Jubileumok jegyében, Felsőszeli

   Utolsó hónapjai telnek a 2019-es évnek, s körülöttünk sok helyen már megemlékeztek a Csemadok alapításának 70. évfordulójáról. Felsőszeliben a minap került rá sor, melynek keretében nemcsak a szervezet születésnapjáról emlékeztek meg, de a kerek évfordulós Rozmaring éneklőcsoportról is. A dalosok immár 40 éve tevékenykednek a Csemadok égisze alatt a magyar kultúra népszerűsítése érdekében Mészáros Magdolna karnagy vezetésével.

   A jubileum keretében nagyszabású kiállítás nyílt a művelődési házban. A régi emléklapok és tablók az 50-es és 60-as évek színjátszói sikereiről tanúskodnak.

   A Rozmaring énekkar emlékei láthatóak a kiállított emléklapokon, plakátokon. A képek magukért beszélnek. A kiállítás megnyitóján a karnagy kiemelte a kis közösség odaadását, de a családok támogatását is megköszönte, ami nélkül sokkal nehezebb lett volna a továbblépés, az álmok megvalósítása. Továbbá hangsúlyozta Sütő András szavait: "Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik." A részletes beszámolót Lénárt Emese tartotta a Kincskeresők országos konferenciájára készített vetített képes előadásával.

   A Csemadok legfiatalabb csoportja az öt éve alakult Kikelet citerazenekar. Művészeti vezetője Erdélyi Csaba. Megalakulását a tagokban rejlő zeneszeretet idézte elő, a Bíborpiros Szép Rózsa Népdalversenyen látott és hallott citerazenekarok hatására fogtak össze néhányan, hogy a hazai műsorokat is szebbé és színesebbé tegyék. Elképzelésüket a közönség is jól fogadta, s fellépésük színes palettáját tükrözik a kiállított képek és emléklapok is. A szakmai megmérettetést is vállalták. Beneveztek a Bíborpiros Szép Rózsa Népdalversenybe. Tagjai: Földi Tibor-köcsögduda, Keszi Attila, Flaska Rita, Mészáros Magdolna és Kubovics Alica -tenorcitera, prímciterán Jakubec Orsolya és Végh Eszter Viktória játszik. Műsoraikkal gazdagítják a rendezvényeket otthon és a régió más településein is.

   A Csemadok megalakulása óta mindig támogatta a néptáncot is. Ennek a hagyománynak legismertebb híve Szabó Jolán volt, majd Gálik István, továbbá Simkó Mária lettek elkötelezettjei. A Mátyus tánccsoport későbbi önállósulása után is sokat segített a fellépések megvalósításában. Nagy örömünkre a régi táncosok ismét összeálltak nem egy, de két tánccsoportban. Simkó Mária vezeti az 50-60 évesek csoportját. Bemutatkozásukat a közönség vastapssal köszönte meg. Az összeállítást korukat meghazudtoló frissességgel és vidámsággal táncolták végig.

   A 30-45 éves egykori táncosok is szervezkedtek Kontár Mária vezetésével. A karikázó és a szanyi csárdás nagyszerű emlékezés volt az egykori műsorokra. Önfeledt táncuk bizonyította, hogy a tánc éppúgy hozzátartozik a napi örömforráshoz, mint az ének és a nevetés. A táncosokat a Bicskás zenekar kísérte Renczés Balázs vezetésével.

   A műsorban fellépett a Mátyus tánccsoport is Molnár Beáta irányításával. Az ünneplő közönséget Vág-Garam közi táncokkal szórakoztatták. A szemet gyönyörködtető viselet mellett a zene és az ének együttes hatása emelte a fiatalok műsorát. Az Árvalányhaj női kar ismét összeállt a jubileumi est alkalmából, s palóc párosítókat énekelt. A fiatal énekesek pályája az évek során más-más irányba ment, de az éneklés maradt a középpontban, csak más közegben.

   Az est vendégei voltak még az Alsószeli Magyar Dalkör és a királyrévi Fürge Ujjak citerazenekar. Műsorukkal nagyban gazdagították a felsőszeliek jubileumát.

   A 40. születésnapját ünneplő Rozmaring éneklőcsoportba visszahívták az egykori kórustagokat, s hetente gyakoroltak a mostani énekestársakkal, hogy a régi műsorszámokból életre keltsenek néhányat. Elképzelésüket siker koronázta, mert a régi dalcsokrok és az egykori kedves kórusművek nagyon szépen szóltak.

   Végül kiosztásra kerültek az emléklapok, melyeket Végh Piroska alelnök, TV-tag, ill. Mézes Rudolf, országos alelnök és TV-titkár adott át. Az elnöki beszámoló helyett elkészült a 70 évet felölelő képes krónika, mely kis füzet formájában tartalmazza a kezdeti összefogást és a sikeres folytatást napjainkig.

   A záródal a szereplőkkel a Törik már a réteket... kezdetű Kodály gyűjtésű dal volt. A Bicskás zenekar kíséretében szinte zengett a művelődési ház. A közönség állva tapsolt. Az öröm és a hála érzése szinte kézzel fogható volt. Köszönet érte valamennyi szereplőnek, a Csemadok vezetőségének, támogatóinknak és a magyar családoknak, akik éltetik a kultúrát. Kodály szavai beigazolódnak: "Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának." A felsőszeli összefogás megmutatta, hogyan kell ezt csinálni.