nem is létezik.
„ Formálta az Isten az embert a földnek porából, és belélehelte lelkét, így lett ő élő lélekké”- mondja Mózes a Teremtés könyvében. És ezt nem úgy találta ki, hanem mikor Egyiptomból jövet negyven napig fönn volt Sínai-hegyén, hogy Isten átadja neki a törvényeket és parancsolatokat, elmondta neki a biblia előtti korok történetét is. Van egy ilyen mondás, hogy az „akarni” és a magyartalanul hangzó „lehetni,” két különböző fogalom. Előfordul, hogy ellentétben állnak egymással. Isten saját szelleméből teremtette az anyagi világot, és az embert ebbe az anyagi világba helyezte. Annak is a legszebb és legjobb sarkába - az Édenkertbe. Egyetlen teremtményként hivatott arra, hogy a testbe ágyazott lélek adottságával minden élőlény fölé emelkedjen. Valóban így néz ki ma a világ?
Az „akarni” és a „lehetni” közötti konfliktus legjobban Szent Pál apostol írja le, miszerint „aki a test szerint él, test szerint cselekszik, és aki lélek szerint él, az lélek szerint cselekszik.” Tehát az anyagi lényegű emberi test és az Istentől kapott lélek ellentétben áll egymással. Ezt már az első emberpár is megtapasztalhatta, mert a kígyó nem volt más, mint a test kívánsága, amely erősebb volt, mint a „Ne egyél abból az almából” tilalma. Ezért lett az alma olyan kívánatos. Káin testvérgyilkossága aztán teljes egészében megmutatta az ember bűnre hajló természetét, benne az önzéssel, büszkeséggel, irigységgel, kapzsisággal, bujasággal, mohósággal stb. Ádámtól Noéig tíz emberöltő sem telt el, mikor Isten besokallt, és vízözönnel elpusztította Káin ivadékát, mielőtt az nagyobb bajt zúdított volna a világra. Egyedül Noé családja nyert kegyelmet nála. De ha mai emberiségre tekintünk, nem tűnik olybá, hogy Noénál megszakadt volna Káin vérvonala. Azért érkezett meg Jézus, hogy az ellentmondást feloldja, és összhangba hozza a testet a lélekkel. Ha hagynánk.
Prédikátor könyve mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.“ Mikor elérkezett Mária várandóságának végső ideje, Palesztinában Tibérius császár épp akkor rendelte el a népszámlálást, mert a népesség számától függött mennyi adó róható ki. Ez az időpont egybeesik a megjövendölt messiás érkezésének idejével. Mikor híre ment Jézus születésének, abban a pillanatban Heródes, Júdea királya halálra is ítélte őt távollétében. Az uralkodó katonákkal kerestette őt, és a biztonság kedvéért leölette Júdea kisdedjeit, arra számítva, köztük lesz Jézus is. Amint tudjuk, tévedett, de unokájának sikerült a legszebb férfikorban keresztre feszíttetnie őt a római katonákkal. Jól ismert ez a történet, a kereszténység kezdetét jelenti, de egyben üldözését is, ami ma egyes körök programjává vált. Jézussal minden húsvétkor ez történik, és minden karácsonykor újra megszületik nekünk, mint a mindenkori remény. Mint a nappalok és éjszakák váltakozása, vagy az évszakok és a napfordulók ciklusa. Karácsonykor szinte mindenki érzi, a legnagyobb hiánycikk a földön az igazi emberi szeretet, nem beleértve a hatalom és gazdagság imádatát, ami valójában irányítja ezt az anyagból vétetett világot. Mert az Ő hagyatéka örök időkre, hogy “Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket“. És ha már e földön nem lesz többé hit és igény a szeretetre, nem lesz többé karácsony sem. És emberiség sem.
Menü |